Az életem Dani nélkül enyhén szólva unalmas. Nap, mint nap találkozom vele, de alig szólunk egymáshoz. Továbbra is vele gyakorlok, de már semmi nem ugyanaz. Kolos mindig ott van velünk, Danival sose maradunk kettesben. Nagyon szar érzés, elmondhatatlanul szar, mintha kiszakították volna a mellkasomat a helyéről. A napok összefolytak előttem, léteztem, de egy pillanatát sem éltem meg. Mintha azzal, hogy nem beszélek Danival az életem visszaváltozott volna olyanná, mint amikor még nem ismertem őt. Minden monoton lett, minden olyan szürke. Már annak sem láttam értelmét, hogy tovább folytassuk ezt a színdarabot Kolossal. Olyan voltam, mint egy zombi, mintha valamit kikapcsoltak volna bennem. Ez jó pár embernek feltűnt körülöttem.

- Bogi beszélhetünk? - kopogott be az egyik alkalommal apu.

- Persze - suttogtam és a kezembe fogva egy párnát magamhoz öleltem.

- Mostanában olyan furcsa vagy és mintha fogytál volna - fürkészte az arcom aggodalmasan.

- Legalább leadok pár kilót - mosolyogtam keserűen.

- Bogi - szólt rám szigorúan. - Ha bármi baj van, mondd el nekem - kérte.

- Ebben te nem tudsz segíteni - csóváltam meg a fejem.

- Összevesztél Kolossal?

- Nem.

- Akkor női dolgok? - kérdezte tanácstalanul.

- Az sem - suttogtam.

- Bogi kérlek kicsim, engedd, hogy segítsek - kérte.

- Megbántottam valakit, aki számomra nagyon fontos, most pedig olyan mintha egy hatalmas űr lenne a mellkasomban - vallottam be.

- Ez a valaki Meli?

- Nem, te nem ismered - csóváltam meg a fejem.

Apu hallkan sóhajtott egyet majd hátra simította a hajam és megpuszilta a homlokom.

Legközelebb Meli kapott el. A lány öltözőben már csak ketten voltunk a többiek már visszamentek a suliba.

- Csajszi rossz rád nézni - szólalt meg.

- Akkor ne nézz rám.

- Elég ebből! Velem ezt a stílust ne! Tudom, hogy van valami! És most addig innen el nem megyünk, amíg el nem mondod az igazat! 1 teljes hónapja szinte nem is beszélgettünk csak felszínes dolgokról - kelt ki magából.

- Tudod az igazságot. Hallottad te is - pillantottam rá csüggedten.

- Nem tudom a teljes igazságot - válaszolta.

Lehajtottam a fejem és a kezemben lévő tesi pólóra meredtem. Nehezen találtam meg a szavakat, már az, hogy rágondoltam könnyeket csalt a szemembe.

- Miután nem vette fel a telefont én odarohantam. Kopogás nélkül rontottam be és láttam, hogy Dani meg egy nő a kanapén szexelnek. Elrohantam mielőtt kirobbant volna belőlem a zokogás. Kolos egyszer csak megállt mellettem én pedig gondolkodás nélkül szálltam fel mögé. Hagyta, hogy kisírjam magam aztán beszélgettünk. Akkor iszonyúan dühös voltam rá és azonnal belementem Kolos tervébe, hogy tegyük féltékennyé Danit. Mikor utoljára beszéltünk rendesen a fejéhez vágtam, hogy Kolos sokkal jobb ember, mint ő. A többit nagyjából tudod - suttogtam a szememet törölgetve.

Meli leült mellém és átkarolta a vállamat.

- Elmondhattad volna - mondta csendesen.

- Nem tehettem. Tudtam, ha neked elmondom, akkor neki sem leszek képes hazudni - motyogtam.

- De most már tudom - harapott az ajkába.

- Tudom - suttogtam.

A közeledő léptekre mindketten elhallgattunk és a lány öltöző ajtaja felé néztünk.

- Csak rátok várok, iparkodjatok - szólt ránk ingerülten.

A táskámba gyömöszöltem a tesi cuccom és felálltam.

- Beszélhetnénk? - kérdeztem remegő hangon.

- Nincs mondanivalóm a számodra - válaszolta elbámulva mellettem.

