-Ugye tudod, hogy  a főnök ki fog akadni,ha ezt megtudja?

- Ha megtudja.-kacsintottam Billyra. Billy a konyhánkon dolgozott. Nem volt nagy választékunk. Lehetett kapni hamburgert, sült krumplit és hot dogot.  Ennyi pont elég is volt,ahhoz hogy a vendégeink ne okádják szét a mosdóinkat.Fél órája zárhatta be a konyhát. Azóta az időtöltése abban merült ki,hogy Steve Rogersen mulatott. Na igen Amerika hőse csapni való csaposnak bizonyult. A háttérbe húzódva adtunk neki helyet,hogy kibontakozzon a hölgy koszorúval. Egy fekete hajú komor lány vodkát kért,mire szegény hősünk tequillát töltött. A lány felcsapta italát,s ámbár érzékelte,hogy az íze más nem foglalkozott vele, nem csapott nagy hűhót, sőt még rá is mosolygott Steve-re.

-Ezt rossz nézni Eve. Segíts neki.-rimánkodott a kezeit össze tapasztva a férfi. Felnevettem.

-Cssss..-csitítottam el,mert Steve felénk nézett,de már fordult is vissza,mert egy szőke nő szinte átrángatta a pulton. -Nincs itt semmi gond. Azt nézd.-bólintottam a borravalós üveg felé,ami szinte már kétszer telt meg. Billy kacarászva túrta hátra a fél hosszú haját. 

-Ez nem semmi.  Igazi kis hiéna vagy te Eve.

-Ez csak üzlet.-rántottam meg mosolyogva a vállaimat. A bárban már nem igazán tartózkodtak férfiak. A nők szép számmal vették át a hatalmat a hely felett és egy pasi sem akar Amerika Kapitánnyal versenyezni. Így egyetlenegy hímnemű egyed maradt Billyn kívül. 

-Na jól van kicsi lány ezt kézben tartod? Mert ha igen,akkor engem vár otthon a nőstényem. 

Felnevettem. A férfi mindig így nevezte kedvesét. A nevét nem igazán árulta el. Ő így hívta és ez egy olyan tény volt,amit el kellett fogadni.  -Menj csak. Kezeljük a helyzetet.

Billy bólintott,majd egy ötösre emelte tenyerét. Viszonoztam,s elköszönt.  Ketten maradtunk és egy rakás kéj sóvár hölgyemény.  Továbbra is a helyemen álltam,s csak figyeltem a férfit. A haja tökéletesen állt, a szemi kedvesen csillogtak és próbált tisztelet tudóan kommunikálni a vendégekkel. De látszott,hogy zavarban van és teljesen el van veszve ebben a világban. Az izmai csak úgy feszültek minden ital töltésnél. A törlő rongya még mindig a vállán lógott. Vajon,amikor főz,akkor is ott lóg a vállán? Tud főzni? Nem tartottam valószínűnek. Háttal volt nekem, az én tekintetem pedig illetlen helyekre vándorolt. Csücsörítve vettem tudomásul,hogy tényleg az övé Amerika legjobb segge.Talán tíz perce bámulhattam,amikor a spicces hölgyek elkezdtek felmászni a pultra,hogy elérjék a férfit.

-Abby!-kiáltott felém a férfi kétségbeesetten.  Abban a pillanatban aktivizáltam magam,s próbáltam lenyugtatni a kedélyeket. Nem is figyelvén arra,hogy megint annak a lánynak a nevét mondta.

Hajnali három óra volt,amikor végül is be tudtunk zárni. A pultra felülve próbáltam úrrá lenni a szűnni nem akaró nevetésemen. A borravalót számolgatva kacarásztam. Steve velem szemben állt , kezeit össze fűzte maga körül és édesen mosolygott rám.

-Nem vicces.

-De igen az.-nevettem fel hangosan.

-Azok a nők szét szedtek. Ez rosszabb  volt egy bevetésnél.

-Ugyan már. Nem volt annyira szörnyű. Népszerű vagy és jó képű. Persze,hogy rád ugrottak.

-Jó képű vagyok?-lépett közelebb hozzám. A mosoly leolvadt az arcomról. Nem hittem el,hogy kiszaladt a számon. S míg az én mosoly hervadt,addig az övé hatalmasra szélesedett. Olyan volt,mintha magában jót szórakozna valamin.

