Evan és Charles között elmérgesedett a viszony, és úgy tűnt, örökre véget vetettek a barátságuknak. Ennek ellenére Evan ragaszkodott hozzá, hogy Brent továbbra is Charlesnál dolgozzon – ahogyan a bátyja, Brian is. Brent kötelességének érezte, hogy eleget tegyen apja kérésének, ezért szó nélkül folytatta a munkát.

A feszültség azonban nem csökkent, sőt, tovább nőtt. Brian és Evan is csúnyán összevesztek, és ez az egész családra kihatott. Furcsa módon Brian ettől függetlenül jó kapcsolatot ápolt Charles-szal, ami Aisah számára érthetetlen volt, tekintve a kialakult helyzetet. Charles szívesen látta a házában Evan gyermekeit, így Briant és a barátnőjét is. Aisah meglepődött ezen, de nem tulajdonított nagy jelentőséget a dolognak. Úgy gondolta, mindenki oda megy, ahová akar.

Egészen addig, míg egy nap véletlenül fültanúja nem lett egy beszélgetésnek. Brian épp elindult hazafelé, miközben Brent a házhoz érkezett. Aisah boldogan figyelte az ablakból, ahogy Brent közeledik, és már majdnem szólt neki, amikor akaratlanul is meghallotta, amit Brian mondott:

– Megegyeztünk. Feleségül kell venned őt, mert muszáj. Szóval ne csinálj semmi balfaszságot, öcsi, amivel elcseszhetnéd a jövőnket!

Aisah szíve kihagyott egy ütemet. Mintha a világ egy pillanat alatt kifordult volna a sarkából. Érezte, hogy kapkodnia kell a levegő után, mintha hirtelen nem is lenne oxigén a szobában. Ez biztosan csak egy félreértés... Ugye félreértette? Egy rossz álom, amiből mindjárt felébred...

De a szavak egyre csak visszhangoztak a fejében.

Brent kopogott Aisah ajtaján. Odabentről halk szipogás hallatszott, majd egy elcsukló hang:

– Ki az?

Aisah maga sem értette, miért kérdezi. Hiszen tudta, hogy Brent az. De abban a pillanatban úgy érezte, mintha egy idegen állna az ajtaja előtt. Ki ez a fiú, akibe halálosan beleszeretett? Aki közben végig hazudott neki?

– Én vagyok… Brent – válaszolta a fiú, majd óvatosan benyitott.

Aisah rémült arcát látva azonnal elöntötte az aggodalom. Gondolkodás nélkül lépett közelebb hozzá, de Aisah nagy levegőt vett, és hátrált egy lépést.

– Jézusom, mi történt? Megijesztesz! – mondta Brent feszülten.

Aisah arca eltorzult a fájdalomtól, és egy hirtelen mozdulattal a mellkasának lökte Brentet. A fiú alig billent meg, de nem hátrált. Megragadta Aisah csuklóját, próbálta megnyugtatni, de a lány szeme könnyben úszott.

– Hazugság volt az egész, ugye?! – kiáltotta Aisah, miközben a keze remegett.

Brent homloka összeráncolódott.

– Miről beszélsz? Mi a fene történt?

– Mindent tudok! – kiabálta Aisah, a hangja remegett a düh és a fájdalom keverékétől. – Hallottam…! Szóval neked csak a papírok kellettek, hogy itt maradhass az országban, igaz?!

Brent lehunyta a szemét, és vett egy mély levegőt. A hangja elcsuklott, amikor megszólalt:

– Aisah… Aisah… – szeme megtelt könnyel, mintha a szavak is fájnának. – Igen… Először így volt…

Aisah lélegzete kihagyott egy ütemet, a szívébe éles fájdalom mart. Könnyei végigcsorogtak az arcán, miközben hangosan zokogni kezdett.

– De aztán… beléd szerettem – folytatta Brent, most már sírva. – Tiszta szívemből, igazán…

Egy pillanatnyi csend következett, aztán hirtelen Brent magához húzta Aisah-t, és fájdalmas szenvedéllyel csókolta meg, mintha ez lenne az utolsó csókjuk. Aisah először megfeszült, de aztán elgyengülve viszonozta. Reszketve kapaszkodott belé, sóhajtva a csókba, mintha csak abban a pillanatban léteznének.