Meglep, hogy egyáltalán nem vagyok ideges. Pedig annak kéne lennem. Ez lesz az első olyan fellépésem, ami nem a versennyel kapcsolatos. Az iskola énekkarát kérték fel, hogy lépjen fel a Gyöngyösi mikulás bulin, ami a jégpályán került megrendezésre. Apának nem szóltam róla, tudtam, hogy nem engedne el. Az énekkarral ugyan nem fogok együtt énekelni, de fogok párat szólózni és kétszer duettezek Danival.

A kapcsolatunkba valami megváltozott. Iszonyúan idegesít, hogy nem emlékszem arra mi történt azon az estén, amikor leittam magam. Dani távolságtartóbb lett velem és volt, hogy furcsa szemekkel méregetett. Néha már azt gondoltam, hogy biztos elkotyogtam neki, hogy mit érzek, és azért viselkedik így velem. Párszor felhoztam témának azt az estét, de mindig lerázott. Bele kellett volna nyugodnom, hogy ami történt azt úgyse tudom meg, de én nem vagyok az a belenyugvós fajta. Úgy terveztem, hogy majd cselesen behúzom a csőbe Danit. Azt mondom neki, hogy mindenre emlékszem hátha attól megered a nyelve.

- Már megint máshol jársz - áll meg mellettem Meli és a kezembe nyom egy pohár forró teát.

- Köszi - veszem el tőle és egy aprót kortyolok a teából, ami azonnal megégeti a nyelvem.

- Bogi tudom, hogy mennyire tudni akarod az igazat - kezdte.

- Muszáj tudnom! Mi van, ha elmondtam neki, hogy szeretem?

- Ha megtetted volna, arról tudnál! Komolyan Bogi, Dani elmondta volna neked. Ha ő nem is Kolos biztosan - győzködött.

- Ez igaz, de akkor is nem hagy nyugodni az egész. Tudom, hogy tettem vagy mondtam valamit. A semmi miatt Dani nem viselkedne ilyen furán.

- Szerintem csak beképzeled, hogy furán viselkedik.

- Te is tudod, hogy nem képzelődőm.

- Jó igaz, hogy mostanában fura, de nem biztos, hogy ennek ahhoz az éjszakához van köze.

- Hát nem tudom - húztam el a szám miközben azt figyeltem, hogy Dani a kicsikkel beszél.

Némelyikük arcán rémület játszott. Meg tudtam őket érteni. Ez az első igazi fellépésük. Természetes, hogy félnek.

- Néha azt kívánom, bárcsak újra kicsi lehetnék. Valahogy akkor minden sokkal egyszerűbb volt. Akkor még élt anyu és nem ismertem Danit - suttogtam.

- Bogi mindketten tudjuk, hogy igazából boldog vagy, hogy ismerheted Danit - simította a kezét a karomra.

Oldalra fordítottam a fejem és ránéztem a legjobb barátnőmre.

- Igen az vagyok, de ha nem ismertem volna meg őt...

- Akkor még mindig saját magadba lennél zárkózva - nézett a szemembe.

- Tudom, de... olyan nehéz. Minden nap látni őt, a közelébe lenni miközben nem lehet köztünk semmi.

- Nem tudhatod, mit hoz a jövő. Ki tudja? Talán pár év múlva egymáshoz sodor titeket a sors. Lehet, hogy most még nem álltok készen egymásra.

- De akkor miért most jelent meg az életemben?

- Mert szükséged volt rá. Én már csak tudom. A megjelenése úgy hatott rád...

- Mintha kaptam volna egy második esélyt - fejeztem be helyette.

- Igen - mondta halkan.

- Aj, annyira szeretem - nyögtem Meli vállára hajtva a fejem. - Csak rá kell nézni, olyan aranyos, ahogy bíztatja a kicsiket.

- Pár év múlva a ti gyerekeiteket fogja bíztatni. Kis dalospacsirták lesznek.

- Igen - mosolyogtam könnyes szemekkel, noha legbelül tudtam, hogy az egész csak egy álom marad. Nekem meg Daninak sosem lesznek közös gyerekink. Mindenki elítélne minket. - Köszönöm Meli, köszönöm, hogy nem ítélsz el engem!

- Ne butáskodj már. Sosem ítélnélek el, te vagy a legjobb barátnőm! - jelentette ki.

- Olyan jó, hogy vagy nekem - suttogtam szorosan megölelve.

- Jaj, csajszi - nevette el magát hallkan.

- Oké. Ki vigasztal kit? - hallottuk Dani hangját hirtelen.

- Senki senkit - válaszoltam elhúzódva Melitől.

- Nekem nem úgy tűnik - nézett hol rám hol Melire.

- Ha tudni akarja Paul és Ian lemondták a találkát - vonta meg a vállát Meli.

- Sajnálattal hallom - biccentett Dani együtt érzően. - Ugye az esküvő nem marad el?

