A Tv-ben egyáltalán nem tűnt ilyen idegőrlőnek a várakozás. Kingával és Zolival, hogy teljen az idő fotókat készítettünk, amihez egyre többen csatlakoztak. Most már a tanárok is velünk lehettek, és amit megfigyeltem az az, hogy senkinek nem volt olyan kapcsolata a tanárával, mint nekem Danival.

- Kérhetek egy közös fotót a szexi tanárbácsival? - kérdezte Kinga vigyorogva.

- Ne tőlem kérdezd - motyogtam.

- Akkor megyek, megkérdezem őt - indult meg a falnak támaszkodó Dani felé.

Semmi okom nem volt rá, de ahogy néztem, hogy Dani meg Kinga beszélgetnek, közben nagyokat nevetnek elfogott a féltékenység. Váratlanul mart bele a szívembe, szemembe könny szökött. A tekintetemmel követtem, ahogy Dani átkarolja Kinga derekát és magához húzza. Azt Kinga lábujjhegyre állt és puszit adott Daninak. Teljesen megsemmisültem. Levegő után kapkodva fordultam sarkon és szaladtam ki a backstage-ből. Tudtam, hogy nem kéne így éreznem. Amit éreztem helytelen. Nem lehetek szerelmes Daniba, nem szabad. Kiszakadt belőlem a zokogás. Ő ezt soha nem tudhatja meg! Soha nem mondhatom meg neki, hogy szeretem, mert akkor elveszítem! Az előcsarnokban leroskadtam egy székre mit sem törődve az emberekkel, akik megbámultak.

- Csajszi mi a baj? - hallottam Meli ijedt hangját.

Felemeltem a fejem és könnyes szemekkel ránéztem.

- Szeretem - suttogtam és a hangom elcsuklott.

- Drágám az nem baj - ült le mellém és gyengéden átölelt.

- De igen az, mert ő egy tanár és úgysem lehetne köztünk semmi. Mert ő semmit sem érez irántam - szipogtam.

- Jaj, Bogi - sóhajtott fel halkan.

- Nem akarom ezt. Nem akarom szeretni őt - tört ki belőlem.

- Nem tehetsz róla, hallod Bogi. Nem te akartál beleszeretni. Sőt mondtad is, hogy soha nem tudnál beleszeretni.

- Akkor miért? Miért szeretem? Miért vagyok, féltékeny mikor más lányt ölel át?

- Milyen más lányt? - szaladt magasba a szemöldöke.

- Kingát, aki a Miley Cirus dalt énekelte. Odament Danihoz fotót kérni, és amikor átölelte a derekát, Kinga meg megpuszilta az arcát az az olyan volt mintha erősen mellbe vágtak volna - temettem a kezembe a fejem.

- Ez még nem jelent semmit. Csak egy közös fotó volt - próbált vigasztalni.

- Tudom, de akkor is szarul esett. Nekem soha se hagyta volna, hogy nyilvános helyen megpusziljam.

- Azért nem, mert akkor hírbe hoztak volna titeket egymással az pedig egyikőtöknek se lett volna jó.

- De olyan szar ez.

- Bogi - kiáltotta ekkor Dani a nevem.

Makacsul magam elé néztem.

- Ilyet többé ne tegyél. Ne tűnj el egy szó nélkül. Van fogalmad arról, hogy mennyire aggódtam? - förmedt rám dühösen.

Továbbra is hallgattam.

- Nézz rám, ha hozzád beszélek kisasszony - sziszegte.

Felemeltem a fejem és ránéztem. Az arcáról azonnal eltűnt a düh és aggodalomnak adta át a helyét, amint megpillantottam a kisírt szemem.

- Minden rendben? - kérdezte gyengéden.

- Jah - motyogtam.

- Ez nem rendes válasz volt.

- Jól vagyok!

- Nem hiszek neked.

- Az a maga baja!

Egy pillanatra megfeszült és döbbenten nézett rám. Hetek óta tegeztem őt, csak a suliban magáztam szóval a megdöbbenése jogos volt.

- Tettem valamit, amivel megbántottalak? - kérdezte.

- Nem - suttogtam elfordítva a fejem.

- Hazudsz Bogi - suttogta.

- Nem tett semmit. Jól vagyok - álltam fel és próbáltam nem elsírni magam.

- Minden versenyzőt kérem, hogy fáradjon a színpadra - szólalt meg a hangos bemondó.

- Sok sikert - ölelt meg Meli.

- Úgyis kiesek - rántottam meg a vállam.

- Hülye vagy - közölte velem majd elindult a nézőtér felé.

Sietve indultam meg visszafele, hogy ne kelljen kettesbe lennem Danival, de mivel ő sportosabb, mint én és nem is tipeg magassarkúban hamar beért.

- Bogi az Isten szerelmére mondd már el, hogy mi van - ragadta meg a kezem.

- Semmi - rántottam volna el a karom, de a szorítása nem engedett.

