A feszültség éjszakája

A ház csendes volt, szinte túl csendes. Aisah lassan csukta be maga mögött az ajtót, mintha attól félne, hogy a zaj felébresztené a démonokat, akik ebben a házban lappangtak. Nem akart észrevétlen lenni, de az ismerős, nyomasztó érzés azt súgta neki, hogy jobb, ha ma este láthatatlan marad.

Felindult a lépcsőn, amikor egy hideg, metsző hang hasított a csendbe.

– Várj csak.

Aisah megtorpant. A konyha félhomályában Celest állt, karba tett kézzel, tekintete sötéten villant.

– Gyere ide. Beszélgetnünk kell.

Aisah gyomra összeszorult, de nem mutatta. Határozottan lépett be a konyhába, szembenézve Celesttel.

– Ülj le. – Celest hangja nyugodt volt, de valami hideg és számító bujkált benne. – Beszéljünk mint nő a nővel.

Aisah nem mozdult, csak összefonta a karját.

– Miről szeretnél beszélni?

Celest lassan előrehajolt, és a konyhapulton dobolt az ujjaival, mielőtt kimondta volna a következő mondatot.

– Remélem, védekeztek Gondolom, nem akarsz teherbe esni.

Aisah mellkasában megugrott a szíve, mintha hirtelen jeges vízbe dobták volna. A zavartól és a haragtól egyszerre forrt a vére.

– Ez nem tartozik rád. – sziszegte, próbálva nyugodt maradni.

Celest elmosolyodott. Nem egy kedves, hanem egy gúnyos, elégedett mosollyal.

– Ó, dehogynem. Mert ha azt hiszed, hogy ebben a házban mindenki boldogan fogadna egy kisbabát, akkor nagyot tévedsz.

Aisah keze ökölbe szorult.

– Miért érdekel ez ennyire? Mert ha jól emlékszem, a saját házasságod se a gondos tervezésről volt híres.

Celest szeme megvillant, de nem veszítette el az önuralmát. Helyette lassan felállt, és odalépett Aisah-hoz, olyan közel, hogy alig maradt köztük tér.

– Tudod, mi a különbség kettőnk között? – suttogta. – Én mindig tudtam, hogy mit akarok. Te viszont csak sodródsz, és ha nem vigyázol, olyan életbe fogsz csúszni, amit nem te irányítasz.

Aisah arca kipirult a dühtől, de nem adta meg neki az elégtételt, hogy összetörve lássa. Egyetlen mozdulattal hátrébb lépett.

– Köszönöm az "anyai" tanácsot. De a saját életemről én döntök.

Ezzel sarkon fordult, és kilépett a konyhából. Ahogy felfelé haladt a lépcsőn, még hallotta Celest halk, gonosz nevetését a háta mögött.