Milor Sheva elvesztette a szüleit, nevelő otthonba került. Először, természetesen a csecsemőkhöz rakták be. Majd, amint megtanult beszélni, át rakták az ovisok közé. Itt rengetek korú gyerek volt. Volt aki hat éves volt, volt aki négy, volt, aki kető, esetleg hét. Sheva egyedül volt egy éves. Ugyanis már egy éves korában folyékonyan tudott beszélni. Nem érezte magát nagyon másnak, de azért tudta más mint a többiek.
Szeretett vissza emlékezni az édesanyjára. Az az emlék ami maradt tőle, a legjobb emléke volt a világon. Igaz csak egy kék szempárra, és szőke hajfürtekre emlékezett, de mégis több volt mint bármi más a világon. Ez az egy szempár jelentett neki mindent. És ha valaki, bárki az égadta világon, ezt az emléket elvenné tőle, egyszerűen nem tudna tovább létezni. Nem tudna szeretni. Nem tudna emlékezni, nem tudna beszélni. Egy világ omlana benne össze. Belül olyan hamar elsorvadna, mint szurokban a legszebb rózsa. Úgy bántaná a lelkét minden egyes szó, mintha kardot döfnének bel. Egyszerűn hiányzana egy oldala. Egy énje, ami nélkül Ő nem Ő lenne. Hanem egy lelketlen valmi. Egy olyan lénny aki nem tud szeretni, és érezni.
Bizonytalan volt minden lépése. És ezt a többiek is érezték. Szivatták is eleget ez miatt. Tudták, hogy hagyja magát, és rosszul esik neki, tudták, vagyis érezték, hogy más, és nem idevalósi. Megtörték. Elsorvasztották. Így ment el hat évesen az iskolásokhoz. Ott jó tanuló volt. Mindent tudott amit kellet, de soha nem beszélt. Halgatag volt. Nem érdekelte őt semmi, csak a kint. Érdekelte, mi lakozik a felhők fölött, milyen a gondtalan repülés, milyen ha valaki szabad. Érdekelte, milyen a fű, az illatok, a madarak hangjai, a tollaik fényessége, érdekelte, hogy milyenek az őzek, a kecskék, a lovak, a kutyák, a macskák. Érdekelte, milyen a tűz mellett ülni, milyen a forró nyárban a hűvös szellő, milyen egy esőzés után, a nedves talaj, milyen a hó, a jég, a dér. Érdekelte milyen érzés a tavakban úszni, érdeklte őt minden. Minden az ég adta világon. Hét évesen már folyékonyan írt és olvasott. S ezáltal kiírta magából amit érzett/gondolt. Néha meg is zenésítette. Elvégre tud gitározni, és zongorázni is.
" Világ vége
Életem utolsó perceibe,
Lepereg előttem életem filmje,
S a volt nincs barátok
Itt hagynak végleg.
Refrén:
Várom csodát,
Hátha valaki csinál;
Csinál nekem csodát,
Mit megélhetek,
S elkápráztat,
Milyen is ez a világ.

S a világ végen,
Ott leszel velem,
S látni fogjuk egymást,
Látni éltünk filmjét,
Az utolsó másodpercig.
S büszkén állíthatom te ott voltál,
S velm voltál!
Imádtál, s szerettél,
Tiéd voltam mind örökké.
Egymás mellett kiálltunk,
Egymásra vigyáztunk.
S most, itt a világ végén
Kijenelthetjük, emberiek,
Még is tündériek,
Tündéri barátnők voltunk.
Kifogytam a szavakból,
S nem tudok mit mondani,
Csak annyit mondok,
Köszönöm, hogy voltál,
S mellettem áltál.
Refrén:
Várom a csodát,
Hátha valaki csinál;
Csinál nekem csodát,
Mit megélhetek,
S elkápráztat,
Milyen is ez a világ.

S reménykedem,
Hogy te ott leszel velem,
S fogod a kezemet."

