47
Aisah és Brent végre egymáséi lettek
A búcsúzás egyre nehezebb volt. Már alig tudtak elszakadni egymástól, mintha minden egyes alkalom egy újabb küzdelem lett volna az elkerülhetetlen ellen. Mindketten érezték, hogy nincs tovább – eljött a pillanat, amikor végleg egymáséi lesznek.
A park félreeső részén álltak, a fák lombjai között átszűrődő napfény játékosan táncolt az arcukon. Aisah lélegzete gyorsult, szíve vadul vert, ahogy Brent ujjai végigsimították az arcát, majd lesiklottak a nyakán, a derekán… Ő maga is remegett a vágytól. Úgy érezte, ha most nem lehet az övé, belehal.
Brent pillantása sötét és tüzes volt, tekintete szinte felfalta a lányt. Iszonyatosan kívánta őt, ahogyan még soha senkit. És akkor, a pillanat hevétől szinte önkívületben, Brent nadrágzsebéből kiesett egy óvszer.
Mindketten egyszerre pillantottak rá, majd egymásra. Brent egy pillanatra megdermedt, zavartan nyúlt a csomag után.
— Nyugi… nem voltam mással… én se rajtad kívül… — mormolta halkan, mintha egyértelművé akarná tenni, de a tekintete elárulta, hogy hazudik.
Aisah tudta. Persze, hogy tudta. De nem érdekelte. Nem most. Nem itt.
— Nekem nem kell óvszer! — hangsúlyozta ki határozottan, a szemébe nézve.
Brent arca megrezzent, mintha egy pillanatra a józanság próbálná visszahúzni, de aztán Aisah ajkait nézte… a lélegzetét érezte a sajátján… és már nem volt visszaút.
— Oké… — suttogta, és vadul csókolta tovább a lányt, mintha az utolsó lehetőséget ragadná meg az életben.
Aisah alig bírt magával. Érezte Brent forró testét a sajátjához feszülni, a férfi kezei pedig már végigsiklottak rajta, felfedezve minden porcikáját. Elveszett benne. Olyan mélyről jövő vágy járta át, hogy már nem gondolkodott – csak érzett.
Lábaival átölelte Brent derekát, míg keze vadul kutatott utána. A férfi ujjai felfedezték a legforróbb pontját, és Aisah remegve simult hozzá, minden érintésnél egyre jobban elveszve az érzésben.
Brent nem várt tovább. Egyetlen mozdulattal a keze Aisah combjait szorította, majd mélyen beléhatolt. A lány felsikított a gyönyörtől, körmei a férfi vállába mélyedtek, ahogy átérezte azt az ismerős, mégis új dimenziókat nyitó szenvedélyt.
Vadul szerették egymást. Olyan intenzitással, mintha ez lenne az utolsó érzés a földön. Mintha most végleg eggyé kellene válniuk, hogy soha többé ne szakíthassák el őket egymástól. Aisah minden mozdulattal egyre mélyebbre húzta Brentet magába, teste reszketett az élvezettől, ahogy a férfi mindent megadott neki, amire valaha is vágyott.
A világ körülöttük megszűnt létezni. Csak ők voltak. Csak a pillanat, a vágy, a forróság… és a beteljesülés, amit egyikük sem feledhetett többé.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro