A reggeli rohamomat követően az ünnepség alatt a suli pchiológusánál voltam. Csokival kínált és azt akarta, hogy beszéljek az érzéseimről. A csokit elfogadtam, de nem mondtam semmit. Soha senkinek nem beszéltem arról a napról, egyedül csak Melisszának.

- Bogi nem csinálhatod ezt örökre. Nem tarthatod magadba.

- Miért nem? - kérdeztem az ablakon kibámulva.

- Mert ezzel csak magadat bünteted, nem kell egyedül cipelned ezt a terhet.

- Nem egyedül cipelem. Ott van apa is - suttogtam.

- Bogi sokkal jobban lennél, ha beszélnél róla.

- És ha nem akarok?

- Ez a te döntésed, de tudnod kell nem vagy egyedül. Olyan fiatal vagy még - simította meg a karom.

- Egyedül vagyok.

- Nem. Nem vagy. Mi mind segíteni akarunk neked, de ahhoz az kell, hogy te is akard.

- Megmondtam már, hogy nem kell segítség - pattantam fel.

- Nem akarsz arról beszélni, ami reggel történt a folyosón?

- Nem történt semmi - jelentettem ki.

- Ahogy gondolod - sóhajtott fel megadóan.

- Most már elmehetek?

- Igen mehetsz - bólintott.

- Viszlát - indultam meg az ajtó felé és hátra se nézve becsuktam magam mögött majd a mosdóba siettem.

A folyosó kihalt volt, ebből arra következtettem, hogy még mindig zajlik a tornateremben az évnyitó. Belöktem a mosdó ajtaját majd az egyik mosdókagylónak támaszkodva, lehunytam a szemem. Érzelmek milliárdja kavargott bennem. 2 teljes éve nem hallottam anyu hangját, sehol se. Erre ma megszólal a sulirádióban. Mintha ennyivel le is rendezték volna a dolgot. 2 évig fel-fel emlegették, most pedig úgy játssza a rádió a dalait, mintha még mindig köztünk lenne. Bárcsak tényleg így lenne, bárcsak anyu itt lenne velünk. De nincs itt és soha semmi és senki nem hozhatja vissza őt. Könnyek peregtek végig az arcomon, kezeimmel erősen markoltam a mosdókagylót. Nem szokásom iskolában sírni, utálom, amikor odajönnek és megkérdezik, hogy mi bajom van. Mégis mi lenne? Na vajon mi? Mintha az ember olyan könnyen fel tudná dolgozni egy szerette elvesztését. Ráadásul az édesanyja elvesztését! A síri csendet nem törte meg más csak a zokogásom hangja. Hogy lehetnek ilyen kegyetlenek? Tudják, hogy ide járok, tudják, hogy, nem igazából nem tudják. Egyedül csak Melissza van tisztában a dolgokkal, mindenki más azt hiszi, hogy minden rendben van, de legalább annyi emberség lenne bennük, hogy megkérdezik.

- Hé, minden rendben odabent? - kopogott be a mosdó ajtaján egy férfihang.

Hallgattam.

- Kislány - szólított meg.

- Jól vagyok - suttogtam.

- A hangod alapján nem úgy tűnik. Tudok valamiben segíteni?

- Hagyjon békén.

- Ilyen állapotban?

- Azt se tudom ki maga - ráztam meg a fejem miközben a tükörképemre néztem. Nem voltam egy szép látvány.

- Magyar Dani, az új tesi és ének tanár - mutatkozott be.

Szóval ő Melisszának az álom tanára. Megnyitottam a csapot és lemostam a szétfolyt sminkemet.

- Kislány nem akarnál szépen kijönni?

- Egy pillanat - motyogtam megtörölve a kezem majd a fejemet lehajtva kiléptem az ajtón.

- Jól vagy?

- Soha jobban - hazudtam.

- Miért nem vagy az évnyitón?

- Elaludtam, de már itt sem vagyok.

