Ahogy beléptem a templomba kissé meglepődtem, hogy ilyen sokan vannak az éjféli misén. Jobbjára idősebb korosztály, velem egykorú nem is volt. Kornél atya mikor észre vett mosolyogva felém biccentett én pedig vissza mosolyogtam majd becsusszantam a padba és zavartan Danira néztem.

- Szia - köszöntem suttogva.

- Szia - köszönt vissza. - Apud?

- Nem jött el, azt mondta a templom nem neki való. Visszakaptam a telóm - lóbáltam meg nem túl lelkesen.

- Nagyon jó - biccentett.

- Te, hogy hogy itt vagy?

- Én mindig itt vagyok.

- Oh, értem...

- Beszéltetek? Kolossal? - pillantott rám kérdőn.

- Igen beszéltünk.

- Ennek örülök - mosolyodott el.

- Nem tudom, mi van Dani. Teljesen össze vagyok zavarodva és tudom, hogy ezt nem veled kéne megbeszélnem, de nem tudom mással - hadartam.

- Kimenjünk beszélgetni? Itt nem nagyon díjazzák - nézett körbe.

- Utána beszélhetünk, azt hiszem - motyogtam.

- Bogi minden oké - érintette meg a kezem.

- Nem semmi sem oké - ingattam a fejem. - Nem tudom, mit érzek irántad vagy Kolos iránt. Semmit sem tudok.

- Az csak valami, ha nem vagy olyan biztos az irántam táplált érzéseidben - mondta halkan.

- Azok után, hogy beszéltem Kolossal már nem vagyok benne biztos - értettem egyet vele.

- Jól sejtem, hogy nem csak beszélgettetek?

- Jesszusom - vörösödtem el. - Azt hiszem, ezt nem veled fogom megtárgyalni!

- Nem is kell - mosolyogott rám miközben mindketten felálltunk, mert bevonult Kornél atya.

Innentől kezdve nem nagyon beszélgettünk csak hallgattuk a misét mindketten elmerülve a saját gondolatainkban. Én fejben az öregfiúval folytattam társalgást, hogy világosítson fel az érzéseimmel kapcsolatban, mert a végén ebbe fogok beleőrülni. Nem tudom, hogy az imám meghallgatásra talált-e, de amikor elhagytam a templomot könnyebbnek éreztem magam.

- Milyen volt a szenteste? - kérdeztem.

- Néma csendben ettünk egymással szemben, a csendet csak az evőeszközök csörgése törte meg aztán mindketten visszavonultunk a szobánkba és az ajtó előtt hagytuk az ajándékokat.

- Akkor nektek is olyan volt, mint nekünk, annyi különbséggel, hogy mi személyesen adtuk át az ajándékokat - haraptam az ajkamba.

- Ki kéne békülnöd apukáddal - suttogta Dani.

- Az azt jelentené, hogy beletörődtem abba, hogy eltilt a zenétől. De nem! Soha nem fogok beletörődni!

- Nem is kell, de ha talán bocsánatot kérnél tőle, akkor talán ő is megenyhülne májusig.

- Rajta csak a csoda segíthet - morogtam.

- Hát akkor imádkozz - bökött oldalba.

- Nem akarom folyton az öregfiút zaklatni, már így is neki panaszkodom a szerelmi életem miatt...

- Bogi adj esélyt Kolosnak.

- Addig nem tudok, míg tisztába nem vagyok az érzéseimmel.

- Mi segítene rájönni?

- Nem tudom, fogalmam sincs.

- Bogi tudom, hogy nem akarsz bizonyos részleteket megtárgyalni velem. De elmondanád milyen érzés volt mikor megcsókolt?

- Melyik csókra gondolsz? A nagyja színjáték volt...

- Tudod te melyikre. A maira illetve a tegnapira.

- Hát... hát jó.

- Csak ennyi? Jó?

- Mit vársz, mit mondjak? - tártam szét a kezem.

- Azt, amit akkor éreztél - vágta rá.

- Olyan volt mintha vér helyett tűz folyt volna az ereimben - suttogtam.

- Értem. És ez milyen? - kérdezte hirtelen.

- Mi... - kezdtem aztán a szó a torkomba fagyott ugyanis Dani hozzám hajolt és megcsókolt. Az első gondolatom az volt, hogy te jó ég. A második viszont már az, hogy közel sem olyan jó, mint Kolosé. Igen élveztem nem tagadom, az egész testem bele remegett az izgalomba, hogy Dani ajka van az ajkamon, de ennyi. Mást nem éreztem. - Te jószagú úr Isten - suttogtam, amikor elhúzódott tőlem.