- Nem mondtam semmi újdonságot,amit ne hallottál volna már. Ez tény. Amerika Kapitány a hatalmas hős, jó szívű, szívtipró és még sorolhatnám. Az összes női magazin címlapján ott virít a képed.

-Ez most gúny volt?- csapott a lábaimra a törlő ronggyal. 

-Valami olyasmi. -bólogattam bőszen. Hirtelen állt be a csend s csak néztük egymást mosolyogva. Mikor már kezdett kellemetlen lenni megköszörültem a torkom és a borra való felét felé nyújtottam.-Tessék. A hősies szolgálatért. 

Steve a kezemet rázárta a pénz kötegre. A keze puha volt és meleg. Egyszer csak azt éreztem,hogy ismerős,ahogy a bőre az enyémhez ér. Szemöldök ráncolva néztem rá.

-Örülök,hogy segíthettem. -mosolygott rám továbbra is.

-Kihagytam,hogy önzetlen vagy.-húztam el a keze hirtelen a tartásából. Aztán átkoztam is magam,mert úgy tűnhetett, mintha a pénzt akartam volna sebtében elrakni,nehogy meggondolja magát. Pedig nem így volt. Zavarban voltam. Hihetetlen mértékben. A nyakamat megdörzsölve néztem más irányba. Nem láttam mit csinál,de éreztem a tekintetét magamon. Aztán megköszörülte a torkát.

-Kiviszem a szemetet.-mondta gyorsan, s már hajolt is a telített zsákokért. Szemérmetlenül akartam megmustrálni. De mikor a tekintetem  lesiklott a nevetés kirobbant belőlem. Jó ízűen nevettem.  A pólója felcsúszott,így a farmerja szegélye láthatóvá vált. Egy rakat pénz volt betuszkolva oda. Valószínűleg Steve nem is tudott róla. Felegyenesedett a férfi. S rám emelte tekintetét.

-Mi az? Min nevetsz?-kérdezte kedvesen. Én csak nevettem tovább,s a háta felé mutogattam. 

-A nadrágod Magic Mike. 

Steve letapogatta magát,aztán érzékelhette, hogy kicsit ki lett tömve, s pipacs vörösen húzta ki a farmerjából a bankókat. Nevetve dőltem le a pultra. Ő csak némán felém nyújtotta a köteget. 

-Ó nem nem az a te érdemed. Lehet csaposnak gáz vagy,de ha nem jönne be a szuper hősködés a testedből meg fogsz tudni élni.

-Nem vicces.-motyogta felém zavarában, s felkapta a szemetet,majd kicsörtetett. Röhögő görccsel másztam le a pultról. S  az ajtóhoz csoszogtam,hogy leoltsam a lámpákat. Mikor ez megtörtént a pult alá nyúltam a táskámért,s Steve után mentem. 

Mikor kiértem a bárból,s bezártam az ajtót, Steve akkor ért vissza hozzám. 

-Messze laksz?-kérdezte halkan. 

Nemlegesen megráztam a fejem. A férfi megértően mosolygott,bólintott intet egyet s megfordult. Ellenkező irányba kezdett sétálni. Én csak néztem utána,s az egész estét próbáltam feldolgozni. Aztán egyszer csak megfordult ,s vissza lépkedett.

-A negyvenes években nőttem fel és nem hagyhatom,hogy egyedül menj haza. Szóval... haza kísérhetem a hölgyet? -nyújtotta felém a karját. 

Fura érzés kerekedett úrrá rajtam. Melegség tört fel a lelkem mélyéről,amit nem éreztem,mióta azon a napon magamhoz tértem. Mintha megszűnne az a fránya hiányérzetem. Akartam ezt az ismerős érzést. Vágytam rá, így hát elfogadva ajánlatát karoltam belé, s elindultunk haza.Nyugodt este volt,de az én agyam pörgött. A férfi sokadjára nevezett máshogy és már szinte a kíváncsiság az agy kérgemet kapargatta. Nem tudtam jó ötlet-e feltenni a kérdést avagy sem, de mindegy alapon rákérdeztem.

-Steve.-szólítottam meg halkan. 

-Hmm?

-Ki az az Abby?