Izgatott vagyok, de nagyon. Ez az első szilveszter, amit nem apával töltök, hanem a barátaimmal és a pasimmal. Tavaly ilyenkor nem gondoltam volna, hogy úgy fejezem be az évet, hogy pasim van és úgy is kezdem az újévet. Akkoriban ez egy álomnak tűnt, néha még most is. A dolgok végre helyre kerültek bennem, most már tudtam, hogy mit érzek. Kolosba szerelmes vagyok, egyre jobban, ahogy telnek a napok, Danit pedig szeretem, mint bátyámat.

- Már megint olyan arcot vágsz - dobott hozzám Meli egy ruhát.

- Milyen arcot? - kérdeztem ártatlanul.

- Mint aki a felhők felett lebeg 3 méterrel - válaszolta.

- Úgy is érzem magam.

- Teljesen belehabarodtál Kolosba. Menthetetlen vagy - fordult felém egy nagy sóhaj kíséretében.

- Tudom, de olyan jó... már csak neked kéne egy pasi - néztem rá vidáman.

- Hát... én nem vagyok olyan kapós, mint te - öltötte rám a nyelvét.

- Pedig sokkal szebb, vagy mint én!

- Hagyjuk már!

- Meli komolyan mondom! Én melletted egy kis senki vagyok, aki dagadt - jelentettem ki.

- Fogd be Bogi - meredt rám dühösen.

- De hiszen ez az igazság - tiltakoztam.

- Igen? Akkor miért van melletted egy olyan pasi, mint Kolos?

- Erre próbálok én is rájönni - haraptam az ajkamba.

- Az ember azt hinné, hogy megjön az önbizalmad, de nem, te továbbra is kételkedsz magadban - morgolódott.

- Tudom, hogy nem vagyok modell alkat, sokkal jobban örülnék olyan alaknak, mint a tied - álltam fel és köré fontam a karom.

- Bogi! Te így vagy te! Ezt sose feledd! Nem vagy kövér!

- Hozzád képest igen...

- Ha nem hagyod, abba rád uszítom Kolost.

- Nem hiszem, hogy örülök neki, amiért ennyire jóba lettetek - nyögtem fel.

- De, de. Örülj csak neki - veregette meg a karom. - Na, nézzük, mit vegyél fel estére - lépett vissza a szekrényhez.

- Nincs semmi rendes ruhám.

- De van! Méghozzá azt veszed fel, ami az elődöntőn volt rajtad. Csak tudnám hova dugtad - gondolkodott.

- Az nem jó, kilátszik a hasam - ráztam meg a fejem.

- Tragédia.

- Nekem igenis az!

- Kolos - üvöltötte Meli.

- Ne már - röhögtem el magam.

- Nem boldogulnak a lányok? - nyitott be Kolos vigyorogva.

- A csajod azt hiszi magáról, hogy kövér - árult el Meli.

- Köszi, én is szeretlek - takartam el az arcom.

- Na, tökmag, mesélj csak - ült le mellém Kolos s közben becsukódott az ajtó. Meli magunkra hagyott, de kedves...

- Nincs mit mesélni - motyogtam.

- Hé, bújj elő - fogta meg mind két kezem és elhúzta az arcomtól. - Mit mondtam neked?

- Mikor?

- A kocsiban mielőtt az a buta ötleted támadt, hogy megszöksz.

- Azt, hogy ha ronda lennék, még bottal sem piszkálnál meg - idéztem mire bólintott.

- Pontosan. Akkor most miről is beszélgetünk? - érdeklődött.

- Semmiről - csóváltam meg a fejem.

- Na, látod - hajolt hozzám és megcsókolt.

- De attól még van hasam - motyogtam két csók közt.

- Akkor lennénk bajban, ha nem lenne hasad - nyomott le az ágyra és felém mászott. - Képzeld csak el hova menne a kaja, ha nem lenne hasad?