Ilyen és hasonló verseket ír(t), s zenésít(ett) meg. A Világ vége című versét zenésítette meg először, tíz évesen. Kezében a gitárjával leült, és elkezdte pengetni az akordokat. Zenei aláfestés, és a szöveg egyszerre született meg. Miután kész lett megmutatta akkori legjobb barátnőének, Norának, akinek nagyon tetszett a dal. Még aznap írtak hozzá kotátt, s mivel Nora hangja volt a legszebb, ezért ő énekelte. Sheva pedig gitározott. Először csak unalomból játszották. Sheva elkezdte gitározni, Nora pedig hamar felismerte, s elkezdte énekelni. Csak az a baj, hogy éppen irodalom órán zendítettek rá. Az irodalom tanár először furcsálta, de végülis beletörődött, hogy két legjobb tanítványa teszi tönkre az óráját, és amúgy is. Értékelte az igényes zenét, és szerinte ez az volt.
- Nora és Sheva! - üvöltött rájuk a tanár úr.
- I...Igen? - kérdezte félénken Nora, viszont Sheva a kezébe vette az irányítást.
- Tudja tanár úr nem rég írtuk ezt a számot. És mivel a tananyagot már tudom, és amúgyis versekről tanulunk, kortárs költőkről, ezért gondoltam miért ne játszhatnám el? És amúgyis. A szövege az egy vers. De, tudom messzire mentem. Bicsánat.
- Ezekel mind tisztában vagyik Sheva. És nem kell bocsánatot kérned. Elvégre ez valami fantasztikus lett! Mindkettőtök kap egy ötöst. Gratulálok. Minenki mehet szünetre.
- De hát csak öt lerce tart az óra!
- Nem baj.
Így történt, hogy Sheváék hamar hírnévre tettek szert, a nevelő otthonban. Sheva csak írta a dalokat, Nora pedig kottázta, úgy hogy kénylemesen tudja énekelni, ne legyen túl mély, és ne legyen túl magas.
Miután már öt-hat dalnál jártak, Nora előállt azzal az ötlattel, hogy most nár legyen nevük is. Rengeteget gondolkodtak a neven, de végül meglett. Duble V. Ez lett a nevük. Sheva ötlete völt, mert elmondása szerint jólhangzik. Nora először furcsálta de végül bele egyezett. Kitaláltak neki egy frappáns jelentést is. Így tehát, a Duble V azt jelenti, hogy kettős világ. És, hogy miért ez lett a neve? Hát.... mert Sheva, és Nora is teljesen különbözőek, és a világot is máshogy látják. Ezért lett ez a nevük.
Szép lassan a köztudatba is beléptek. A Duble V-nek menedzsere is lett, aki szép lassan, de befutatta őket. Tizenhárom évessn már koncerteztek, és természetesen pénzt kerestek. Majd egyszer amilor tizennégy évesen, a fellépésük előtt, Sheva az öltözőben volt, sikeresen újra éleztett egy virágot. Látta, hogy szegény, szerencsétlen orchidea, már a halála szélén van. Megsajnálta. Ezért oda ment hozzá, s a szára tövénél, enyhén megfogta, és koncetrált. Öt másodpeec sem kellett hozzá, és az orchidea újra tündöklő pompájában állt előtte. Még felfogni se volt ideje, hogy mit csinált, ugyanis Krisi (a menedzsere) bekopogott, és azt mondta, hogy két percen belül, kezdeniük kell. Sheva felkalta lila fekete gitárját és a színpadra rohant.
Elénekelték a Világ végét, a Felesleges beszédet, a Az elmúlt szerelmet, a Kontrasztot, és az Elemeket. Mikor az Elemeket játszották, és ahhoz a sorhoz értek, hogy:
"Víz, s jég testvérek mindörökké." akkor Sheva gitárja megfgyott, és mindha a belsejében víz lenne. Ennek ellenére kitűnően gitározott.
Amikor a tűzhöz értek akkor felforrósódott, amikor a levegőhöz, akkor mintha körülötte, de csak is körülötte lenne hűvös nyári szellő. És milor a földhöz, akkor a húrok mintha virágszálakból lettek volna. Gondolom nem kell mondanom, hogy Sheva rendkívül meglepődött az egészen. De nem vette figyelembe. Viszont az öltözőjében ott várt rá egy levél. Neki volt címezve.
"Sheva Elements
A Duble V gitárosának"
Oda ment az asztalhoz és kibontotta a levelet.

Folytatás következik