- Boginak sajnos igen, a köcsög Ian hazudott neki és nem mondott igazat - villant meg Meli tekintete. Erősen oldalba böktem őt miközben Dani arcát fürkésztem várva a reakcióját. Rám ugrott a tekintete és foga tartotta az enyémet.

- Valószínűleg meg volt az oka rá - mondta végül továbbra is engem nézve. A gyomrom idegesen görcsbe rándult.

- Ezek szerint akkor szerinted van valami, amit nem mondott el? - kérdeztem megtalálva a hangom.

Dani elhúzta a száját, majd a lábával elkezdte a havat rugdosni.

- Fogalmam sincs - mondta végül majd elsétált.

- Tuti, hogy titkol valamit - jelentette ki Meli.

- Én mondtam - sóhajtottam. - Megyek, mindjárt kezdünk - öleltem meg majd elindultam a színpad mögé állított sátor felé.

Ahogy sétáltam, elmerültem a gondolataimba és az egyre növekvő tömeget fürkésztem. A látványuk már nem ijesztett meg, sőt örültem, hogy ennyien eljöttek.

- Hahó, partner - vált ki a tömegből Zoli és mosolyogva felém sétált.

- Zoli? Szia. Hát te? - torpantam meg és csodálkozva néztem rá.

- Erre volt dolgom, gondoltam elugrom megnézni a kis Bogi fellépését - mosolygott rám miközben lenyomott kettő puszit.

- Igazán nem kellett volna, de örülök, hogy itt vagy - mosolyogtam rá boldogan.

- Ki nem hagytam volna - koppintott az átfagyott orromra.

- Bogi - hallottam ekkor Dani türelmetlen hangját.

- Nekem mennem kell - néztem Zolira.

- Menj csak, tedd oda magad - vigyorgott rám szélesen. - Helló Dani - intett oda Daninak.

- Szevasz.

- Itt leszek a közelben, utána, ha gondolod, korcsolyázhatunk egyet - nézett a szemembe.

- Nem tudok - ingattam a fejem.

- Én sem - kacsintott rám majd nevetve elsétált.

Megfordultam és mosolyogva sétáltam oda Danihoz.

- Eldönthetnéd, hogy ki kell Kolos vagy Zoli - vetette oda Dani hidegen.

- Tessék? - olvadt le a mosoly az arcomról.

- Jól hallottad!

- Zolival csak barátok vagyunk.

- Ezt ő is így gondolja? - kérdezte gúnyosan mosolyogva.

- Igen így gondolja, de ha mégsem ahhoz neked semmi közöd - csattantam fel.

- Nem tényleg nincs - biccentett komoran miközben engem fürkészett.

- Most miért nézel így? - támadtam neki.

- Már nézni sem szabad? - vágott vissza.

- Argh - fújtattam dühösen toporzékolva.

- Pisilned kell? - érdeklődött.

- Menj a fenébe - sziszegtem és elcsörtetve mellette bevágtattam a sátorba.

- Minden rendben? - kérdezte Erik.

- Aha, minden a legnagyobb rendben - erőltettem mosolyt az arcomra.

- Na, fiúk lányok. Készen álltok? - lépett be Dani a sátorba tökéletes pókerarccal.

- Igen - hallatszott a felelet.

- Akkor csapjunk a közepébe. Mindenkinek egy kalappal - fordult körbe mosolyogva, de engem egy pillantásra sem méltatott.

A műsorvezető felkonferálta az énekkarunkat mire a többiek elhagyták a sátrat én pedig egyedül maradtam a kicsikkel.

- Nagyon izgultok? - kérdeztem kedvesen.

- Nem - válaszolták mire elmosolyodtam.

- Nem baj az, ha izgultok, ez csak természetes. Képzeljétek magatok elé a családotokat, azokat a személyeket, akiket szerettek - tanácsoltam.

- Te kit képzelsz magad elé? - kérdezte az egyik kislány. Az ajkamba haraptam.

- Az anyukámat - mondtam végül.

- Na és apukád?

- Vele most nem igazán jó a viszonyom - húztam el a szám.

- De itt van ugye? Eljött megnézni téged?

- Nem sajnos nincs itt - sütöttem le a szemem.

- Sajnálom, itt lenne a helye - tette a pici kezét a karomra a kislány.

- Igen - bólogattam a könnyeimmel küszködve. - De ne beszéljünk rossz dolgokról - varázsoltam mosolyt az arcomra.

