Aisah élete legnehezebb döntését hozta meg azon az estén. Brent szavai visszhangoztak a fejében – apja iránt érzett gyűlölete, ahogy kegyetlenül mocskolta őt, elfeledve minden szép emléket. Brent teljesen kifordult önmagából. Aisah már nem ismerte ezt az embert, és tudta, hogy nem maradhat tovább.

Brent bedobta őt a farkasok közé, hagyta, hogy a családja azt tegyen vele, amit csak akar. Aisah egy megmentőre várt, de az sosem érkezett meg, így végül kénytelen volt saját magát megmenteni. Nem volt elég pénze ahhoz, hogy külön költözzön, így nem maradt más választása, mint visszatérni a másik börtönbe – apja házába, ahol újra ő irányított.

Brent nem volt otthon, amikor Aisah összepakolta a bőröndjét. A családja látta a csomagokat, de nem szóltak semmit. Aisah leült a kanapéra, és csendben várta a fuvart, mintha ez a helyzet teljesen hétköznapi lenne. De mire elindulhatott volna, Brent hazaért.

Kétségbeesetten nézett rá – erre nem számított. Azonnal odalépett Aisahoz, félrehívta.

– Beszéljük meg! – kérte.

Aisah szeméből könnyek szöktek.

– Most? – suttogta fájdalmasan. – Annyiszor akartam beszélni…

Brent összetört.

– Te nem hagytad! – vágta hozzá Aisah.

Brent némán nézett maga elé, de mielőtt még bármit mondhatott volna, Margaret a háttérből máris rázúdította mérgét Aisahra. Átkozta őt, és bíztatta a fiát, hogy majd talál egy jobb lányt. Kegyetlen és igazságtalan szavak csapódtak Aisah felé, aki még utoljára eltűrte a rá zúdított megaláztatást.

Liliana sírt. Nem akarta, hogy így legyen, de már késő volt. Bűntudat marcangolta – bőven benne volt a keze abban, hogy Aisaht megalázták. Ő sem kímélte korábban.

Most már késő volt sírni.

Brent és Aisah némán szenvedtek. Aisah végül egy szó nélkül kilépett az ajtón. Ahogy az autóhoz sétált, még hallotta, ahogy Margaret tovább szidja őt.

Beült a kocsiba. A teste elhagyta azt a házat. De a szíve ott maradt örökre.