A lábammal löktem be a kaput majd szintén a lábammal csuktam be. Kissé hangosan csapódott be, ennek következtében felébredtek az utcában lakó kutyák és kórusban kezdtek el ugatni. Végig sétáltam az udvaron majd lenyomtam a bejárati ajtó kilincsét, de az ajtó zárva volt. A homlokomat ráncolva tettem le a bevásárló táskákat és kezdtem el a táskámba kotorni a lakáskulcsom után. Miután sikeresen megtaláltam, a zárba illesztettem majd a táskákat felkapva beléptem a házba.

- Apu itthon vagy? - kiáltottam miközben lerúgtam a cipőmet és a konyhába mentem.

Csend volt a válasz viszont a hűtőn találtam tőle egy üzenetet, hogy el kell intéznie valamit majd, jön, amint tud. Sóhajtva mentem fel a szobámba és öltöztem át. Hajamat egy laza kontyba fogtam, sminkemet (már amit nem sírtam le) lemostam aztán betettem egy adag mosást és lementem a konyhába vacsorát főzni. Anyu halála után, én lettem az, aki átvette a háztartás vezetését. Mostam, főztem, takarítottam és ügyeltem rá, hogy apa mindig időben befizesse a csekkeket. Túl csendes volt a ház, minden, amit csináltam nagyon hangosnak hatott. Régen ilyenkor mindig zene szólt. Közösen főztünk mi hárman, rám mindig a könnyebbeket bízták, törjem fel a tojást, csináljam meg a fokhagymás szószt és természetesen én voltam a kóstoló. Az ilyen pillanatok régen olyan mindennaposnak, megszokottnak tűntek. Meg voltunk róla győződve, hogy van holnap. Anyának már nincs több holnap. Ő már nem kíván nekem többé jó éjszakátot, nem ébreszt reggel puszival, nem érezhetem többé, nem ölelhetem magamhoz, nem mondhatom el neki, hogy mennyire tartok a holnapi naptól, nem énekelhetek vele többet a kocsiban ülve. Olyan természetesnek vettem, hogy itt van velem, azt hittem, hogy örökre velem lesz, hogy látni fogja, ahogy elballagok, velem lesz, amikor először szerelmes leszek és akkor is, amikor először összetörik a szívem. Velem lesz, mikor megtalálom az igazi, akivel össze akarom kötni az életem, ott lesz, velem mikor férjhez megyek, mikor megszületik az első gyermekem. Olyan sok ember kívánja azt, hogy bárcsak ne lennének szülei és mindezt azért, mert a szülők aggódnak a gyerekükért. Nem tudják felfogni, hogy lehet, hogy nem lesz holnap. Bármikor történhet valami végzetes, ami örökre megváltoztatja az ember életét. A zokogás kiszakadt belőlem, össze kellett préselnem a számat, hogy ne üvöltsek fájdalmamba. Annyira akartam, hogy itt legyen velem, hogy szorosan átöleljen, hallkan a fülembe suttogja, hogy minden rendben lesz, tartsak ki, legyek erős ő itt van velem és együtt ketten mindent átvészelünk. Saját magamat átölelve csúsztam le a földre, teljesen szét csúsztam. Az, hogy ma hallottam anyut énekelni, elindított bennem valamit, de még magam se tudom, hogy mit.

- Bogi itt vagy? - hallottam Melissza hangját.

Csodálkozva a szememet törölgetve álltam fel.

- Mi történt? - sietett oda hozzám és megölelt.

- Anyut akarom - kapaszkodtam belé.

- Édesem - simogatta a hátam és még szorosabban ölelt.

- Olyan nagy szükségem van most rá - zokogtam.

- Elhiszem és tudom, hogy milyen nehéz ez neked - suttogta szomorúan.

- Te, hogy kerülsz ide? - kérdeztem amint kissé összeszedtem magam.

- Anyu mondta, hogy jöjjek át, nemsoká ők is jönnek.

- Hogyhogy?

- Én se tudom.

- Akkor azt hiszem, hozzá fogok főzni. Tepsis spagettire gondoltam. Az jó lesz?

- Csak ha extra sajtos - csillant fel a tekintete.

Elmosolyodva bólintottam majd megmostam az arcom aztán előszedtem a szükséges alapanyagokat. Repült az idő Melisszával. Sokat beszélgettünk, én folyamatosan azt fújtam, hogy egyáltalán nem szimpatikus nekem ez a Dani, tuti, hogy ott fog szivatni ahol csak tud. Komolyan paráztam attól a férfitól, olyannak tűnt, akinél jobb nem kihúzni a gyufát, nekem ez már az elején sikerült, akkor, amikor hazudtam neki szóval ezt megszívtam. Elvileg már az elején el szokott dőlni, hogy melyik tanár fog kedvelni és melyik nem. Ha már év elején hibázol, akkor megszívtad, az a tanár pokollá fogja tenni az életed, ha viszont kis minta diák vagy, aki mindig mindenre tudja a választ akkor ő lesz a tanárok kis kedvence és ezzel együtt mindenki azt fogja hinni, hogy az a bizonyos diák nyal a tanároknak. Nem amúgy nem nyal, csak jól csinálja.

