A választás

Aisha taxival ment haza azon az estén, de a kocsi zökkenéseit alig érzékelte. A gondolatai túl hangosak voltak, hogy bármi mást felfogjon. Minden összeomlani látszott. Mintha az egész világ ellene fordult volna. Celest, Brent rideg tekintete, Margaret fájdalma, és most még az apja is… Egyetlen dolog volt biztos: Brent iránt érzett szerelme, de még ez is úgy tűnt, mintha elérhetetlen lenne.

Amikor megérkezett, a házban már égtek a lámpák. Charles ott várta az ajtóban, a karját összefonta a mellkasa előtt. Arcán szokatlan komorság ült, szemei szigorúan villantak, amint megpillantotta a lányát.

– Meg kell szakítanod a kapcsolatot ezzel a családdal! – szólalt meg kemény hangon, mielőtt Aisha egyáltalán levehette volna a kabátját.

Aisha ledermedt.

– Tessék?! – nézett rá hitetlenkedve. – Mégis hogy gondolod ezt?

Charles tett egy lépést felé, arca elkomorult.

– Nem akarom, hogy többé Brenttel találkozz!

Aisha döbbenten nézett rá, majd hátrébb lépett.

– Nem! – rázta meg a fejét. – Én szerelmes vagyok Brentbe, és ő is szeret engem! Ez nem csak egy játék! Nem érdekel, hogy ti összevesztetek, ehhez nekem semmi közöm!

– De igenis van közöd! – csattant fel Charles, a hangja parancsoló volt, amitől Aisha összerezzent. – Mi egy család vagyunk! És ez a család mindig összetart! Ők viszont csak kihasználnak téged, Aisha!

– Nem igaz! – csattant fel Aisha, könnyek gyűltek a szemébe.

– Dehogynem! – Charles szavai olyan élesen hasítottak a levegőbe, hogy Aisha szinte beleszédült. – Mindent tudunk! Végig csak a pénzünk kellett nekik!

Aisha ajkai megremegtek, és szinte suttogva mondta:

– Nem… nem… – a könnyei lassan lefolytak az arcán. – Én szeretem őt… – suttogta elgyengülten, zokogva.

Charles nem ingott meg.

– Többé nem találkozol vele! – jelentette ki, mintha a döntés végleges lenne.

Aisha szíve hevesen vert.

– Nem tehetsz ilyet velem! – kiabálta, majd hirtelen megfordult, és felrohant a szobájába.

Zihálva kapkodta össze a ruháit, egy bőröndbe dobálva mindent, ami a keze ügyébe került. A kezei remegtek, de eltökéltsége nem ingott meg. Ha az apja nem engedi, hogy Brenttel legyen, akkor elmegy.

Charles dühösen rontott be utána.

– Mit csinálsz?! – kérdezte élesen.

Aisha könnyekkel az arcán nézett rá, majd a vállát kihúzva válaszolt:

– Elköltözöm!

Charles arca megrándult, majd gyors mozdulattal az ajtóhoz lépett, és egyetlen határozott mozdulattal becsapta azt – kívülről.

Aisha döbbenten nézett utána. A kilincs után kapott, de az ajtó nem nyílt.

– Apa, ne! – kiáltotta, és az ajtót kezdte ütni. – Ezt nem teheted!

Odakintről Charles hangja még mindig dühös volt, de megremegett benne valami.

– Nem hagyhatom, hogy ezt az ostobaságot elkövesd, Aisha! Nem engedem, hogy tönkretedd az életed!

Aisha zokogva csúszott le az ajtó mentén a padlóra.

– Apa, kérlek… – könyörgött. – Még soha nem szerettem így senkit…

Pár másodperc csend telepedett a házra.

Aztán a kulcs elfordult a zárban.

Az ajtó lassan kinyílt, és Charles ott állt, bűnbánó arccal.

Aisha felemelte könnyáztatta arcát.

– Apa… – suttogta.

Charles egy pillanatig habozott, majd sóhajtva lehajolt hozzá, és szorosan megölelte a lányát.

– Én csak féltelek, kislányom… – mondta halkan.

Aisha sírva temette az arcát apja mellkasába, tudva, hogy a harc még nem ért véget…