- Olyan hülye vagy - nevettem el magam.

- Nekem így tetszel Bogi, de ha változni akarsz, akkor csak magad miatt tedd. De nekem így tetszel! - nézett mélyen a szemembe.

- Okés - suttogtam.

- Örülök, hogy ezt tisztáztuk - mosolyodott el majd megpuszilta a homlokom.

- Most már jöhetek? - kopogott be Meli.

- Gyere - válaszolta Kolos és legördült mellém.

- Sikerült? - nézett Kolosra.

- Sikerült hát - ült fel. - Okos kislány a tökmag - paskolta meg a térdem.

- Nem vagyok kislány!

- Persze tökmag - kacsintott rám. - Ha nincs szükség a további szolgálataimra, akkor én a nappaliban leszek.

- Helyes - hessegette ki Meli.

Végül Melinek sikerült rám tukmálnia a királykék strasszokkal teli ruhát, fekete harisnyával és combközépig érő csizmával. Nekem egy kicsit ribancosnak tűnt, de Kolos tetszését elnyerte.

- Pont tökéletes - biccentett elégedetten legeltetve rajtam a szemét.

- Ezt te mondod vagy a farkad? - kérdeztem.

- Vigyázz a szádra tökmag - vigyorodott el.

- Komolyan Kolos, olyan vagyok, mint egy ribanc - néztem végig magamon.

- Dehogy vagy az! Én már csak tudom.

- Igen és honnan?

- Pesten sok van belőlük - vonta meg a vállát.

- Amúgy ezt már meg akartam kérdezni. Neked nem kéne suliba járnod?

- Nem.

- De 17 vagy nem?

- Igen annyi, viszont kicsaptak.

- És akkor most mi lesz?

- Mi lenne?

- Hát nincs végzettséged - kezdtem.

- Az legyen az én bajom - szakított félbe. - Majd csinálok Okj-s képzést.

- Értem - motyogtam.

- Most mi lesz? Szakítasz velem, mert kicsaptak? - érdeklődött.

- Kedves, hogy ilyet gondolsz rólam - haraptam az ajkamba.

- Mehetünk? - bukkant fel Meli pink miniszoknyában és pink haspólóban.

- Huh... tök csinos vagy - pislogtam döbbenten.

- Köszi - pördült körbe vigyorogva majd hol rám nézett hol pedig Kolosra. - Minden oké?

- Persze minden - jelentettem ki. - Miért kérded? - mosolyogtam.

- Az eszem megáll tőletek. Inkább legyetek nagyon romantikusak, mint hogy a citromba harapott képeteket kelljen néznem egész este - fonta össze a kezét maga előtt.

- Nincs, gáz mondom - bújtam bele a kabátomba. - Mehetünk végre? - kérdeztem.

- Jah mehetünk - biccentett Meli és ő is felvette a kabátját.

- Szuper - morogtam és felkaptam a kulcsomat.

- Bezárok én - ajánlotta Kolos.

- Meg tudom oldani én is - nyitottam ki az ajtót.

- Jaj, nekem - sóhajtott Meli és kilépett a házból.

- Miért csinálod ezt? - tárta szét a kezét Kolos.

- Ugyan mit?

- Csak kérdeztem valamit, nem kell azonnal megsértődni - csóválta meg a fejét.

- Valamit? - visszhangoztam.

- Mindenáron veszekedni akarsz?

- Ki fog hűlni a ház - morogtam.

- Remek akkor pukkadj be - mondta idegesen és kiment a házból.

Ilyen csodás hangulatban érkeztünk meg a művelődési házhoz. Odabent már javában folyt a buli, a levegőben sörszag terjengett, egy lány éppen Lady Gagát énekelt a színpadon.

- Sziasztok - köszönt oda egy magas szőke hajú srác. - Jó szórakozást - nyomott a kezembe egy sört majd mindenkinek kiosztott egyet aztán tovább állt.

