A végső döntés

Charles és Aisha kapcsolata teljesen elmérgesedett. Aisha mindig is úgy érezte, hogy az apja másokra hallgat, de az ő szavait sosem veszi komolyan. Celest hatása csak tovább szította a feszültséget közöttük.

Egyik nap Charles hirtelen megjelent Brenték házában. Határozottan állt az ajtóban, tekintete jéghideg volt.

– Csak egyetlen feltétellel engedem meg, hogy Aisha elköltözzön – mondta ridegen. – Nem költözhet ide!

Evan összeráncolta a szemöldökét.

– Nem értem, miért lenne ez probléma – felelte higgadtan. – Aisha a lányod, és ha itt akar élni, nekünk nincs ellenvetésünk.

– Nem fogod befolyásolni az én lányomat! – csattant fel Charles.

– Apa, én itt akarok maradni! – nézett rá Aisha határozottan.

Charles arcán átvillant a harag.

– Nem! – lépett közelebb, és megragadta Aisha karját.

Aisha próbálta kirántani magát, de Charles erősen tartotta. Egy hirtelen mozdulattal az ajtóhoz lökte, mindenki szeme láttára.

– Engedj el! – mondta Aisha dühösen, de a hangja higgadt maradt.

Brent tett egy lépést feléjük, de Charles dühösen nézett rá.

– Ne avatkozz bele! Ez családi ügy!

Aisha vetett egy pillantást Brentre, és mintha csak azt mondta volna a szemével: Ne csinálj semmit!.

Charles a kijárat felé kezdte rángatni a lányát.

– Gyere az autóhoz! Most azonnal!

Aisha ellenállt, de az apja egy erős lökéssel az autó oldalának taszította.

– Még mindig hiszed, hogy igazuk van? Hogy ezek az emberek fontosabbak, mint a saját családod?! – üvöltötte.

Brent indulni akart feléjük, de Evan visszatartotta.

– Most nem segíthetsz neki.

Aisha egy pillanatig mozdulatlanul állt, majd minden érzelem nélkül beszállt az autóba.

Charles végig ordított az úton.

– Hálátlan vagy! Mindent megadtam neked, és te így árulsz el engem?! Egy ilyen család miatt?!

Aisha nem szólt. Nem sírt. Nem is nézett rá. Arcán semmiféle érzelem nem látszott.

Charles egy pillanatra csendben maradt, mintha csak várná a lány reakcióját. De Aisha nem adott neki semmit.

Ez még jobban feldühítette.

Hirtelen felemelte a kezét, és egy hatalmas pofont adott Aishának. A lány feje oldalra fordult az ütéstől, de nem rezzent össze, nem kapta a kezét az arcához, nem kiáltott fel. Csak visszafordult, és egyenesen előre nézett, mintha mi sem történt volna.

Charles szaporán vette a levegőt.

Aisha csak egyetlen dolgot mondott halkan, rezzenéstelen arccal:

– Ha ezt vártad tőlem, nem fogod megkapni.

Charles arcán egy pillanatra átsuhant valami… talán zavar, talán bizonytalanság.

Amikor hazaértek, Celest már az ajtóban várta őket, karba tett kézzel.

– Ezt megérdemelted! – mondta önelégülten.

Aisha nem nézett rá. Szótlanul kiszállt az autóból, és felment a szobájába.