A család árnyéka

Asiah egyre jobban érezte, hogy valami nincs rendben Brent családjával. Kezdetben kedvesek voltak hozzá, talán túlságosan is. A szülei és testvérei mindig mosolyogtak rá, figyelmesen érdeklődtek az élete felől, mintha valóban örülnének a kapcsolatuknak. De Brent viselkedése fokozatosan változott.

Az este folyamán Asiah a konyhában pakolt, miközben Brent a nappaliban telefonált az édesanyjával. A beszélgetés eleinte normálisnak tűnt, de ahogy hosszan elnyúlt, Asiah észrevette a férfi feszült hangját.

— Anya, nem fogok visszaköltözni — hallotta Brent hangját, érezhető ingerültséggel. — Asiah-val közös életet építünk!

Csend. A nő lopva az ajtó felé sandított.

— Brent, te mindig is a család része maradsz. Nem hagyhatod, hogy ez a lány elvegye tőlünk, amit együtt építettünk! az mind a tiéd is! És te mégis eldobnád?

Asiah megfagyott. Nem kellett tovább hallgatnia, hogy megértse, miről van szó. Brent mindig is segítette a családját anyagilag, de most, hogy elköltözött, nem tudtak többé belőle élni.

A beszélgetés folytatódott.

— Miért nem Asiah-t próbáljátok elüldözni? — kérdezte Brent gyanakodva.

A vonal másik végén halk sóhaj hallatszott.

— Nem vagyunk bolondok, fiam. Ha feleségül veszed, örökölhet az apjától… és az a vagyon a családot is segítheti.

Asiah levegő után kapott. Hideg remegés futott végig rajta. Hát ezért voltak vele kedvesek? Nem azért, mert szerették volna… hanem mert terveik voltak vele. Egy báb volt a játszmájukban.

Brent letette a telefont. Amikor megfordult, Asiah tekintete már találkozott az övével. Mindketten tudták. A titok lelepleződött.

— Hallottad? — kérdezte Brent rekedten.

— Hallottam.

Egy hosszú pillanatig csak nézték egymást. Egy világ dőlt össze közöttük, de egyben új is épült. Most már mindketten tudták, kivel állnak szemben. És azt is, hogy ennek nem szabad így

Brent döntése

Asiah mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt, ahogy próbálta feldolgozni az imént hallottakat. Brent családja nem azért fogadta őt el, mert kedvelték, hanem mert a pénz járt a fejükben. A saját fiukat is manipulálták, és most őt is csapdába akarták ejteni.

Brent közelebb lépett, arca kemény volt, de a szemében ott izzott az elhatározás.

— Asiah, nézz rám!

A nő még mindig a padlót bámulta, mintha onnan várna választ. Brent finoman megfogta az állát, és felfelé fordította a fejét, hogy a szemébe nézhessen.

— Nem fogom hagyni, hogy így bánjanak veled. Nem fogom hagyni, hogy így bánjanak velünk.

— De Brent… — Asiah hangja megremegett. — Ők a családod. Mindig is ők voltak.

— A család nem azok, akik kihasználnak, hanem azok, akik melletted állnak, bármi történjen — vágta rá határozottan. — És én melletted állok. Érted? Te vagy a legfontosabb nekem. Nem az ő elvárásaik, nem az, amit akarnak, hanem az, amit mi építünk együtt.

Asiah szeme könnybe lábadt.

— De ők nem fognak leállni. Tudod, hogy nem fogják könnyen feladni…

Brent keserűen elmosolyodott.

— Tudom. De egyvalamit ők sem tudnak megváltoztatni.

— Mit?

Brent még közelebb húzódott, és mély, reszelős hangon mondta ki:

— Azt, hogy szeretlek.

Asiah ajkai megremegtek, ahogy a férfi tenyerét az arcára simította.

— Én is szeretlek — suttogta.

Brent gyengéden letörölte a könnyeit.

— Akkor bízz bennem. Együtt kiállunk ellenük. Nem hagyom, hogy bántsanak. Nem hagyom, hogy elveszítsünk bármit is, ami a miénk. Mert én Brent Halloran vagyok, és te vagy az én világom.

Asiah aprót bólintott, és amikor Brent magához húzta, úgy kapaszkodott belé, mintha soha nem akarná elengedni. Mert tudta, hogy mostantól nem egyedül kell küzdenie.