Esős péntek este volt. A bár szinte megtelt. Tele volt élettel és örömmel na meg persze alkohollal. Az ütős italok aromája csak úgy keringett a levegőben, ámbár már hozzá szoktam ehhez. Valakinek a kávé illata, a reggeli friss levegő eső után, a nyári meleg napok után bekövetkező hűsítő estéken a csillagok , a frissen sült sütemények illata jelenti az otthont. Az én meleg kuckóm ez volt már egy ideje. A bár és alkohol eszenciája. Nagy mosollyal adtam oda egy üveg pezsgőt egy lány búcsús társaságnak.

-A menyasszonyra! - kiáltottam fel,mire a lány kórus ugyanígy tett,majd elvonultak asztalukhoz. Vidáman fordultam Lisa a kolléganőm felé,aki épp egy srácot próbált leszerelni. Lisa gyönyörű lány volt.Telt karcsú, gyönyörű vörös hajzuhatag, lélekig hatoló zöld őzike szempár és szeplők keretezték arcát. Minden betévedt pasi meg akarta szerezni magának,de Lisának volt párja,így mindenki szomorúan tért haza az esti vadászatból,aki őt szúrta ki magának. Ez a fiú sem tett másképp. Háborút vesztve csúszott le a bárszékről,s sajnálkozva tett némi bankót a borravalós üvegbe. A lány mellé állva figyeltem a kifele igyekező fiút.

-Ő cuki volt.-állapítottam meg. Lisa csak a fejét forgatta mosolyogva. Aztán az arcunkról egyszerre olvadt le a mosoly. A fiút figyelve a tekintetünk a bár bejáratához siklott. Ott állt Jackson. Lisa barátja. A kifele igyekező srácot szemmel verve közeledett hozzánk.

-Szerinted látta?-nyelt egy nagyot Lisa.

-Ha látta is csak lazán. Nem lesz semmi baj.-mosolyogtam rá biztatóan. Ő csak idegesen rágcsálni kezdte ajkait. Lisa és Jackson kapcsolata koránt sem volt idilli. Tele volt birtoklással, féltékenységgel és abúzussal. Nem voltak épp a tökéletes páros minta képei. Számtalanszor próbáltam rá venni a lányt,hogy hagyja el a férfit,de sosem tette. Nem volt hozzá bátorsága. A válasza többségben az volt, hogy szereti. Viszont most elnézve Lisa szemei nem ezzel az érzéssel voltak tele, hanem feszültséggel és félelemmel. Jacksont figyeltem. Visszafojtott indulattal közelítette meg a pultot. Kopaszra nyírt fejét töbször megdörzsölte, rágózása igencsak idegesítő volt. Csak centik választottak el minket egymástól. Az embereket kerülgetve lépett hozzánk. Keze már indult is,hogy a pulton átnyúlva elkapja a lány kezét, vagyis gondolom ez volt a szándék. Feléjük léptem. A férfi annyira feldúlt volt,hogy észre sem vette jelenlétemet. Viszont mikor a látó szögébe kerültem ő kizökkent. Mióta ismerem Lisát mindig erre játszottam. Én voltam a felesleges jó a helyzetekben. Annyira nem ismertem a férfit,de egyvalamit tudtam. Fontos a látszat. Szinte mindenkinek. Vegyünk például engem. Kifelé azt a látszatot mutatom, hogy jól vagyok és,hogy tök okés, hogy nem emlékszem az eddig leélt életemre. Viszont a valóság az egészen sötét. Nem voltam jól. Mióta felébredtem csak hiányt érzek. Valamit elvesztettem,és nem tudom,hogy mit. Csak ez az érzés,amit erősen érzek. Minden más csak tompított változat. Tudom,kik fontosak, hogy mi az öröm és a szomorúság, nevetek a vicceken és empatizálok is a körülöttem lévőkkel,de az egész olyan,mintha egy víz függöny lenne előttem,ami mindent eltompít. De a látszat fontos és talán egy nap a kifelé mutatott világom a belsőmmé is válik. És ezzel mindenki így van. Még Jackson is. A külvilág véleménye számít. Ezért köszöntem rá hangosan a férfi felé.

-Hali Jackson!-mosolyogtam rá, a keze pedig hirtelen már nem volt olyan tudatos. A pulton nyugtatta végül. Kényszeredett mosolyt villantott.

-Szia Lucy! Milyen az este? -mosolygott rám. Elhúztam a szám a megnevezésen. Lucynak hív mióta találkoztunk. És hogy miért? Mert van egy Adam Sandleres film,amiben a lány amnéziás és így hívják. Szerinte ez vicces. Szerintem csak tahóság.

-Pörgős. Ma erős napunk van.

-Nem bánnád,ha pár percre elrabolnám a drágám?

-Nem tudom most itt hagyni Eve-t.-szólt hozzá először Lisa. Kimérten tekintett a férfi rá, s csak oda vetette szavait.