- Sziasztok - kiáltotta apa.

- Csókolom - köszönt Melissza.

- Szia, apu - siettem oda hozzá és szorosan megöleltem.

- Mennyei illatok vannak - szimatolt a levegőbe.

- Melissza mondta, hogy jönnek a szülei gondoltam gyorsan összedobom - vontam meg a vállam. - Miről van szó?

- Türelem.

- Apu ne már. Mondd el!

- Végül is, talán tényleg jobb lenne, ha előbb ezt veled beszélném meg - bólintott megdörzsölve az arcát.

- A szobádba leszek, bedugott füllel - ment ki azonnal Melissza.

Apa leült az egyik székre az asztalhoz, én pedig leültem a másikra majd értetlenül vettem át tőle a dossziét, amit felém nyújtott. A sorokat olvasva a tekintetem egyre jobban elkerekedett. Apa eddig a helyi lapnál dolgozott, mint újságíró, most viszont kapott egy nagyszerű lehetőséget. Főszerkesztőként dolgozhat a Nők Lapja nevezetű újságnál. Az első megbízatása az lenne, hogy utazzon el Lourdes-ba és készítsen interjút az ott élőkkel. A munka 4 hetet venne igénybe.

- Ez nagyszerű lehetőség - bólogattam apára nézve.

- Tudom kincsem, de nem nagyon akarlak itt hagyni egyedül - húzta el a száját.

- Apu tudom, hogy ezt te már eldöntötted. Azért hívtad át Melisszát és a szüleit, hogy megkérd, őket vigyázzanak rám, amíg te távol vagy - néztem a szemébe.

- Ezt meg miből gondolod?

- Ismerlek apu, miattam ne mondd vissza, nyugodtan menj, el én megleszek - tettem a kezem a kezére.

- Nem is tudom, négy hét az nagyon sok idő - rázta a fejét bizonytalanul.

- Apu hamar el fog repülni, észre sem veszed és már itthon is vagy - mosolyogtam.

- Négy hét alatt bármi megtörténhet - suttogta. Elég hozzá egy perc is.

- Vigyázni fogok, magamra megígérem - néztem a szemébe.

- Nem akarlak itt hagyni - ölelt magához.

- Tudom, én sem akarom, hogy elmenj, de mégis azt mondom, hogy menj, mert ez egy nagyszerű lehetőség - fúrtam a fejem a pulcsijába.

- Még csak 14 éves vagy mégis olyan önzetlen. Meg kéne makacsolnod magad, hogy nem mehetek, ha nem viszlek magammal - nevette el magát halkan.

- Miért mehetek?

- Sajnos nem, ez volt az első amit, megkérdeztem.

- Kár pedig szívesen megnéztem volna Lourdest. Nem ott volt, hogy megjelent valakinek a Szűz Mária?

- De igen, Szent Bernadettnek.

- És akkor te most oda mész és interjút készítesz random emberekkel Szent Bernadettről?

- Valami olyasmi.

- Szuper. Abból a vízből hozhatsz vagy egy hektárnyit.

- Hozni fogok.

- Meg valami szuvenírt is - kértem.

- Azt is hozok - ígérte. - Na, de most mesélj te, mi volt a suliba?

- Kaptunk egy új tesi tanárt és nagyon, de nagyon, de tényleg nagyon nem szimpatikus.

- Hogyhogy?

- Hát rossz pont, hogy tesi tanár, meg tökre ijesztő is, vagyis nem ijesztő, hanem inkább tisztelet parancsoló. Nem engedi, hogy be legyen festve a körmöm - panaszkodtam.

- Tragédia.

- Te most gúnyolódsz?

- Dehogyis - tagadta. - Tudod, hogy én se szeretem, ha fested a körmöd - bökött a feketére lakkozott körmeimre.

- Nekem tetszik - vontam meg a vállam. - És amúgy mikor indulnál?

- Holnap délután megy a gép, kettőkor - válaszolta.

- Értem - bólintottam.

- Maradhatok - ajánlotta fel.

- Nem dehogy nem kell, nyugodtan menj el - jelentettem ki.

- Szabad jönni? - kérdezte Melissza.

- Persze gyere csak - bólintott apa.

- Anyuék mindjárt itt vannak, gondoltam szólok és gyorsan megterítek - indult meg a konyhaszekrény felé.

- Hagyd csak majd én - pattantam fel.

- Te etetsz most minket, a minimum, hogy én terítek - ellenkezett Melissza és a csípőjével odébb lökött.

A szememet forgatva vettem elő öt tiszta poharat és tettem le az asztalra.

