Aisah és Brent: A távolság egyre nő

Brent legidősebb bátyja megnősült, ráadásul a menyasszonya gyermeket várt. Aisah szívét összeszorította a fájdalom, mert az elmúlt hónapokban ő maga is erre vágyott. Beletemetkezett a kisbaba gondolatába, abba az illúzióba, hogy egy gyermek érkezése majd mindent helyrehoz, békét hoz mindenki szívébe. De a sors másképp rendelkezett.

Aisah nem esett teherbe, hiába reménykedett minden hónapban. Eközben körülötte sorra jelentették be mások az örömhírt – barátok, rokonok, ismerősök –, és minden egyes alkalommal úgy érezte, mintha egy tőr fúródna a szívébe. Nem tudott őszintén örülni, bármennyire is próbálta elrejteni a fájdalmát.

A báty esküvője szűk családi körben zajlott, de Aisah végig kívülállónak érezte magát. Olyan ismerős volt ez az érzés… Ahogy apja családjában nem volt helye Celest miatt, úgy most sem érezte, hogy Brent szerettei igazán befogadnák. A köztük lévő feszültség és a múltbeli sérelmek miatt még inkább kitaszítottnak érezte magát.

Brent sem segített enyhíteni ezt az érzést. Az esküvő alatt alig törődött vele, inkább távol maradt tőle, videózott, fotózott, míg Aisah magányosan üldögélt egy sarokban. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer ennyire jelentéktelennek fogja érezni magát mellette.

Szörnyen hiányzott neki az édesanyja, akivel nap mint nap beszélt. Ő volt az egyetlen, aki tartotta benne a lelket, akihez mindig fordulhatott. Most is legszívesebben felhívta volna, csak hogy hallja a hangját, hogy valaki biztosítsa arról, hogy nincs egyedül.

Aztán, ahogy a zene szólt, és a vendégek táncoltak, Aisah egy pillanatra meglátta Brentet táncolni. Arra a néhány percre újra azt a fiút látta benne, akibe egykor beleszeretett. Eljátszotta, hogy minden rendben van, hogy minden a helyén van, hogy az élet szép… de belül üres volt.

Egy hosszú éjszaka

Az este végére a vendégek többsége távozott. A friss házaspár hatalmas házában maradtak, ahol bőven volt hely, ellentétben Brent kisebb otthonával, ahol a magánélet szinte lehetetlen volt a sok ember között.

A nappaliban voltak, amikor Brent közeledni kezdett Aisah felé. Az ital még ott volt a vérében, és Aisah tudta, hogy ilyenkor ellenállni hasztalan. Nem is próbált.

Engedte, hogy Brent magáévá tegye, remélve, hogy hamar véget ér, de épp az ellenkezője történt. Brent ezúttal vadabb volt, szinte követelőző. Aisah némán tűrte, nem ellenkezett, de a szívében valami eltört. Már nem volt benne az a szenvedély, az a mindent elsöprő vágy, amit régen érzett iránta.

Amikor vége lett, egyikük sem szólt semmit. Csak egymás mellett feküdtek a sötétben, és lassan elaludtak. De Aisah tudta… valami megváltozott.

És talán már sosem lesz a régi.