Aisah hosszú hónapok után visszatért ebbe a hatalmas országba, de Brent hiánya csillapíthatatlan vágy maradt – egy elérhetetlen álom. Egyetlen menekülése az alkohol lett.

Egyik este, a bátorságát összeszedve, felhívta Brentet. Meglepetésére Brent felvette.

Aisah szíve vadul zakatolt, és a hangja megremegett, amikor meghallotta őt. De az alkohol most bátorságot adott neki.

– Te vagy az? – kérdezte viccesen.

– Te hívtál… – felelte Brent kedvesen. – És mennyit ittál? – nevetett halkan.

– Semmi közöd hozzá – kuncogott Aisah is.

– Sosem bírtad az alkoholt – jegyezte meg Brent, a hangjában türelemmel.

– Hát… ismersz… – suttogta Aisah.

– Igen, Aisah…

A lány erre behunyta a szemét, és hosszasan élvezte a pillanatot. Ez volt minden, amire vágyott. Hallani Brent hangját. És azt, ahogy kimondja a nevét.

– És jó volt otthon? – kérdezte Brent érdeklődve.

Aisah összevonta a szemöldökét.

– Ezt te meg honnan tudod...?

– Mivel ide nem érkezett repülőjárat, gondoltam, inkább hazamentél – felelte Brent.

– Igen… És te? Hogy töltöd a szingli pasi életet? Gondolom, kiélvezed – nevetett Aisah.

– Annyira nem élvezem, mint ahogy te azt gondolod – válaszolta Brent csendesen.

– És te? Összeszedtél valakit? – érdeklődött Aisah.

– Te voltál az utolsó férfi, aki megcsókolt és hozzám ért – mondta halkan.

Brent egy pillanatig némán maradt.

– Nem vagy jól… – suttogta végül.

– Barátok lehetünk? – kérdezte Aisah ártatlanul.

Brent mélyet sóhajtott.

– Rendben.

Megbeszéltek egy találkozót. Amikor eljött az idő, Brent autóval ment Aisahért a kávézó parkolójához, majd egy csendesebb helyen leparkolt, távol az emberektől.

Aisah alig tudta visszafogni az örömét, amikor megpillantotta Brentet. Minden vonását magába véste egy évvel ezelőtt, és azóta is róla álmodott. Most pedig ott állt előtte. Alig hitte el, hogy ez a pillanat valóban megtörténik.