Reggel mikor felébredek, nem tudom, hol vagyok. Teljesen belegabalyodtam a takaróba, nyálam a párnára folyt a fejem pedig iszonyatosan sajgott. Egy fájdalmas nyögés közepette ülő helyzetbe tornásztam magam és az ágy támlának vetettem a hátam. Hunyorogva néztem körbe a szobában majd végig magamon. Döbbenten fedeztem fel a férfi, ruhákat magamon. Mégis kinek a ruhái vannak rajtam? Hol vagyok? Mi történt az este? Mikor az ajtó kinyílt rémülten szorítottam magamhoz a takarót, aztán ha lehet még jobban megrémültem mikor Dani lépett be a szobába.

- Jó reggelt - köszönt halvány mosollyal. - Hoztam kávét.

- Köszi - motyogtam és elvettem tőle a bögrét miközben ijedten vizslattam az arcát.

- Jól aludtál?

- Azt hiszem. Te... én... történt valami? - kérdeztem rá se nézve.

- Nem semmi, semmi olyan - jelentette ki.

- Mit keresek itt? - néztem rá zavartan.

- Mennyire emlékszel? - kérdezett vissza mire a homlokomat ráncolva próbáltam visszaemlékezni a tegnap estére.

- Apával vitáztunk, aztán Kolossal elmentem Dénes bulijába és elkezdtem inni. Többen próbáltak leállítani, de nem hagytam nekik - motyogtam a szám szélét rágcsálva.

- Leittad magad, de rendesen - biccentett komor arccal.

- Többé nem fogok inni. Iszonyatosan sajog a fejem - nyögtem fel.

- Bogi semmi másra nem emlékszel? - kérdezte óvatosan.

- Nem miért? Jaj, ugye nem tettem vagy mondtam semmit? - néztem Danira rémülten.

- Nem, semmi nem történt. Becsengettél hozzám, és amikor ajtót nyitottam lehánytad a lábamat. Bűzlöttél ezért rád szóltam, hogy zuhanyozz le. A ruhádat kimostam - magyarázta.

- Ez megmagyarázz a ruhát - rángattam meg a pólóját.

- Igen meg - bólintott miközben követte a tekintetem.

Mindketten hallgattunk. A csend nagyon hosszúra nyúlt.

- Tökmag ilyet többé ne tegyél - rontott be Kolos.

- Ne légyszi ne, szétrobban a fejem - nyögtem fel.

- Így jár, aki sokat iszik - vágta rá. - Van fogalmad arról, hogy mennyire aggódtam? Hogy jutott eszedbe részegen lelépni?

- Nem tudom, nem emlékszem - sóhajtottam fel.

- Szóval nem? - kérdezte miközben Danira pillantott, aki ingerülten viszonozta azt majd felállt és kiment.

- Ez meg mi volt?

- Mire gondolsz? - szaladt magasba Kolos szemöldöke.

- Az előbb. Tudtok valamit, amit én nem. Biztos tettem valamit tegnap, de nem akarjátok nekem elmondani - találgattam.

- Fogadj meg egy tanácsot. Ne agyalj feleslegesen - kacsintott rám majd alaposan végig mért. - Kicsit sértő, hogy én vagyok a pasid, de előbb van rajtad a bátyó ruhája.

- Ez nem jelent semmit - pirultam el.

- Merem remélni - biccentett mire megforgattam a szemem.

- Kolos, ha történt volna, valami azt elmondanád ugye? - kérdeztem halkan.

- Miért kérdezed ezt?

- Azt hiszem, hogy történt valami, de én hülye semmire nem emlékszem - suttogtam.

- Ez nem meglepő. Életedben először ittál ráadásul túlzásba is estél - magyarázta.

- Kolos kérlek, ha tudsz, valamit mondd el. Ugye... ugye nem mondtam neki semmit arról, hogy érzek?

- Nem semmit - csóválta meg a fejét majd megpuszilta a homlokom mire felfordult a gyomrom az illatától.

- Bocsi, hogy ezt mondom, de mindjárt hányok annyire erős parfüm szagod van - motyogtam.

Kolos halkan felkuncogott és az arcomat is megpuszilta.

- Meg van bocsájtva - állt fel majd kiment a szobából.

Nem sokkal később miután felöltöztem én is kimentem. Kolos és Dani a konyhában veszekedtek ám abba hagyták, amikor beléptem az ajtón.

- Gyerekesek - motyogtam és leroskadtam az egyik székre.

- Te beszélsz - vágták rá kórusban mire felnéztem.

- Mi ez a nagy összhang? - kérdeztem gyanakodva.

- Képzelődsz tökmag - mosolygott rám Kolos.

- Dani? - fordultam felé.

- Igen?

- Te elmondanád, ha hülyeséget csináltam volna tegnap?

- El - vágta rá azonnal.

- Akkor mondd el - jelentettem ki.

- Már elmondtam mi történt!

- De tudom, hogy valamit nem mondotok el nekem - makacskodtam.

- Bogi elég nem történt semmi oké? Azon kívül, hogy felvertél az éjszaka közepén és lehánytad a küszöböt - csattant fel majd kiviharzott a konyhából.

Könnyek gyűltek a szememben.

- Hagyd tökmag, nem érdemes könnyed hullajtani miatta - paskolta meg a karom Kolos.

Magam elé bámultam, kezem ökölbe szorult. Miért nem emlékszem? Miért?