Odakint lement az első dal. Pápai Jocitól az Origót énekelték. Ezután jöttek a kicsik, akik a Violetta főcímdalát énekelték el magyarra lefordítva. Majd jöttem én egy szólóval. Az Aladin című filmből énekeltem a Szótlan című dalt. A hangom szárnyalt, mindent beleadtam. Ezt a dalt küldtem mindenkinek, aki nem hisz bennem. Küldtem apának és küldtem Daninak is. A dal végén hatalmas nagy tapsot kaptam, páran fütyültek is, valaki feldobott nekem egy csokor virágot is. Ezután jöttek újra a nagyobbak, akik ezúttal a Zenevonat című dalt adták elő, majd a kicsik, akik a Dance Monkey-t. Majd jött az első duettem Danival, ami a Tesla musicalből volt a: Ha elhagysz, had menjek veled című dal. Kicsit szürreális volt ilyet énekelni vele, de a közönséget lenyűgözte, ahogy engem is. Olyan jól mutatott együtt a hangunk. Ezután jött egy szóló, amiben a Heart by heart-et énekeltem majd egy újabb duett Danival: Bethany Joy és Tyler Hilton - When The Stars Go Blue című dal. Ez szintén szerelmes dal volt, de én azonnal beleszerettem mikor Dani felvetette egy ötletnek. Végezetül pedig a kicsik és nagyok együtt előadták a Zene az kell című dalt. Olyan jó volt az egész, hogy elsírtam magam. Eltekintve a Danival való fagyos hangulatról, a fellépés irtó jóra sikeredett és ettől dagadtam a boldogságtól. Iszonyat jó érzés volt hallgatni őket, ahogy szívüket lelküket beleadva énekelnek. A sátrat elözönlötték a büszkénél büszkébb szülők, én pedig éreztem, hogy menten elkezdek zokogni. Bárcsak itt lenne apu! Bárcsak büszke lenne rám! Bárcsak megértené, hogy milyen fontos ez nekem! Kisétáltam a sátorból és nekidőltem az egyik fának. Ezek a gyerekek valószínűleg nem is tudják, hogy milyen szerencsések.

- Bogi nem hallottad, hogy kiabálok? Visszahívnak egy ráadás dalra - állt meg előttem Dani lihegve.

- Ez nagyszerű. Mit adtok elő? - mosolyodtam el.

- Téged akarnak Bogi - nézett a szemembe Dani.

- Engem?

- Nem kéne ezen meglepődned - mosolyodott el.

- Nem hiszem, hogy most tudnék énekelni - suttogtam.

- Minden rendben?

- Persze... csak... csak elfigyeltem, hogy a többieknek milyen büszkék a szüleik és nekem apu még csak el sem jött - sütöttem le a szemem.

- Nem tudja mit veszített - mondta gyengéden.

- Olyan jó, hogy itt vagy nekem. Komolyan mondom! Köszönöm, hogy mellettem vagy - néztem a szemébe hatalmas gombóccal a torkomba.

Dani tekintete megváltozott. Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit majd becsukta, aztán megint kinyitotta.

- Én mindig itt leszek - suttogta végül mire halványan elmosolyodtam.

- Legyek bármennyire hülye, te mindig megbocsátasz és velem maradsz. Sosem fogom tudni ezt meghálálni neked - fogtam meg a kezét és megszorítottam.

- Gyere, énekelj nekik egyet - húzott maga után.

- De mit?

- Valami olyat kéne, amit én is ismerek, hogy tudjam kísérni.

- Lehetne, hogy most csak egyedül legyek? Itt a gitárom, tudom kísérni magam.

- Biztos, hogy ezt akarod?

- Igen ezt - bólintottam a szemébe nézve. - Kelleni fog pár lány vokalistának - tettem hozzá.

- Elmondod, mire készülsz? - ráncolja a homlokát.

- Énekelek egyet - mosolyodtam el.

Pár perccel később már a színpadon voltam, a gitárommal a kezemben, egy széken ülve, mikrofonálvánnyal magam előtt.

- Sziasztok, hallottam, hogy hívtatok. Fogadjátok sok szeretettel a következő dalt - szóltam a mikrofonba mosolyogva majd lefogtam a húrokat és elkezdtem énekeleni az Eternal Flame című dalt. Részemről ez egy burkolt szerelmi vallomás volt Dani felé, de nem hiszem, hogy rá fog jönni.

A dal után megint marasztaltak mire elénekeltem neki Ellie Guldingtól a Love me like you do-t. A szívem hevesen dörömbölt a boldogságtól. Tetszik nekik a hangom és azt akarják, hogy még énekeljek. Boldogságtól megrészegülve botorkáltam le a színpadról. A sátorba belépve hatalmas taps fogadott. Felnőttek jöttek oda gratulálni, gyerekek öleltek meg én pedig széles mosollyal az arcomon fogadtam a gratulációkat és a dicsérő szavakat.

- Bogi - fogta meg a kezem Dani és mosolyogva nézett le rám.

- Sose hittem volna, hogy ez ilyen jó érzés - néztem az arcára.

- Én megmondtam Bogi, a színpad a te otthonod - mondta csillogó szemekkel.

- Igen, te megmondtad - bólintottam szélesen mosolyogva majd szorosan megöleltem és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára. - Köszönöm, hogy nem adtad fel - suttogtam.

- Nincs mit köszönnöd - ölelt vissza szorosan.