Eltudnám őt valaha is engedni?

Nem. Nem tudnám. Craig mindig az életem része volt, ő miatta lettem az aki vagyok ma, miatta szoktam le arról a hülye kávéról is amit a szüleim gyerekkorom óta itatnak velem.
Craig. Craig. Craig.

A neve hallatán is már a szívem hevesen ver, az évek múlása után sem tudtam túllépni rajta. A közös barátaink próbáltak segíteni nekem, de a szívfájdalmat és a veszteséget nem tudják megoldani. Én vesztettem el a másik felemet azon a végzetes napon.
Sose lehetünk együtt, nem lesz esküvő és házasság sem, nem fogunk együtt megöregedni sem.
- Nem... - válaszoltam halkan és éreztem ahogy a könnyek előtörnek ismét. - Hogy tudnálak elengedni...- nézek a szemeibe ami többé nem csillog oly fényesen mint egykor. Biztos van egy megoldás..lennie kell...tudom.
- Szeretlek... - suttogom halkan. - Kérlek..biztos van valami...valami megoldás, ugye? - nézek rá könyörgően. Craig volt mindig az okos. - Mi..mivan ha megkérdezzük a srácokat és- mondanám tovább, de Craig félbeszakít.
- Tudod jól Tweek, a 4 hülye csakis katasztrófát csinál akármibe belekezdenek - morogja mély hangon.
- Tudom..de.. - suttogom megadóan, hisz Craignek ebben igaza van. Ők gyakran sodortak minket halálos veszélybe.
Hosszas csend telepedik ránk, a fű lágyan ringatózik a szeles időben.
Olyan békés minden.
- Tweek - a nevem hallatán azonnal Craig irányába nézek. - El. Kell. Engedned. - néz rám komoly szemekkel amitől a szívem ketté hasad.
Nem kérheti ezt tőlem!
- Craig! - ragadnám meg a kezét de átmegy a testrészem rajta, felnézek rá és sírva könyörögni kezdek. - Ezt nem kérheted tőlem, Craig Tucker! Ezt az egyet nem! Szeretlek, érted?! - kiáltok rá könnyes szemekkel.
- Nem..nem..nem... - mondom folyamatosan magam elé meredve mire Craig megragadja a kezem és összekulcsolja azokat. - Tweek. Szeretlek bébi - mondja lágy hangon. - De...van amikor nincs választási út, Tweek. Ha itt maradok, azzal csak engem kínzol...- sóhajt. - Évek alatt itt élek ebben a rohadt házban, rád gondolva. Nem lehetek veled.
- Ha szeretsz, elengedsz - elengedi a kezemet és a nedves arcomra helyezi tappancsait. Hideg. - Mindig szeretni foglak, Tweek. - suttogja és lassan az ajkaimra hajol és gyengéden megcsókol.
Ha szeretsz, elengedsz. Önző kérés, de én is önző vagyok amiért képtelen vagyok erre a tettre és még önzőbb amiért magam mellett akarom őt tudni. Viszont, nem akarom hogy tovább szenvedjen. Behunyom a szemeim és belesimulok a csókunkba.
Az utolsó csókunk.
- Szeretlek... - suttogom miután elváltunk, zöld szemeim csillognak a friss könnyektől, Craig lassan halványodni kezd, mire felényúlok, kezeit végre megérintem, viszont egy mosollyal az arcán eltűnt előttem.