-Hope?-hallottam ,,testvérem" hangját.
-Igen. Mit akarsz?-kérdeztem vissza. Nagyon elegem van belőle, mert nem csak gonosz, még szeret is az lenni.
-Nem én voltam az, aki először lőtt. Temit akarsz?-és előjött tudálékos fele. Az, amit már megismertem. Hát kösz.
-Elterelni a figyelmed az Ellenállásról. És úgy érzem,ez sikerült is.-közöltem vele mosolyogva.
Akkor azonban, mielőtt vàlaszolhatott volna, feltűnt az Ezeréves Sólyom. Bent ez foglalta el látszólag, és semmi más. A katonákat is csak ez érdekelte, így esélyt láttam a szökésre. Sikerült is meglépnem a hajóról. Viszont nem tudtam magammal mit kezdeni akkor.

A Sólyom eltűnt a láthatárról, de megjelent Luke. Az Első Rend most csak őt lőtte, így jeleztem Reynek, aki persze leszállt értem a Sólyommal. És utána mentünk az Ellenállásért. Akik persze benn rekedtek. Rey segített kijuttatni őket. Én ezt persze csak a hajóból néztem végig. Még nem álltam készen találkozni vele. Poe Dameronnal.

A sorsom persze nem kegyelmezett: Poenak azonnal a vezetőfülkébe kellett jönnie. Szerencsére háttal ültem neki, de még így is felismert.
-Hope?-hallottam reményteli hangját.
-Poe-sóhajtottam.
-Te vagy az.-megfordultam, mire elmosolyodott. Miért? Miért büntet ezzel a sorsom? Miért?!?