Oda ment az asztalhoz, és kezébe vette a levelet. Amint a kezében volt, egyszerre jelent meg rajta az öt elem. A boríték léggé fagyott, amin vízcseppek voltak. Virágok szőtték át a levelet, melyeknek a virágszirmok helyén, lila tűz volt. Sheva annyira megijedt, hogy elejtette a levelet, melyről az elemek azon nyomban eltűntek. "-Hogy lehet ez? Ezt hogy? Na jó tuti hogy álmodom. Ilyen nem létezik. És nem is fog létezni. Vagyis remélem, hogy nem létezik, és csak álmodom az egészet. És talán miután kinyitom a levelet, a puha ágyamban ébredek Krisinél." Ugyan is Krisi, miután felfedete őket, örkbe fogadta a lányokat, és nála laknak.
Sheva erőt vett magán, és lehajolt a levélért. Félt. Nagyon félt attól, hogy mi vár rá a levélben. Vajon kap magyarázatot arra a furcsa jelenségre? Vagy nem és üres lesz? Vagy csak egy szó lesz benne, hogy hülye vagy? Vagy, hogy idióta? S míg ezen gondolkodott, csiga lassúsággal hajolt le a levélért. Remegetett a keze, s falhehér lett. Felvette a levelet, és kinyitotta. És meglepetésére nem kellett olvasnia, ugyanis a levél magától megszólalt.
- Sheva Elements! Te őrző vagy! - Ejha! Ez aztán nem gatyázik! Rögtön bele a közepébe! Gondolta. - Mind az öt elem őrzője! A vízé, a levegőé, a földé, és a jégé.
- Mi vaaaaan? - kelt ki magából Sheva.
- Úgy bizony! Fogadd el. Ez vagy te.
Ez volt a végszó. Majd szétporlatt. A helyén egy térkép, és egy rövid szöveg állt.
"Kövesd a térképet, és eljussz egy féreglyukhoz. Ott ezt a jelszót mondd el: Jösszentoppen.
- Jösszentoppen? Az meg mit jelent? - Erre a kérdésre, újabb sorok jelentek meg a levélen. Sheva ezt annyira furcsálta, hogy elkezdte vakargatni a füle tövét. Majd, mivel úgy gondolta, ez válasz a kérdésére, elolvasta.
"A Jösszentoppen-nek hívják a menyországban Isten kiválasztotját. Ezért lett ez a féreglyuk jelszava. És mivel te vagy a Jösszentoppen, Isten fog várni a túloldalon. Sok sikert!"
Ez az írás más volt. Míg az előző, dölt, szálkás betük voltak, feltehetőleg férfi kézírása, ezek nem voltak döltek. Se nem szálkásak. Tökéletes gyöngybetükkel írták, és kék tintával. Míg az előző szöveget, pirossal írták. Sheva meglepődött. Nem tudta elképzelni hogy lehet ez. Mivel tudta, hogy egy papírra nem lehet úgy írni, hogy nem ée hozzá a toll. Se távolból, egy ugyanolyan papírra sem lehet úgy írni, hogy az az ikertestvérén megjelenjen. Ezt a tanórákon megcáfolták. De mégis? Akkor ez hogy történhetett? Mindegy. Talán ha kérdezek mégegyett, akkor megtudom. De mit kérdezek? Nagy levegőt vett és megkérdezte.
- Kik vagytok? - egyszerre két fajta írás jelent meg a lapon. A szálkás, dölt piros, és a kék gyöngybetűk.
Piros:
"Nem akarok hencegni, és rossz színben feltűnni előtte. Ezért csak annyit mondok én vagyok az Isten. Kinek igazi neve mára már nincsen.
Jé. Ez rímel!"
Kék:
"Ashley Clark vagyok. Az Isten lánya. Nem hencegek. Te kérdezted. De most menj. Mert menned kell. Apám még a végén megvonja tőled az erődet."
Megfogadta Ashley tanácsát, és megnézte a téeképet. És rájött, hogy amerre mennie kell már járt ott. Úgy döntött nem szól senkinek. Nora-nak is csak egy üzenetet ír. Majd. Tudta, hogy Krisi még nincs otthon, ezért haza futott, inkább konkréten sprintelt. Felrohant a szobájába. Fekete, és lila falai voltak. Az ágya fehér volt. Rajta volt, a gitárja. A földön össze vissza szövegek, kották, és a tabletje. Elővett egy hátizsákot, és minden félét beledobált. Füzeteket, kottákat, tollakat, szendvicseket, és két palack vizet. Majd a egy másik, nagyobb táskába, ruhákat, és tisztálkodó szereket. Majd ebbe bele tömködte a kisebb táskát. Kinézett. Látta, hogy se Krisi, és se Nora nincs még sehol. Lement, és bezárta maga mögött, a hatalmas nyírfa ajtót. Majd elindult az erdő irányába.