Titkok a házban

Aisah kellemesen meglepődött, amikor Lilian vásárolni hívta. Az előző esti beszélgetés Brenttel óta nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy valami mélyebb dolog rejtőzik a férfi laza mosolya mögött. A vásárlás könnyed volt, Lilian közvetlen és barátságos, így Aisah egy pillanatra elfelejthette a saját gondjait.

— Van kedved beugrani hozzánk? – kérdezte hirtelen Lilian, miközben bepakolták a táskákat a csomagtartóba.

Aisah egy pillanatig habozott, de végül bólintott.

— Miért ne?

Amikor megérkeztek Brenték házához, Aisah rögtön érezte, hogy a légkör más, mint az ő otthonában. Nem volt annyira hivalkodó, de mégis meleg és élhető – egy hely, ahol valóban laknak, nem csak mutogatnak.

Lilian bevezette a nappaliba, majd eltűnt a konyha irányába, hogy hozzon nekik valamit inni. Aisah kíváncsian nézett körbe, amikor hirtelen egy hangos férfihang szűrődött be az egyik szobából.

— Nem felejtheted el, miért vagy itt, Brent! – szólt egy mély, ellentmondást nem tűrő hang.

Aisah megtorpant. Az ajtó résnyire nyitva volt, és bár tudta, hogy nem kellene hallgatóznia, a lábai nem mozdultak.

— Tudom, apa. – Brent hangja csendesebb, de feszültségtől terhes volt.

— Akkor mi ez a felesleges figyelemelterelés? – folytatta az idősebb férfi, Dante. – Azt mondtad, hogy dolgozol, hogy minden lehetőséget kihasználsz.

— Dolgozom. – Brent hangja rideg lett. – De nem vagyok hajlandó úgy élni, mint egy báb.

— Nincs választásod! – dördült az apja. – A családnak szüksége van rád, és neked be kell segítened. Nem pazarolhatod az idődet olyan dolgokra, amik nem hoznak hasznot.

Aisah szíve vadul vert. Brent apja úgy beszélt, mintha a fia nem is ember lenne, hanem egy eszköz.

— És ha én nem akarok így élni? – Brent hangja már alig volt hallható, de a szavai súlyosan zuhantak a csendbe.

— Nincs “ha”.

Aisah összerezzent, amikor lépteket hallott, és gyorsan hátrébb húzódott a falhoz, mintha mi sem történt volna. Brent pár pillanattal később kilépett a szobából, az arca merev volt, a szemei sötéten villogtak.

Amikor meglátta Aisaht a nappaliban, egy pillanatra megdermedt.

— Te… régóta vagy itt?

Aisah próbált természetesen viselkedni, de tudta, hogy az arcára van írva, hogy hallotta.

— Csak most jöttünk meg Lilian-nel… – hazudta, de a hangja bizonytalan volt.

Brent egy pillanatra megfeszítette az állkapcsát, majd csak bólintott. Nem akarta, hogy Aisah többet tudjon erről, mint kellene.

Lilian ekkor tért vissza, és vidáman mosolyogva lerakta az italokat az asztalra.

— Na, miről maradtam le?

Aisah és Brent egymásra néztek. Mindketten tudták, hogy valami megváltozott.