Brent ajkai forrón tapadtak Aisah nyakára, miközben kezei végigsimítottak a testén. A földön feküdtek, puha takarók között, de egyikük sem figyelt másra, csak egymásra.

Aisah ujjai Brent hajába túrtak, miközben a férfi egyre mélyebbre merült csókjaiban. Légzésük egyre szaporább lett, ahogy a testük egymásnak feszült.

Aisah széttárta combját, közelebb húzva magához Brentet. A mozdulattól mindketten felnyögtek, ahogy teljesen egymáshoz simultak.

Ruhán keresztül is érezte Brent forróságát, és a vágy egyre jobban elhatalmasodott rajta. Teste remegett az izgalomtól, bőre szinte égett a férfi érintése nyomán.

Brent felemelte a fejét, tekintete mély és sötét volt, tele vággyal.

– Aisah... – suttogta rekedten.

Aisah ajkai megremegtek, szívverése szinte fájdalmasan dübörgött a mellkasában. Nem volt többé kétsége. Ő is akarta ezt. Őt. Teljesen.

Brent ujjai óvatosan cirógatták Aisah arcát, mintha attól félne, hogy eltűnik előle. Aisah a kezébe temette az arcát, majd lassan felemelte a tekintetét, mélyen Brent szemébe nézve.

– Soha senki nem nézett még rám így… – suttogta halkan.

Brent halványan elmosolyodott, ujjával finoman végigsimított Aisah ajkán.

– Mert soha senki nem látott téged úgy, ahogy én.

Aisah szíve kihagyott egy ütemet. Az érzései elárasztották, mintha egy pillanatra minden más megszűnt volna létezni.

– Brent… – kezdte, de nem tudta befejezni.

Brent ismét közelebb hajolt, érezte Aisah forró leheletét az ajkán. Nem csókolta meg újra, csak ott volt, annyira közel, hogy Aisah szinte megőrült a vágytól.

– Nem sietünk sehova. – suttogta Brent. – Csak te és én. Ennyi elég.

Aisah bólintott, aztán elmosolyodott. Egy pillanatra lehunyta a szemét, hagyta, hogy Brent érintése nyomán végigfusson rajta a kellemes borzongás.

Kint a hold fénye halványan bevilágított a szobába, a sós lámpa meleg ragyogása pedig lágy fénybe vonta arcukat. Aisah érezte, hogy ez a pillanat örökre beleég az emlékezetébe.