Első találkozás –

Az èpület fényei vakítóan ragyogtak a hatalmas csillárok alatt. A márványpadlón halk léptek visszhangoztak, ahogy a vendégek egyik helyről a másikra sétáltak, pezsgőspoharakkal a kezükben. Az este tökéletes volt – legalábbis kívülről.

Aisah a terem egyik félreeső sarkában állt, egy pohár bort szorongatva. Látszólag élvezte a társaságot, de belül menekülni akart. Az apja is ott volt valahol, üzleti partnerekkel tárgyalt, míg ő csak egy díszlet volt a háttérben. Egy báb, akit alkalomadtán megmutathatnak, de akinek a szavára senki sem kíváncsi.

– Aisah! – szólította meg kedves mosollyal Sophie, a házigazda lánya. – Van valaki, akivel szerintem találkoznod kellene.

Aisah felnézett, és egy magas, kisportolt férfit látott maga előtt. Egyszerű, elegáns öltözékben volt, mégis kiemelkedett a tömegből. A tekintete mély és kiismerhetetlen volt, mintha sokkal több rejlett volna mögötte, mint amit elsőre mutatott.

– Ő itt Brent – mutatta be Sophie.

Brent enyhén meghajtotta a fejét, Aisah pedig illedelmesen bólintott. Nem volt kedve új emberekkel ismerkedni, de valami a férfi jelenlétében mégis maradásra késztette.

– Táncolnál velem? – kérdezte Brent váratlanul, kezét felé nyújtva.

Aisah meglepődött. Az ilyesmitől mindig ódzkodott, főleg egy idegen előtt. Az apja biztosan rosszallóan nézné, de most őt nem érdekelte.

Egy pillanatnyi hezitálás után Aisah elfogadta a kezet, és a táncparkettre léptek. Ahogy a zene elindult, minden más megszűnt körülöttük. A mozdulataik összhangban voltak, mintha mindig is együtt táncoltak volna. Aisah imádott táncolni, de soha senki nem tudta ennyire tökéletesen követni őt. Brent mozdulatai magabiztosak és határozottak voltak, de közben finoman figyelt rá, minden rezdülésére reagált.

Ahogy egymás szemébe néztek, Aisah hirtelen elfeledkezett mindenről – az estélyről, a tömegről, az apjáról. Csak Brent maradt, a zene és a mozdulatok.

A tánc véget ért, és Brent elengedte őt. Egy másodpercre Aisah úgy érezte, mintha egy másik világba csöppent volna. A vendégek tapsoltak, Sophie elismerően bólintott – de Aisah csak Brentet nézte.

– Te… – kezdte halkan, de nem tudta befejezni a mondatot.

– Én is – felelte Brent egy halvány mosollyal, mintha pontosan tudná, mit akar mondani.

Ő is érezte.