- Csakhogy itt vagytok - lépett hozzánk Dénes. - Hogy nézel ki? - meredt Melire elborzadva.

- Dugulj el - csapta karon Meli dühösen.

- Bogi, nagyon csini vagy - mosolygott rám.

- Köszi - morogtam és felbontva a sört nagyot kortyoltam belőle.

Az arcom azonnal grimaszba torzult. Utáltam a sört.

- Keresek valami ihatót - nyomtam Kolos kezébe a sört és már bele is vetettem magam a tömegbe.

- Bogi várj meg - szólt utánam, de nem hallgattam rá.

A pulthoz érve lehuppantam Dani mellé.

- Kérsz nekem valami ihatót? - néztem rá.

- Neked is, szia - mosolygott rám.

- Bocs, szia - sóhajtottam.

- Egy kólát, kevés whiskyvel - szólt Dani a pultosnak aztán felém fordult. - Rosszba vagytok?

- Nem - vágtam rá. - Abban mi van? - nyúltam a pohara után azzal a szándékkal, hogy megigyam, de kikapta a kezemből.

- Mindenkinek jobb, ha nem iszod segg részegre magad - jegyezte meg.

- Te tudtál róla, hogy kicsapták?

- Igen tudom.

- Hát én nem. Ma tudtam meg, ő meg megkérdezte, hogy szakítok-e vele, amiért kicsapták. Hogy gondolhat ilyet, hogy ez miatt szakítok? - kérdeztem idegesen.

- Nem lehet, hogy egy kicsit túlreagálod? - ráncolta a homlokát.

- Tessék az ital - tette le a pultos Dani elé, aki felém tolta, én pedig azonnal felhajtottam.

- Nem, nem reagálom túl. Maga a gondolat is sértő. Mintha ki tudnék belőle szeretni, mert kicsapták - ingattam a fejem.

- És ezt miért nem mondod meg neki?

- Mert megsértett azért - vágtam rá.

- Jaj, Bogi - mosolyogott rám.

- Jól szórakozol igaz? - förmedtem rá.

- Hé, megenni nem kell. Nyugodj már meg, menj, beszélj vele.

- Nem!

- Makacs vagy - csóválta meg a fejét.

- Nem csak meg vagyok bántódva!

- Bogi ez gyerekes, ne hogy már ilyen kis semmiség miatt veszekedjetek.

- De nagy hirtelen a testvéri szeretet - gúnyolódtam.

- Na, jó gyere. Vezesd le a feszkót - állt fel és engem is felhúzott.

- Megmondanád, hogy mivel?

- Énekelj.

- Oké - biccentettem.

- Helló a leányzó szeretne egyet énekelni - szólt Dani a srácnak, aki a zenét kezelte.

- Nem te vagy az a 14 éves, aki középiskolás versenyen van? - nézett rám homlokráncolva.

- De igen én volnék - mosolyodtam el zavartan.

- A színpad a tiéd, énekelj valami szépet - kacsintott rám.

- Rendben - biccentettem miközben a választható dalok listáját böngésztem. - Ez jó lesz - mutattam Katy Perry: Firework című dalára.

- Szuper. Hajrá - mosolygott a kezembe nyomva egy mikrofont.

- Köszi - mosolyogtam majd felmentem a színpadra.

Ahogy a tömegre néztem már egyáltalán nem kapott el az idegesség. Körbe nézve a tekintetem megakadt Melin, aki mellett Zoli állt és vidáman beszélgettek. Ezen kicsit meglepődtem, nem tudtam, hogy Zoli is itt lesz, aztán persze minden értelmet nyert mikor láttam, hogy Zoli keze Meli derekán van. Elmosolyodtam. Helyes, Zoli nem volt vak észrevette, hogy Meli milyen gyönyörű. Ezután Kolost kezdtem el keresni, akit meg is találtam, a pultot támasztotta és kifejezéstelen arccal nézett rám. Elkaptam róla a tekintetem és elkezdtem énekelni. Mindent kiadtam magamból, amíg énekeltem, de tényleg mindent. A dal végén újra Kolosra néztem, vagyis csak néztem volna, de nem volt ott ahol legutóbb. Szomorúan elmosolyodtam és lesétáltam a színpadról. Rám jellemző, hogy amint rendeződnek a dolgok mindig minden elromlik.