- Történt valami útközben, hogy sírtál? - faggatott.

- Magánügy - vágtam rá és felnéztem.

Nos Melissza nem hazudott, Dani tényleg jól nézett ki. Barna mai divat szerint nyírt haj, kék szem és izmos alkat, centire olyan 180-ra saccoltam. Egy farmernadrág volt rajta, fehér inggel, fején egy napszemüveg.

- Ez az első napod, hogy lehet, hogy máris elalszol?

- Megesik az ilyen - vontam meg a vállam.

- Bogi még nem mentél vissza? - csodálkozott az iskola pchiológus.

- Éppen oda tartok csak előtte elmentem mosdóba - mondtam majd sietve megindultam a tornaterem irányába.

Annyira siettem, hogy majdnem felestem a lábamba, és amikor hátra néztem láttam, hogy Dani értetlenül néz utánam.

- Csajszi nézz a lábad elé - szólt rám Melissza akinek sikeresen neki mentem annyira bámultam Danira.

- Ne haragudj - mondtam zavartan.

- Nincs para. Túlélted az agyturkászt?

- Mint látod.

- Mi ez a stílus? Történt valami? - csapott le rám azonnal.

- Semmi.

- Nekem ne hazudj, ismerlek, mint a rossz pénzt. Tudom, mikor hazudsz - bökdöste az oldalam.

- Találkoztam a szexi tanároddal - vontam meg a vállam.

- Ugye, hogy milyen helyes?

- Nagyon - forgattam meg a szemem.

- Hol találkoztatok? Beszéltetek?

- Igen, váltottunk pár szót - köhintettem.

- Na, mi volt ez? Elhallgatsz előlem valamit!

- A mosdóba voltam, amikor ő meghallotta a sírásom és hát kb. ennyi - motyogtam.

- Megvigasztalt? Zsepivel törölte le a könnyeidet? Átölelt? - jött totálisan izgalomba.

- Jézusom dehogy, csak megkérdezte, hogy tud-e valamiben segíteni aztán persze rögtön az érdekelte, hogy miért nem vagyok az évnyitón.

- Erre te?

- Mondtam, hogy elaludtam.

- Hazudtál neki?

- Ha az igazat mondok, rögtön tudni fogja, ki vagyok, és azt nem akarom. Nem akarom, hogy sajnáljon, nem akarom, hogy bárki is sajnáljon - ráztam a fejem szaporán.

- Bogi jobban vagy már? - lépett hozzánk az egyik lány osztálytársunk.

A fejemet rázva hagytam figyelmen kívül a kérdését és hagytam ott őt.

- Miért nem tudnak végre békén hagyni? - fakadtam ki.

- Csak kíváncsiak - próbált megnyugtatni Melissza.

- Ne legyenek azok. Foglalkozzanak a saját kis szánalmas életükkel, engem pedig hagyjanak békén - sziszegtem a falnak dőlve.

Melissza sóhajtva állt meg mellettem és csendben vártuk, hogy jöjjön az osztályfőnök kinyitni a terem ajtaját. Mert persze diákok nem tartózkodhatnak az osztályterembe tanári felügyelet nélkül. Olyan hülyeség ez, oké, hogy tartanak a lopásoktól, de akkor is hülyeség. A végén még kitalálják és a telefonokat is elveszik, mint sok másik iskolában. Ami amúgy nem lenne hülyeség, de jó, ha a telefon az embernél van, hogy baj esetén tudjon segítséget kérni. Jobban a szemembe fésültem a hajam miközben a folyosót kémleltem. Dani tanárúr pár elsős diák társaságában sétált felénk. A hetedikes lányok vihogva összesúgtak mögötte. Undorodva horkantottam fel. Kis pisisek és máris a pasikon jár az eszük.

- Istenem, de édes - sóhajtott Melissza.

- Igen nagyon édes - gúnyolódtam.

- Ne csináld már - ölelte át a vállam.

