Reggel mikor már iskolába készen kiléptem a szobámból hangok ütötték meg a fülem. Köztük felismertem apu ás Kolos hangját. A fejemet rázva mentem be a konyhába. A tegnapi csók után Kolos haza hozott, de előtte tett egy kerülőt és elhajtott a házuk előtt. A terve bevált, ugyanis Dani látott minket.

- Jó reggelt - köszöntem megállva az ajtóban és apáról Kolosra néztem.

- Szia, Bogi, nem is mondtad, hogy udvarlód van - nézett rám apa.

- Nem tudtam, hogy reagálnál - morogtam és Kolosra néztem. - Mit csinálsz itt?

- Tegnap megdumáltuk, hogy elviszlek, suliba nem emlékszel? - mosolygott rám kedvesen.

- De igen, csak azt hittem, hogy kint vársz majd - mutattam az ajtó felé.

- Szemerkél az eső, apud volt olyan kedves és behívott - állt fel és hozzám lépve megpuszilta az arcom. - Csinos vagy - suttogta a fülembe.

- Azért nem kell túlzásokba esni - pirultam el.

- Nem estem, komolyan így gondolom - lépett hátra és elvette tőlem a táskámat. - Köszönöm a kávét Péter - fordult Kolos apa felé.

- Igazán nincs mit, gyere máskor is szívesen látunk - nyújtott kezet apu.

- Köszönöm - mosolygott Kolos. - Mehetünk? - fordult felém.

- Aha persze - bólintottam. - Szia - biccentettem oda apának és kisiettem a házból.

- Hé, ne rohanj - sietett utánam Kolos.

- Hol a motor? - torpantam meg döbbenten.

- A garázsban, ma kocsival megyünk - vonta meg a vállát.

- Oh, oké - bólintottam.

- A csajom vagy, nem akarom, hogy megfázz a motoron - puszilta meg az arcom.

- Itt nem kell színészkedned - forgattam meg a szemem és beszálltam a kocsiba.

- Tudom - ült be mellém és becsatolta magát.

- Mondott valamit? Tegnap? - kérdeztem halkan.

- Csak a szokásost. Tartsam magam távol tőled - vonogatta a vállát.

- Nem akarok vele beszélni, egyszerűen undorodom tőle - bámultam ki az ablakon.

- Olyat láttál, ami nem tetszett? - kuncogott fel.

- Nem, ha tudni akarod nem láttam, annyi éppen elég volt, amit láttam - fakadtam ki.

- A fejemet nem kell leharapni - szólt rám.

- Bocs - morogtam.

- Nyugi Bogi nem lesz gáz - paskolta meg a térdem.

- Ha te mondod - hagytam rá.

Mikor Kolos megállt az iskola előtt láttam Danit a lépcső előtt állva.

- És most? - fordultam Kolos felé.

- Most ez van - hajolt hozzám és megcsókolt.

A csókját viszonozva a tarkójára csúsztattam a kezem és közelebb húztam magamhoz.

- Jó kislány - suttogta elhúzódva.

- Nem jelent semmit - néztem a szemébe.

- Tudom, de attól még jó vagy - kacsintott rám.

A szememet forgatva szálltam ki a kocsiból, a táskámat a vállamra kaptam és az iskola felé fordultam.

- Délután itt várlak - kiáltott utánam Kolos.

- Tülkön ülve várom - néztem hátra és elindultam az iskola bejárata felé. - Tanárúr - köszöntem távolságtartóan.

- Mégis mi a fene ez? - kapta el a karom indulatosan.

- Micsoda? - néztem rá tökéletes pókerarccal.

- Ne tegyél úgy, mint aki semmiről se tud. Megmondtam, hogy tartsd magad távol Kolostól.

- Ugyan miért kéne magára hallgatnom?

- Nézd, tudom, hogy amit tegnap láttál az megrendített, de a francba is.

- Ha azt hiszed, hogy érdekel, kivel kefélsz, akkor nagyon tévedsz. Belefáradtam oké? Belefáradtam, hogy úgy tegyek, mint akit nem érdekel Kolos. Törődj bele, hogy őt szeretem - meredtem rá villogó szemekkel majd elrántottam a karom és besiettem az iskolába.

Azt hittem ennyiben hagyja, de nem tette. Utánam jött és elállta az utam.

- Nem teheted ezt Bogi - mondta halkan.

- Szerelmes vagyok! Fogd már fel!

- Tudom, hogy nem vagy az, ez csak az átkozott játékotok. Mind csak Kolos ötlete, te pedig belementél mindezt csak azért - szorította meg a kezem.

- Paranoiás vagy, azt hiszed, hogy minden rólad szól, de nagyon tévedsz. Szeretem Kolost, törődj bele, hogy gyakrabban leszek nálatok és nem csak a próbák miatt.

- Ez nem te vagy - préselte össze a száját.

- Úgy látszik mindketten félre ismertük a másikat. Az a Dani, akit én ismertem szólt volna, hogy nem jön. Képes voltál azt hazudni, hogy családi gondok vannak, csakhogy dughass egy ribancot. Legalább zártad volna be azt a rohadt ajtót - néztem a szemébe majd sarkon fordultam és ott hagytam. Ezúttal nem követett.