Az utolsó békülés

Aisah és Brent reszketve álltak egymással szemben. A könnyeik eláztatták arcukat, de egyikük sem tudott elfordulni a másiktól. A fájdalom ott vibrált közöttük, mégis a szerelem sokkal erősebb volt minden kételynél.

Brent szeme megtelt könnyekkel, ahogy végigsimított Aisah arcán. – Sajnálom… – suttogta rekedten. – Mindennél jobban szeretlek.

Aisah keze önkéntelenül is Brent mellkasára simult. Érezte a heves szívdobbanásokat a bőre alatt. A férfi megragadta a derekát, és gyengéden magához húzta. Aisah könnyei újra kibuggyantak, de nem ellenkezett. Mikor ajkuk összeért, az egész világ megszűnt körülöttük létezni.

A csók mély volt, vágytól és fájdalomtól terhes. Brent ujjai a derekáról a hátára siklottak, és gyengéden végigsimították a bőrét, mintha emlékezni akarna minden egyes érintésre. Aisah ujjai Brent hajába túrtak, még közelebb húzva magához a férfit, mintha soha többé nem akarná elengedni.

Brent óvatosan az ágy felé vezette Aisaht, de tekintetük egy pillanatra sem szakadt el egymástól. A lány hátrahajolt, Brent fölé hajolt, és a férfi lassan végigcsókolta a nyakát, a vállát, a kulcscsontját. Mindketten úgy érintették a másikat, mintha az idő ellenük dolgozna.

Aisah bőre forró volt, szívverése szinte dübörgött. Ahogy Brent ujjai végigsiklottak a testén, minden érintés egy vallomás volt. A szeretlek, a maradj velem, az soha ne engedj el – mind ott bujkált minden mozdulatukban.

Ahogy összeolvadtak, minden fájdalom, minden félreértés eltűnt. Csak a lélegzetük keveredése maradt, az ölelésük ereje, a szívük dobbanása egymás ritmusára. Aisah ujjai Brent hátába mélyedtek, mintha emlékeztetni akarná a férfit, hogy itt van, hogy ez valóság.

A csúcsra jutva mindketten egyszerre suttogták egymás nevét, mintha ezzel pecsételnék meg az érzéseiket. A légzésük lassan elcsendesült, és Brent szorosan magához húzta Aisaht. Egyikük sem szólt, csak érezték egymás szívverését.

– Ez örökre így marad? – kérdezte Aisah alig hallhatóan.

Brent gyengéden végigsimított a haján. – Amíg a világ világ – felelte, de mindketten tudták, hogy a valóság ennél kegyetlenebb lehet.

Ebben az éjszakában minden benne volt: a szerelem, a megbocsátás, és az a keserédes érzés, hogy talán ez az utolsó alkalom, amikor ennyire tisztán egymáséi lehetnek.
Olyan rossz èrzèsek kavarodtak bennük.