- Mit? Úgy néz ki, mint aki most lépett ki egy magazinból.

- Ne legyenek ilyen elő ítéleteid!

- De ha egyszer olyan.

- Fogadjunk, hogy meg fogod kedvelni!

- Egy tesi tanárt?

- Egy tesi tanár is lehet kedves.

- Nem tűnik kedvesnek. Inkább olyannak, mint aki alig várja, hogy dirigálhasson nekünk és élvezettel foglya nézni, ahogy a tüdőnket is kiköpjük.

- Na, jó én feladom - tartotta fel a kezét megadóan.

- Nyolcadik osztály - kiáltotta odaérve hozzánk.

- Nem értem minek üvölteni - morogtam oda Melisszának.

- A társaság felének be van dugva a füle - vetett rám egy pillantást Dani.

Elvörösödve fordultam el. Milyen füle van ennek, hogy meghallotta?

- Tanárúr magával leszünk? - kérdezte Kitti az egyik osztálytársam.

- Igen, az osztályfőnökötöknek el kellett mennie így ma én leszek veletek, elmondom, hogy miket várok el a tesi és énekórákon, holnap pedig már nem kell ezzel foglalkozni - nyitotta ki az ajtót Dani.

Csalódottan néztem Melisszára.

- Túl fogod élni - bíztatott.

- Nem - ingattam a fejem miközben követtem őt az osztályba.

A helyünkre sétáltunk (ablak melletti második pad) és mindketten leültünk. Fejemet a tenyerembe támasztva némán vártam, hogy Dani belekezdjen a mondókájába.

- Először is szeretném, ha mindenki bemutatkozna és mondana magáról pár szót. Ebbe beleértem azt is, hogy szeret-e tesizni és, hogy tavaly milyen jegyet kapott, ugyanez vonatkozik az énekre is - kezdett bele. - Kezdjük, mondjuk az ablak felől - intett felénk.

Mivel az első padba nem ült senki így Dani hol engem hol Melisszát figyelte, hogy valamelyikünk kezdje el.

- Szabó Melisszának hívnak, 14 éves vagyok, tesiből mindig is ötös voltam, szeretem a tesit, énekből, jóindulatból mindig hármas voltam. Énekelni tudok, csak szar a hangom - mutatkozott be Melissza a saját stílusában.

- Rendben köszönöm - mosolyodott el Dani szórakozottan aztán érdeklődve rám nézett.

- Bartha Boglárka vagyok, 14 éves, tesi hármas, ének szintén és egyiket se szeretem - mondtam magam elé nézve.

- Értem - válaszolta.

Így ment ez egy ideig és ezzel el is ment az első óra. Második órán Dani ismertette a szabályokat.

- Mint minden évben tesi órára, fehér póló, valamilyen rövidnadrág, de ne túl rövid és ne farmer, valamint tornacipő. Átöltözni mindig kötelező, kivéve, ha én azt mondom, nem kell. Ha nincs felszerelésed kisegyes, három kisegyes egy nagy. Most a lányokhoz szólok, a hajatokat mindig tűzzétek fel, lehetőleg hajgumival és ne csattal, nyakláncot és fülbevalót egyáltalán ne viseljetek, a körömlakkot pedig nem igazán szívlelem - villant a tekintete a körmeimre.

Azonnal az asztal alá rejtettem és próbáltam nem gyilkolni a szemeimmel. Majd persze ő mondja meg, hogy mikor lakkozhatom ki a körmeimet.

- A másik pedig attól, hogy férfi vagyok nem hülye. Nagyon jól tudom, hogy a menstruáció 5 napig tart, szóval ne gyertek hozzám hetente azzal, hogy jaj tanárúr megvan, nem fogom elhinni. Szülői igazolást nem fogadok el, csak orvosit. Értve vagyok? - nézett körbe.

Ahogy körbe néztem láttam az osztálytársaimon, hogy mindenki tökre lelkes. Komolyan csak én rezeltem be ettől a pasitól?