A kegyetlen valóság

Ez mind csak Aisah fejében történt. Egy álom, egy „mi lett volna, ha..." Egy szép, reményteli történet, amely sosem vált valóra.

A valóság ennél sokkal kegyetlenebb volt.

Miután elolvasta Brent üzenetét, Aisah elméje megtört. Nem tudta elviselni a fájdalmat, a hirtelen rászakadó ürességet. Úgy érezte, mintha kihúzták volna alóla a talajt, mintha már semmi sem tartaná meg ebben a világban.

Idegösszeomlást kapott. Dühében és kétségbeesésében levágta hosszú, gyönyörű haját, mintha ezzel is eltüntethetné azt a lányt, aki még hitt a szerelemben. Könnyek között próbált kárt tenni magában, de ekkor még megállították.

A családja észrevette, hogy valami nincs rendben. Amikor először vett be túl sok gyógyszert, még időben rátaláltak. Rohammentőt hívtak, és az orvosoknak sikerült stabilizálni az állapotát. De Aisah ekkor már nem akart élni. A megmentése csak egy átmeneti megoldás volt.

Mindenki azt hitte, hogy talán jobban lesz. Hogy talán még van remény. De belül ő már rég elbúcsúzott ettől a világtól.

Nem sokkal később, amikor senki sem figyelt rá eléggé, újra megpróbálta. Ezúttal több gyógyszert vett be. Nem hagyott magának esélyt a túlélésre.

A következő pillanatban már a kórházban feküdt, gépek tartották életben. A külvilág számára csak egy újabb lány volt, akit összetört a szerelem. De Aisah számára már nem volt visszaút.

Mert a legnagyobb fájdalom nem az volt, hogy Brent elhagyta. Hanem az, hogy ő maga is elhagyta saját magát.

A folytatàst 'Aisah törtènete' című ìrományban olvashatò.