- Nem láttad Kolost? - kérdeztem Danit.

- Biztos itt van valahol - nézett rám.

- Aha, biztos. Tudod abban reménykedtem, hogy ez az éjszaka tökéletes lesz, de eddig minden szar - vontam meg a vállam majd belevettem magam a tömegbe.

Félúton jártam, amikor újabb dal csendült fel. Érdeklődve fordultam meg, mert kíváncsi voltam, hogy ki énekel a Dirty Dancingből. Tágra nyílt szemekkel néztem a színpadon álló Kolosra, akinek félig ki volt gombolva az ingje és éppen elkezdett énekelni.

- You broke my heart 'cause I couldn't dance,
You didn't even want me around
And now I'm back to let you know I can really shake 'em down.

- Csajszi nem is mondtad, hogy Kolos is tud énekelni - jelent meg mellettem Meli.

- Én... én sem tudtam - dadogtam.

- Hát mindenesetre ez neked szól. Ő a te Johnny-d. Menj már - taszigált előre.

- Megyek már, megyek - motyogtam miközben sűrű bocsánatkérések közepette utat törtem magamnak a tömegben, mígnem közvetlen a színpad előtt álltam. Körülöttem már rákezdtek a táncolásra, már ha ezt táncnak lehet nevezni. Oké nem mondom, hogy nem próbáltam volna ki a piszkos táncot, de maga a gondolat, hogy egy srác hozzám dörzsölje a micsodáját egy kicsit nagyon zavarba hozott.

Úgy tűnik, hogy Kolosnak viszont feltett szándéka volt velem táncolni. Valahonnan szerzett egy fülre függeszthető mikrofont, leugrott a színpadról és magához rántott.

- Nem tudok táncolni - sziszegtem.

- Csak engedd el magad - duruzsolta a fülembe mielőtt tovább énekelt volna.

- Hihetetlen vagy - motyogtam mire kacsintott egyet.

Karja szorosabban szorult a derekam köré, combját a lábam közé nyomta és hátradöntött. Vörös arccal hagytam magam, aztán a ritmus teljesen magával ragadott és átadtam magam a zenének. Próbáltam leutánozni a többiek mozgását, igazából nem volt olyan nehéz mozgatni kellett a csípőt, hullámzó mozdulatokat tenni és közben igazodni a partner mozgásához. A hangulatot tetézte Kolos éneke, aki kissé rekedtesen énekelt ugyanakkor hatalmas nagy erővel.

- Ki vele. Miket rejtegetsz még előttem? - érdeklődtem, amikor véget ért a dal és jött a következő énekes.

- Tele vagyok meglepetésekkel - mosolyodott el.

- Rájöttem. Miért nem mondtad el, hogy tudsz énekelni?

- Nem tartottam fontosnak.

- Kolos, a zene igenis fontos!

- Tudom Bogi, tudom, hogy neked fontos. Az én életemben nincs meghatározó szerepe a zenének.

- Pedig el tudnálak képzelni front énekesként a sulis bandában. Bomlanánk utánad a csajok - gondolkodtam.

- Közel jársz az igazsághoz. Volt egy bandám, de feloszlott, amikor a dobos a nyakamba vart egy balhét és kicsaptak. A helyemre pályázott és így intézte el a dolgot - mesélte.

- De hát ez szemétség. Őt kellett volna kicsapni, nem téged! Mekkora gerinctele féreg - fújtattam.