Addig húzott maga felé, mígnem a karom közém és közé szorult.

- Nem hiszek neked - nézett a szemembe.

- Csak fáradt vagyok ennyi az egész. Kezd elegem lenni a mai napból. Sok egyszerre - hajtottam le a fejem.

- Még mindig hazudsz - suttogta.

- Mennünk kell - motyogtam.

- Bogi ne csináld már - kérte.

Elhúzódtam tőle.

- Nincs semmi bajom, csak szeretnék végre otthon lenni - néztem rá.

- Hát jó - préselte össze a száját és elengedte a karom.

Egymás mellett sétálva mentünk a többiek után. Mindenkit feltereltek a színpadra.

- Hé, minden oké? - kérdezte Zoli.

- Persze - bólintottam.

Mind megálltunk a színpadon. Dani mögöttem állt, karja lehelet finoman a derekamra simult. Megfeszültem, nem mertem levegőt venni.

- Levegőt azért vegyél - tanácsolta.

A szememet forgatva néztem hátra rá mire elvigyorodott. Tekintetemet visszafordítottam a nézőtér felé és kissé idegesen néztem szét a sorok közt. A műsorvezető egyáltalán nem siette el. Direkt kiidegelt minket.

- Mosolyogj - mormolta Dani.

Széles mosolyt varázsoltam az arcomra és a ruhámba töröltem az izzadt tenyerem. Lábaim remegtek, gondolataim ide oda cikáztak. Azon se lepődtem volna meg, ha a következő pillanatban elájulok. Tekintetemet Meliékre függesztettem próbátam erőt meríteni belőlük. Géza bácsi és Klára néni egymás kezét szorongatták. Meli egyik lábáról a másikra állt, mellette Dénes büszkén mosolygott, mint aki tisztában van azzal, hogy tovább jutok. Ám a legnagyobb erőt Dani adta nekem. Kezét a vállamra tette és megszorította. Egyre csak fogytak a tovább jutottak, ám az én hangom még mindig nem hangzott el.

- Rácz Zoltán - kiáltotta a műsorvezető.

- Gratulálok - mosolyogtam a mellettem álló fiúra.

- Kösz, siess te is - kacsintott rám majd meghajolt a nézők felé és a tanárával együtt levonult a színpadról.

- Bartha Boglárka - hallottam ekkor a saját nevem mire a szívem egy pillanatra megállt.

Nagyon hamar összeszedtem magam, boldog mosollyal megöleltem Danit aztán meghajoltam és levonultunk a színpadról.

- Hé, kicsilány - fogta meg a kezem gyengéden Dani és maga felé húzott.

- Sajnálom a korábbi viselkedésem - sütöttem le a szemem.

- Nem haragszok - érintette meg az arcom lágyan mire felnéztem rá.

- Félek, hogy lecserélsz valaki másra. Valakire, aki sokkal jobb nálam, akinek sokkal jobb hangja van - nyögtem ki a majdnem igazságot.

- Néha nagyon buta tudsz lenni - csóválta meg a fejét.

- Komolyan beszélek. Kis pisis vagyok, neked is jobb lenne, ha valaki olyannal foglalkozhatnál, aki érettebb nálam - hadartam.

- Ez most úgy hangzik, mintha el akarnál zavarni - ráncolta a homlokát.

- Nem dehogy - ráztam meg a fejem.

- Oké Bogi figyelj, nem azért karoltalak fel és dobtalak a mély vízbe, hogy aztán hátat fordítsak neked. Soha nem tenném meg veled - nézett mélyen a szemembe.

- Nem?

- Nem!

- Akkor jó - mosolyodtam el halványan.

- Gyere ide te dráma királynő - ölelt szorosan magához.

A tovább jutásom örömére elmentünk egy étterembe. A ruhát megtarthattam, de mivel nem éreztem jól benne magam ezért átöltöztem. Van egy olyan érzésem, hogy az a ruha örökre a szekrénymben fog, porosodni. A telefonom lenémítva a kocsiban maradt, nem akartam, hogy bárki is megzavarja a mai estét.

- Ingyunk a világ legcoolabb csajára - emelte magasba a poharát Dávid.

- Köszi - mosolyodtam el.

- A világ legjobb barinőjére - emelte meg Meli a poharát.

- A világ legcsodásabb énekhangjára és tanítványára - mosolygott rám kedvesen Dani.

Elvörösödtem. Meli vigyorogva bökött oldalba mire nem túl erősen, de bokán rúgtam az asztal alatt.

A vacsora után elváltak útjaink. Dénes ment vissza az albérletébe, Meliék hazafelé és mi is haza Danival. Ő nem mondta, hogy tartsak vele, de vele mentem. Legalább nyugodt körülmények közt át tudjuk beszélni a dolgokat. Ahogy a kocsiba beszálltam hallottam, hogy a mobilom rezeg a kesztyűtartóban. Becsatoltam magam és kivettem a mobilom. Azonnal elsápadtam, ahogy a kijelzőre néztem.