Az ajkamba haraptam és Melire sandítottam, aki csendben kiment az ajtón, hogy magunkra hagyjon. Dani felemelte a fejét, és amikor látta, hogy már csak én vagyok bent sarkon fordult és lesietett a lépcsőn. Egy helyben álltam, az arcomon végig folytak a könnyek majd lassan elindultam és lementem a lépcsőn. Dani a tornaterem előtt állt, ezúttal úgy mentem el mellette, hogy rá se néztem.

A következő, aki észrevette a szomorú hangulatom az Zoli volt. Ő az a srác, akire rányitottam a stylist szobájában. A középdöntőben duettezni is kell, én Zolit kaptam meg partnerként. Közösen döntöttünk arról, hogy mit fogunk énekelni és a választás végül erre a dalra esett: Demi Lovato, Joe Jonas: What we came here for. Videochaten keresztül próbáltunk ám mivel ott nem tudunk rendesen énekelni, köszönhetően annak, hogy csúszik a hang ezért eldöntöttük, hogy találkozunk Pesten és gyakorlunk egy keveset személyesen is. Természetesen jött Kolos meg Dani is. Óriási érzés volt a két tesóval egy kocsiban ülni, tényleg fenomenális élmény volt. Zoli, ahogy meglátott engem köszönés helyett csak ennyit mondott.

- Szarul nézel ki.

- Nem vagyok csúcsformában - ismertem el.

- Ha van, kedved dumálni csak szólj, bármikor a rendelkezésedre állok - ajánlotta fel kedvesen.

- A csajommal beszélsz haver - dörrent rá Kolos.

- Ezerszer megmondtam neked, hogy csak barátok vagyunk - vágott vissza Zoli.

- Igazán szórakoztató figyelni a szerelmi háromszögöteket, de próbálni kéne - szólalt meg Dani fagyos hangon.

- Akarsz szerelmi négyszöget bratyó? - érdeklődött Kolos.

- Fogd be - morogta.

- Pszt - húzott arrébb Zoli a karomnál fogva. - Ezek miattad ilyen pitbullok?

- Nehéz lenne elmagyarázni - sóhajtottam.

- Köze van ahhoz, hogy ilyen ramatyul nézel ki? - fürkészte az arcom.

- Jah mondhatni - motyogtam.

Most itt ülök Daninál a zongora előtt és kedvetlenül ütögetem le a billentyűket. Ma Kolos nem volt itthon, nem ért rá, így kettesben maradtam Danival. Tekintetem a kanapéra vándorolt és éreztem, hogy a kezem ökölbe szorul. Utáltam belépni ebbe a házba, ahányszor megtettem az jutott eszembe, amit láttam.

- Azzal semmi sem oldódik meg, hogy gyilkos szemekkel meredsz a kanapéra - hallottam hirtelen Dani hangját.

- Nahát, hozzám szólt - jegyeztem meg magam elé nézve.

- Ne örülj annyira - mondta élesen. - Énekeld, el még egyszer aztán haza mehetsz.

- De még csak 1 órája vagyok itt - néztem rá meglepetten.

- Mindkettőnknek jobb lesz, ha elmész - morogta kerülve a tekintetem.

- Hát jó - préseltem össze a szám majd elindítottam az alapot és elkezdtem énekelni Arville Lavigne-tól a Keep holding on-t.

Magam választottam ezt a dalt, azt hittem, hogy ez valamilyen szinten megenyhíti Danit, de mikor mutattam neki semmit se szólt csak bólintott egyet. Tudom, hogy én rontottam el, tudom, hogy én tehetek arról, hogy most itt tartunk. Nem kellett volna azt mondanom neki, amit mondtam, de ő meg lefeküdt valakivel. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, hangom elcsuklott. Szipogva hagytam abba az éneklést és töröltem meg a szemem. Ekkor Dani az állam alá nyúlt és maga felé fordította az arcom. A szemembe nézett, majd elővett egy zsepit és felitatta a könnyeim, ettől viszont csak még inkább sírtam.

- Dani én - kezdtem a szavakat keresve.

- Menj haza Bogi - állt fel.

- Kérlek, beszéljünk - néztem fel rá könyörögve.

- Nincs semmi értelme.

- Számodra talán nincs - suttogtam.

- Csukd be magad után a kaput - szólalt meg némi hallgatás után majd egyedül hagyott.

Utána mehettem volna, erősködhettem volna, de nem tettem. Összeszedtem a dolgaimat és eljöttem.