Aisah továbbra is dolgozni járt – legalább ott próbálta elfelejteni egy időre, hogy az élete romokban van, és már nem boldog. Egyik reggel, mint mindig, készülődni kezdett. Fekete ruhája kiemelte vékony derekát és telt kebleit. Sminket tett fel, hátha így jobban el tudja rejteni a fájdalmát, amely ott ült az arcán. Éppen a haját igazította a tükör előtt, amikor hirtelen megjelent Brent a fürdőszoba ajtajában.

Brent némán figyelte őt, tekintetében valami sötét, furcsa árnyalat villant – mintha haragudna rá.

Aisah egy pillanatra ránézett, majd visszafordult a tükörhöz.

– Kinek akarsz tetszeni, mi? – vágta oda Brent hűvösen.

Aisah elmosolyodott. Azt hitte, csak viccel.

– Jaj, ne szórakozz már – legyintett könnyedén. – Ha nem teszek fel sminket, úgy nézek ki, mint egy hulla. A végén még azt hiszik, valami bajom van.

Brent hirtelen odalépett hozzá, és megragadta a karját. Aisah meglepődve nézett fel rá.

– Nem akarom, hogy így lássanak – mondta komoran. – Még megtetszel valaki másnak.

Aisah összehúzta a szemöldökét. Brent féltékeny volt – de így még soha nem mutatta ki.

– Tetszik neked valaki? – folytatta a piszkálódást, tekintete mélyre fúródott Aisahéba.

– Fejezd már be – mondta a nő határozottan, de érezte, hogy a pulzusa felgyorsul.

Brent közelebb lépett, annyira, hogy Aisah érezte a forró leheletét az arcán.

– Te csakis az enyém vagy! – suttogta rekedten, majd hirtelen magához rántotta.

Ajkuk összeforrt, és Brent szenvedélyesen hatolt be nyelvével Aisah szájába. A nő érezte, hogy a teste azonnal reagál rá, forróság járta át, és minden egyes érintése nyomán bizsergés futott végig rajta. Brent kezei a derekára siklottak, végigsimították karcsú vonalait, majd magához húzta őt, mintha soha többé nem akarná elengedni.

Aisah nem tudott és nem is akart ellenállni. A szenvedély, amely mindig is izzott közöttük, most úgy lobbant fel, mintha sosem hunyt volna ki. Brent erőteljesen emelte fel, és könnyedén ültette fel a fürdőszoba pultjára. Kezei mohón simították végig a combját, miközben ajkai elhagyva az övét a nyakára vándoroltak, finoman harapva, kóstolgatva az érzékeny bőrt.

Aisah hátrahajtotta a fejét, elnyílt ajkakkal, szaggatottan véve a levegőt. Brent ujjai lassan lehúzták róla a ruhát, felfedve a selymes bőrt, amelyet csókokkal hintett be. Minden érintése birtokló volt, tele nyers vadsággal és követeléssel.

Aisah szorosan kapaszkodott belé, érezve a férfi testének forróságát. Brent egyetlen mozdulattal szabadult meg saját ruháitól, majd újra és újra végigsimított rajta, mintha nem tudna betelni vele. A testük egymásnak feszült, a szenvedélyük vadul és megállíthatatlanul követelte a beteljesülést.

Brent egy pillanatra a szemébe nézett – azok a mély, sötét szemek izzottak a vágytól. Aisah tudta, hogy itt már nincs visszaút. Amikor Brent belé hatolt, a világ megszűnt létezni. Csak ők voltak, csak a forró, mindent felemésztő gyönyör, amely eggyé olvasztotta őket.

Mozdulataik vadak és követelőzők voltak, mintha mindketten meg akarnák mutatni, hogy még mindig az övék a másik. Brent újra és újra a csúcsra repítette őt, míg végül mindketten elvesztek a gyönyör forró örvényében.

Aisah zihálva kapaszkodott Brentbe, a testük még mindig egymáshoz simult, a lelkében pedig egy különös érzés motoszkált. Visszakapta a szerelmét – vagy mégsem? Valami mégis furcsának tűnt. De most, ebben a pillanatban nem akarta ezt érezni. Csak élvezni akarta, hogy még mindig képesek így egymásra találni.