- Na és neked Melissza mi a véleményed az új tanárról? - kérdezte apu.

Melissza mosolyogva pillantott rám.

- Szerintem nagyon rendes és élvezetesek lesznek vele a tesi órák - ködösített.

Unottan forgattam a szemeimet. Élvezetesek, na persze.

- Élvezetesek? - ráncolta a homlokát apu.

- Úgy értem vele fogunk is valamit csinálni - javította ki magát.

- Magyarul kifulladásig fog minket hajszolni - tettem hozzá.

- Bemenjek beszélni vele? - fürkészett apu aggódva.

- Tudsz egy éves felmentést szerezni? - kérdeztem reménykedve.

- Azt sajnos nem - rázta meg a fejét.

- Kár - biggyesztettem le a szám.

- Nem kell ide felmentés - legyintett Melissza.

- Neked talán nem - hagytam rá.

- De most komolyan Bogi, megmondta, ha látja rajtad, hogy akarod és próbálkozol, akkor nem buktat meg - magyarázta.

- Engem úgyis megbuktat.

- Ha ezt szajkózod, akkor tuti megfog!

Megszólalt a csengő mire apa felált és elment kinyitni. Melissza szülei érkeztek meg.

- Jó napot - köszöntem mosolyogva.

- Szervusz, Bogi drágám - húzott magához Melissza anyukája Klára néni és lenyomott két puszit majd a kezével letörölte az arcomról a rúzsfoltokat.

Mosolyogva köszöntem Meli apukájának, Géza bácsinak is majd mind a konyhába vonultunk.

- Nem kellett volna - csóválta meg a fejét Klára néni.

- Szívesen csináltam - vontam meg a vállam zavartan.

Beszélgetve vacsoráztunk meg, jobban az iskoláról volt szó majd én meg Meli a szobámba mentünk, hogy a szülők tudjanak beszélgetni. Meli az ágyamon elnyúlva, telefonját a feje felé tartva netezett, míg én az íróasztalomnál csomagoltam be a tankönyveimet.

- Szingli - szólalt meg hirtelen.

- Ki?

- Mintha nem tudnád, hát a Dani - vigyorgott felülve az ágyban.

- Azt ne mondd, hogy rákerestél - fagytam le egy pillanatra.

- Dehogynem, nincs abban semmi rossz, be is jelöltem Facen - vonta meg a vállát.

- Óriási - sóhajtottam fel.

- Bogi mondd meg az igazat. Komolyan nem kedveled, vagy csak nem akarod megkedvelni, mert félsz, hogy esetleg jobban megkedveled, mint kéne - dobta el a telefonját.

- Túl sok filmet nézel - nevettem el magam.

- Meglehet - vonta meg a vállát - de a helyedben megfontolnám - nyújtotta felém a telefonját.

Sóhajtva vettem el tőle, és mint valami pchiopata kukkoló megnézegettem Dani tanárúr képeit. Nem volt olyan sok, de amit fel is töltött arra temérdek mennyiségű like és hozzászólás érkezett. Jelenlegi profilépén egyszál maga van, egy színpadon csupán csak egy reflektor világítja meg őt miközben lehunyt szemmel énekel.

- Mondjuk ez tényleg jól sikerült - ismertem el kelletlenül és kiléptem a galériából.

Jött egy értesítés, ami azt jelezte, hogy Dani visszajelölte.

- Visszajelölt - adtam vissza Melinek a telefont.

- Szuper - vigyorgott. - Figyelj Bogi arra gondoltam, hogy talán vele beszélhetnél a dologról - szólalt meg bizonytalanul.

- Nem - jelentettem ki.

- Ő biztos megértené.

- Honnan tudod? Nem is ismerjük azt az alakot.

- Otthon van a zenében - vonta meg a vállát.

- Az csak egy dolog - jelentettem ki és visszafordultam az íróasztal felé.

Még hogy vele beszéljek arról, ami anyuval történt. Még mit nem. Egy az, hogy nem is ismerem, kettő soha nem fogok senkinek se beszélni arról a napról.

Még aznap este összepakoltam a dolgaimat, hogy másnap suli után csak be kelljen érte ugrani. A nappaliban ültem egy üveg nutella társaságában és a Tv-t néztem, amiben épp a felhők felett 3 méterrel ment. Már jóval elmúlt éjfél is, de én képtelen voltam aludni. Egyszerűen nem jött álom a szememre. A fejemben folyamatosan az ismétlődött amit Meli mondott. Bogi mondd meg az igazat. Komolyan nem kedveled, vagy csak nem akarod megkedvelni, mert félsz, hogy esetleg jobban megkedveled, mint kéne. Talán tényleg így van? Tényleg azért akarok távol maradni Danitól, hogy ne kedveljem meg? Újabb adag nutellát kanalaztam a számba majd sóhajtva lehunytam a szemem és a kanapé támlájának, döntöttem a fejem.