Aisah lelkét teljes mértékben a bűntudat és a fájdalom uralta. Valami megszakadt benne, és megmérgezte azt a csodálatos dolgot, amit nem is olyan régen még a magáénak tudhatott: a boldogságot. Nem tudta felfogni, hogy ennyi volt számára.

Hiába érezte úgy, hogy két tűz között van, nem tudott volna választani az apja és a szerelme között. Arra gondolt, hogy talán még van remény – talán a szerelmük elég erős ahhoz, hogy ezt is legyőzze.

Aisah állapotán nem segített az apjával való találkozás sem. Bár Charles arcán nem látszottak az ütés nyomai, a lelki fájdalom annál inkább kiült a vonásaira. Aisah szíve összeszorult, amikor meglátta őt – mintha húsz évet öregedett volna. Mindketten csalódtak. Apa és lánya teljesen más utat jártak be, és ennyi év után sem sikerült kiépíteniük a köztük lévő bizalmat.

Charles tovább erősítette Aisah bűntudatát, amikor elmesélte, hogyan történt a verekedés. Ő azt állította, hogy Brent támadt rá, de Brent is ugyanezt mondta róla. Aisah teljesen összezavarodott – a bizalma mindkét férfi iránt megingott.

Nem tudta, mit tegyen. Kit válasszon? Mi a helyes döntés? Hová meneküljön? Merre tovább?

Aisah úgy érezte, ki kell állnia a szerelme mellett – úgy gondolta, ez a helyes döntés. Sőt, még azzal is vigasztalta magát, hogy az apja mindig Celestet választotta helyette, így talán tényleg a legjobb, ha ő most Brent mellett dönt.

Egyik nap, amikor hazaért Brenték házába – ahová már beköltöztek –, észrevette, hogy Evan a fiával beszélget. Próbálta lecsillapítani őt, de a szavai inkább feszültséget keltettek, semmint megnyugtatták volna.

– Látod, fiam? – mondta Evan egy fáradt mosollyal. – Most megtapasztaltad, milyen az, amikor valaki igazán megüt. De gondolom, ez a nő mindent megér neked, ha még ezt is megtetted érte.

Brent arca komor maradt, nem tűnt feldobottnak a helyzettől. Margaret, aki szintén jelen volt, annál inkább feldúlt volt, és tovább hajtogatta a magáét.

– Én megmondtam! – csattant fel. – Ez a lány csak bajt hoz rád!

Aisah a lépcsőn állva figyelte a jelenetet, és érezte, hogy jobb lesz, ha csendben meghúzza magát a szobájukban. Nem akarta tovább szítani a feszültséget, de belül egyre inkább úgy érezte, hogy talán mégsem hozott olyan biztos döntést, mint hitte.