A feszült vacsora

A ház megtelt élettel, nevetéssel és vidám beszélgetéssel, de Celest jelenléte mégis árnyékot vetett az estére. A vacsoraasztalnál Margaret, Evan, Brian és Lilian örömmel fogadták Aisah és Brent kapcsolatát. Evan büszkén figyelte a fiát, míg Margaret szeretetteljesen pillantott Aisah-ra, mintha a saját lányát látná benne.

– Egymásra találtatok, és ez a lényeg. Az igaz szerelem ritka kincs. – mondta Evan, miközben poharát felemelte egy koccintásra.

– Hát igen, vannak, akik kapkodnak egy hónap után, mások meg évek alatt érnek meg egymás számára. – tette hozzá Brian félig viccesen, utalva Celestre és Eric viharos házasságára.

Celest szeme villámokat szórt, miközben látványosan sóhajtott, majd hátradőlt a székben.

– Nos, remélem, hogy ez a nagy szerelem nem lesz csak egy újabb múló fellángolás. – mondta gúnyosan.

Aisah érezte, hogy összeszorul a gyomra, de próbált nyugodt maradni. Brent azonban nem hagyta szó nélkül.

– Talán nem neked kellene eldöntened, hogy mi múló és mi nem. – nézett Celestre komolyan.

A feszültség tapinthatóvá vált. Lilian gyorsan témát akart váltani.

– Na és? Ki fogja elmosogatni a vacsora után? – kérdezte nevetve, de a csend, ami beállt, nem oldódott fel.

Margaret szelíden Aisah kezére tette a sajátját, jelezve, hogy vele van.

– Ne törődj vele, kicsim. Aki szeret, az támogat. – mondta halkan, de Celest ezt is meghallotta.

– Ó, hát persze, mindig Aisah a szegény áldozat. – vágott közbe Celest. – De tudod mit? Csak idő kérdése, és rájössz, hogy nem illetek össze.

Aisah próbálta nem kimutatni a dühét, de Brent keze megfeszült az övében.

– Aisah az életem része, akár tetszik, akár nem. – mondta határozottan.

Celest felállt az asztaltól, és mindenki figyelte, ahogy kivonul. A feszültség enyhült, de a levegő még mindig nehéz volt.

Margaret mélyet sóhajtott.

– Ne engedd, hogy elrontsa az estédet.

Aisah bólintott, de belül tudta, hogy Celest nem fogja annyiban hagyni.