Aisah a kezében tartotta a telefonját. Egy csodálatos, szenvedéllyel teli együttlét után újabb verseket, szerelmi vallomást várt Brentről. Talán azt is, hogy végre ráébred: mégis vele akar lenni.

De amit a kijelzőn látott, az mindent romba döntött.

"Drága Aisah! Rájöttem, hogy már semmit nem akarok tőled. Nem akarlak többé látni, nem akarok találkozni veled. Nem szeretlek többé. Azt hittem, így van, de tévedtem. Csak egy fellángolás volt, nem több. Ég veled, Aisah."

A lány szeme megtelt könnyel. Újra és újra elolvasta az üzenetet, mintha nem akarná elhinni. Brent, aki még nemrég szenvedéllyel csókolta, aki a karjaiba zárta, most ezt írta neki? Hangosan felzokogott, teste elgyengült, a világ elsötétült.

---

Mikor magához tért, az ágyában találta magát. Kábán felült.

- Mi történt? - kérdezte suttogva.

- Elájultál az étterem mosdójában - felelte határozottan Celest. - Aludj most, nagy szükséged van rá.

Aisah bólintani sem tudott. Csak nézte a plafont, és ismét sírni kezdett. Aztán hirtelen eszébe jutott az ájulás előtti pillanat. Keze a hasára siklott, és egy hosszú, döbbent másodpercig mozdulatlan maradt.

Az asztalon heverő naptárhoz sietett, remegő ujjaival számolni kezdett.

- Lehet, hogy terhes vagyok... - suttogta magának, majd a szája elé kapta a kezét. Egyszerre nevetett és sírt. Fájdalom és őrület keveredett benne.

Lassan megsimította a hasát, könnyei az arcán csorogtak.

- Brent... gyereket várok tőled... - lehelte. - Kérlek, ne hagyj el!

A telefonjáért nyúlt, remegő kézzel hívta Brentet. A vonal hosszan csengett ki, de senki nem válaszolt.

Aisah lassan kinyitotta a szoba ajtaját, körülnézett. Senki sem volt a folyosón. Mezítláb sietett végig, kutatni kezdett a gyógyszeres szekrényben, míg végül rátalált egy terhességi tesztre. A legközelebbi mosdóba ment, elvégezte a tesztet, majd leült a kád szélére. Lába idegesen rángott, könnyeitől alig látott.

Aztán a teszt eredményt mutatott.

Pozitív.

Aisah terhes volt.