- Ne haragudj, nem kellett volna, tudom hülyeség volt - hadarta.

- Nem én... izé... nem volt hülyeség, csak ez tök váratlanul ért - dadogtam.

- Bocs tényleg. Gondoltam, ha tudod milyen az... segít dönteni, de lehet, hogy rosszul gondoltam.

- Adnál pár percet, hogy fel tudjam fogni? - pislogtam rá.

- Aha persze - biccentett majd zsebre vágta a kezét és némán sétált mellettem, míg én a történteket emésztgettem.

Kolos csókja jobb, mint Danié. Ez tény. De vajon akkor is így gondolnám, ha Dani csókolt volna meg előbb? Ha szeretném Danit, akkor az ő csókját jobban kéne élveznem nem? Az lenne a normális szerintem...

- Erre aludnom kell egyet - szólaltam meg.

- Ugye nem zavartam össze mindent még jobban? - kérdezte aggodalmasan.

- Nem dehogy - ráztam meg a fejem. - Azt hiszem itt egy anya lánya beszélgetés segítene - sóhajtottam fel.

- Az jó lenne - biccentett szomorú mosollyal.

Pár pillanatig mindketten hallgattunk.

- Talán összekevertem a szerelmet a szeretettel. Sosem voltam még szerelmes nem tudtam milyen az. Te pedig jöttél, berobbantál az életembe és magaddal hoztad a zenét - szólaltam meg halkan.

- Teljesen megértem Bogi és örülök, hogy ezt te is így érzed, mert nem tudnálak bántani téged.

- Olyan hülyén érzem magam, nem emlékszem rá, de... őszintén fogalmam sincs, hogy mi vett rá arra, hogy elmondjam neked az igazat.

- Az alkohol feloldja a gátlásokat - vonta meg a vállát.

- Sokan mondták már. Én... örülök, hogy ezt az egészet tisztáztuk - néztem rá.

- Hát még én Bogi - sóhajtott megkönnyebbülten.

- Gondolom most már nyugodt lesz az éjszakát - kuncogtam fel.

- Bogi nagyszerű lány, vagy és akit te szeretsz, az csak szerencsés lehet, de igen most már nyugodtan fogok aludni, mert, tudom, hogy nem okozok neked fájdalmat azzal, hogy nem tudom viszonozni az érzelmeidet - nézett mélyen a szemembe.

Zavartan elmosolyodtam majd tovább indultunk.

- Meg tudnád mondani Kolosnak, hogy...

- Szereted? - segített ki.

- Nem, azt személyesen akarom, neki elmondani azt hiszem - pirultam el. - Csak mondd meg neki, hogy holnap beszélni szeretnék vele.

- Rendben megmondom - bólintott.

- Köszi.

- Hát akkor boldog karácsonyt - mondta Dani, amikor megérkeztünk a kapunkhoz.

- Boldog karácsonyt, és köszi, hogy haza kisértél - léptem oda hozzá és megöleltem. Dani szorosan viszonozta az ölelésem majd megpuszilta a homlokom és hátra lépett.

- Na, menj, a végén apud elkezd aggódni.

- Annyi baj legyen - forgattam meg a szemem.

- Bogi - húzta össze a szemét.

- Jó, na, csak nem könnyű megbocsátani.

- Vagy csak makacs vagy - vágott vissza.

- Hej, te most kinek a pártján vagy?

- A te pártodon természetesen, de örökre nem haragudhatsz rá.

- Majd a verseny után talán megbocsátok.

- Úgy legyen - mosolygott rám.

- Bogi - hallottam hirtelen apa hangját.

- Na, megyek. Eddig tartott a látogatási idő - morogtam majd intettem Daninak és sarkon fordulva beléptem az udvarra.

- Sokáig elvoltál - jegyezte meg apa.

- Eddig tartott a mise - vágtam rá miközben lerugtam a cipőmet és kibújtam a kabátomból.

- A tanár kísért haza?

- És ha igen? Ő a barátom.

- Ne butáskodj, egy tanár nem lehet a barátod!

- Igen és miért nem? Mert tanár? Mert idősebb tőlem? Jesszus, de sok az a 9 év - forgattam meg a szemem.

- Bogi!

- Mi az apa? Oké, értem én, hogy nem kedveled őt, mert azt hiszed tele beszélte a fejemet, de Dani nagyszerű ember! Te is belátnád, ha végre azt néznéd, hogy nekem mi a jó!

- Pontosan azt csinálom! Én azt akarom, ami neked a legjobb!

- Nem, az neked a legjobb! Nem nekem - néztem a szemébe majd keserű mosollyal az arcomon a kezébe nyomtam a mobilom és a szobámba mentem.