Aisah napokig őrlődött, hogy felkeresse-e Brentet. A férfi elutasítása mély sebet ejtett rajta, de a szíve mélyén tudta, hogy el kell mondania neki az igazságot. Nem csupán magáért, hanem a kis életért is, aki benne növekedett.

Végül egy este, mikor a nap éppen lebukott a horizont mögé, elindult Brent lakásához. A szíve hevesen vert, ahogy az ajtóhoz ért. Keze remegett, amikor bekopogott.

Az ajtó lassan kinyílt, és Brent ott állt előtte. Sötét tekintete először hűvös maradt, mintha még mindig a távolságot akarná tartani, de ahogy Aisah ajkai megremegtek, valami változott benne.

- Mit keresel itt? - kérdezte halkan.

Aisah mély levegőt vett, és összeszedte minden bátorságát.

- Terhes vagyok, Brent - mondta ki végül, szinte suttogva.

A levegő megdermedt közöttük. Egy pillanatnyi csend következett, mintha az idő is megállt volna. Aisah félt a választól, attól, hogy Brent esetleg újra elutasítja. De a férfi arca lassan ellágyult. Szemeiben olyan érzés csillant meg, amit Aisah korábban még sosem látott benne: megkönnyebbülés és tiszta boldogság.

Brent halkan nevetni kezdett, majd a kezébe temette az arcát.

- Végig ebben reménykedtem - mondta, miközben tekintete ismét Aisah-ra szegeződött. - Azt akartam, hogy legyen egy részed bennem, valami, ami örökre összeköt minket... és most megkaptam.

Aisah könnyekkel a szemében nézett rá.

- Akkor miért mondtad azt, hogy nem szeretsz? - kérdezte remegő hangon.

Brent sóhajtott, majd közelebb lépett hozzá.

- Mert féltem - vallotta be halkan. - Féltem, hogy túl sokat érzek irántad. Hogy ha veled maradok, teljesen elveszítem az önuralmam. De most már tudom, hogy ez az egyetlen dolog, amit valójában akarok. Téged... és a gyermekünket.

Aisah ajkai elnyíltak a meglepetéstől, de mielőtt bármit mondhatott volna, Brent már a karjába zárta. Olyan szorosan ölelte magához, mintha soha többé nem akarná elengedni.

- Akkor kezdjünk mindent elölről - suttogta Aisah.

Brent elmosolyodott, és gyengéden megérintette a hasát.

- Kezdjük - mondta határozottan.

Nem sokkal később mindketten hátrahagyták a múltjukat. Egy új városban kezdtek új életet, távol mindenkitől, akik korábban akadályt jelentettek számukra. Egy kis házat vettek a hegyek között, ahol a reggelek madárcsicsergéssel, a délutánok hosszú sétákkal, az esték pedig összebújásokkal teltek.

Aisah hasa lassan gömbölyödni kezdett, és minden egyes nap közelebb hozta őket egymáshoz. Brent végül az a férfi lett, akit mindig is szeretett volna: egy társ, egy szerető és hamarosan egy apa.

Amikor végre elérkezett a pillanat, és a karjaikban tarthatták gyermeküket, mindketten tudták, hogy ez az a pillanat, amit mindig is kerestek. A családjuk most már teljes volt.

És boldogan éltek sok gyerekük lett :)