- Régen volt tökmag. Bocs, ha szemét voltam - döntötte a homlokát az enyémnek.

- Én reagáltam túl - suttogtam.

- Dehogyis, nem kellett volna azt gondolnom rólad, hogy szakítanál ez miatt.

- Mindegy felejtsük el - kértem.

- Örömmel - mosolyodott el.

- Hé, bocsi srácok, de ezt nem bírom tovább hallgatni. Bogi kérlek, mutassuk meg a srácnak, hogy milyen az igazi hang - lépett hozzánk Zoli könyörögve.

- Te mit keresel itt? - meredt rá Kolos.

- Barátok, mint már mondtam - nézett vissza rá Zoli.

- Zoli Meli miatt van itt - szóltam közbe.

- Tessék? - meredt rám Zoli sápadtan.

- Láttam, hogy a derekán van a kezed - mosolyogtam.

- Rosszul láttad - vágta rá hevesen.

- Zoli ne már - nevettem el magam.

- Na, jó mindegy. Menjünk énekelni - legyintett.

- Miért nincs ezzel baj - füleltem.

- Na, ne viccelj velem - fintorgott.

- Jó rendben énekelhetünk, de én választok - jelentettem ki.

- Okés - fogta meg a karom és maga után húzott.

Aznap este rengetegszer énekeltem. Duetteztem Zolival, Kolossal, Danival. Énekeltem szólóban is a végén pedig már azon kaptam magam, hogy csak én énekelek, mert folyton visszahívnak. Így mondhatni adtam egy rögtönzött koncertet. Éjfél előtt fél órával felbukkant a házigazda és kedvesen letessékelt a színpadról.

- Nincs kedved lelépni? - kérdezte Kolos mikor megálltam mellette.

- Most?

- Aha, egész este a színpadon voltál, elhanyagolva érzem magam - bökött oldalba.

- Hova akarsz menni? - kérdeztem gyanakodva.

- Valahova ahol ketten lehetünk - mosolyodott el. Az arcomon láthatta a kiülő rémületet. - Semmi olyan nem lesz nyugi - nézett a szemembe.

- Nem tudom, mire gondolsz - füllentettem.

- Hát persze, hogy nem - fogta meg a kezem.

- Mi lelépünk, boldog újévet - kaptam el Meli karját és megöleltem.

- Nektek is - viszonozta az ölelésem.

- Ha látod, Danit mondd meg neki is - kértem majd hagytam, hogy Kolos maga után húzzon. - Nem mondod meg hova megyünk?

- Legyen meglepetés.

Először azt hittem hozzájuk megyünk, de kiderült, hogy csak a kocsiért ugrottunk el. A Szent Anna kápolnánál kötöttünk ki.

- Itt kezdődött minden - szólalt, meg amikor értetlenül néztem rá. - Életem legjobb ötlete volt, hogy megkértelek legyél a kamu csajom - fordult felém mosolyogva.

- Ha aznap nem látom meg Danit mással, akkor szerinted most mi lenne?

- Nem tudom, de nem is érdekel. Nekem csak az számít, hogy itt vagy velem, és veled léphetek át az újévbe.

Mosolyogva néztem rá és megfogtam a kezét.

- Én is örülök, hogy veled lehetek itt. Nekem ez most nagyon fontos, te vagy az első pasim, most lesz az első szilveszteri csókom - pirultam el.

- Ki mondta, hogy fogsz kapni? - billentette oldalra a fejét.

- Ha nem kapok, akkor elveszem - vágtam rá mire elnevette magát.

- Szeretlek Bartha Boglárka - suttogta hozzám hajolva és megcsókolt.

A tökéletes pillanatot megkoronázta a tűzijátékok durrogása, amik beragyogták az eget. Boldogan simultam Kolos karjaiba miközben anyához intéztem a gondolataimat. Boldog vagyok anyu és remélem, hogy te is az vagy!