A nevem Hope. Nem ismertem a szüleimet, de nem zavar. Az Ellenállás nevel, mióta az eszemet tudom. Leia Organa lányává fogadott, miután fia, az én mostohatestvérem elárulta őt, a rendet, az ellenállást, még saját magát is. Nagyon hálás vagyok nevelőanyámnak, mert sosem hagyott cserben, éreztette velem, hogy ugyan nem az igazi anyám, mégis, rá mindig számíthatok, ott lesz nekem, mint család.

Egy éve már bújdosnom kell, mert valamiért hirtelen fontos elttem az Első Rendnek. Azóta ki se tehetem a lábam a védelmet jelentő bolygóról, bár valljuk be, csak azt bánom, hogy nem ülhetek többé X-szárnyún. Pedig azt mennyire szeretem! 

Nevelőanyám érezte, hogy le fog lepleződni az ellenállás, ezért elküldött Rey-jel, hogy keressem meg Luke Skywalkert. Leia tudta, hogy nem vagyok Erőérzékeny, de határozott jellemem és rábeszélőképességem miatt elengedhetetlen volt, hogy ott legyek. Amikor ott voltunk az Aach-To bolygón, ki sem jöttem a Millenium Falconból. De mégis találkoztam a mesterrel. Ő nem látott, és ezt ki is használtam. A sötétből szólaltam meg, ami megijesztette. Végül nem jött el, e Rey-t tanította. Mivel meggyőzni nem tudtuk, de Rey összekapcsolódott az Erőn keresztül mostohatestvéremmel, elmentünk. Az Ellenállás felé félúton kiraktuk Reyt, és elindultunk a bázis felé, de az ár rég felrobbant. Ekkor megláttam egy bolygót, ami felett ott volt az Első Rend. Természetesen arrafele vettük az irányt, de Chewie inkább visszament Reyért, csak engem rakott ki. Sajnos rossz helyen, messze az Ellenállást még épphogy rejtő ajtótól, és közel az Első Rendehez, de mögöttük voltam. A meglepetésszerű támadás lehetősége vonzott, holott tudtam, hogy nem lenne szabad. Mégis rálőttem a legközelebbi lépegetőre, persze esélytelenül, de bevált. A levegőben lévő hajó megfordult, majd elkezdett engem lőni. Majd abbahagyták. Nyílt az ajtó, és négy rohamosztagos lépett ki belőle. Egyiküknél bilincs volt. Hagytam, hogy rácsatolják a kezere, hisz úgy sem tehettem semmit. Végül felrángattak a hajóra...