-Beszélnünk kell Lisa. Most.

A lány nagyot nyelt. Mentegetőzve fordult felém. Nem akartam,hogy hátra menjenek. Féltettem Lisát. Viszont utáltam a helyzetet, mert a férfi addig nem tágít. Sajnálkozva tekintettem Lisára,aki már a pultot meg is kerülte s hátra vette az irányt. Jackson utána ment. Én pedig munkához láttam. A mai estét hárman vittük. Billy,aki a konyhán ügyeskedik általában, Lisa és én. A többiek nem tudtak bejönni a ma estére. Gwen pedig nincs igazán sziporkázó hangulatban. Szóval otthon hagytam . De bántam is,mikor Lisa vissza tért és elkezdte a pult alól kiszedni a cuccait.

-Mi az? Mi történt?-kérdeztem mikor vissza értem a körömről. Egy tálca üres pohárral egyensúlyozva próbáltam kitalálni,hogy mi folyik itt.

-Annyira sajnálom Eve,de most mennem kell.

-De rengetegen vannak. Nem hagyhatsz itt. Ne csináld ezt velem.

-Figyelj Jackson eléggé zaklatott. Jobb lesz ha vele megyek és lenyugtatom. Kérlek Eve. A jövőhéten bevállalok helyetted két napot.

-Hármat.-adtam be a derekam,s letettem a tálcát a pultra. Ő azonnal ölelésbe vont. Meghökkenve hagytam neki, s csak egy kicsit megsimogattam a karját.

-Imádlak. Ne haragudj.-engedett el s már szinte el is szaladt. S ahogy megtette még több ember vonult be a bárba. Fáradtan engedtem ki a sóhajomat.

-Ilyen a te formád Eve.

Az este elkövetkező szakaszában mást sem csináltam csak próbáltam utol érni magam, nem sok sikerrel. Az asztalok tele voltak üres üvegekkel, poharakal. A pult előtt tolongtak.Szomorú tény volt,hogy csak két kezem volt. Voltak türelmes vendégek és volt a lánybúcsús csapat,akik csak azt skandálták, hogy inni akarnak. Bár a sorban nem voltak épp elől. Eléggé idegesítettek,de próbáltam úrrá lenni magamon és megőrizni a nyugalmam. Kiadtam a pult szélére a kért sört,majd vissza fordultam a következő vendéghez.

-Mit adhatok?- kérdeztem s a férfira tekintettem,de rögtön meg is torpantam. Steve Rogers mosolygott rám. Áthajolt a pulton s felém kiáltott.

-Itt meg mi folyik?-kérdezte szélesen mosolyogva. Zavarba jöttem a tökéletes kinézete miatt. De rögtön vissza rázódtam.

-A hogyan szivassuk meg Eve-t című esti műsor megy.

Felnevetett.Az én arcomra is mosoly szökött.

-Mit adhatok?

-Egy sört kérnék.

-Máris Kapitány.

-Hé mi épp itt szomjan halunk! Nem lehet így elbúcsúztatni a menyasszonyt! Italt akarunk! PIA!PIA!PIA!-kezdték el a lányok skandálni az akaratukat. Először a lányokat néztem. El kéne hallgattatni őket. Össze húzott szemmel méregettem az előttem álló férfit. Hátra hőkölt,amikor mosolyogni kezdtem rá.

-Mi az? -kérdezte gyanakvóan. -Miért nem tetszik a nézésed?

-Nagyon sajnálom,ami most fog jönni. Ne haragudj.-mondtam neki, s felugrottam a pultra. Steve két lépést hátrált.

-Hahó!-kiáltottam el magam,a pulton állva vettem észre mennyien is vagyunk ma. A helyen egy tűt sem lehetett volna elejteni. -Figyelem Hölgyek. A kiszolgálás a mai napon nos lássuk be úgy volt szar,ahogy,de a helyzet javítható,ugyanis a mai napon nem más szolgálja ki a hölgyeket, mint a híres és eszméletlenül dögös Amerika megmentője , Steve Rogers más néven Amerika Kapitány! -mutattam le az előttem lévőre. A férfi zavarba jött a hirtelen jött figyelemtől. A tömeg felé fordult s intett egyet kínosan,mire a nők sikoltozni kezdtek. Leguggoltam hozzá. Háttal volt nekem, de tudta,hogy ott vagyok. Hátra szólt.

-Mit művelsz?-nevetett fel erőltetetten,mikor egy lány szinte neki feldöntötte.Elkuncogtam magam.

-Nos hős vagy,ments meg.-suttogtam a fülébe. Megfeszült. Nem vártam meg mire reagál. Gyorsan felálltam.

-Hölgyek...hölgyek .-csitítottam őket.-Hagyjuk,hogy befáradjon a pulthoz oké. Isteni italokat kever nektek. A férfiak se kenődjenek el a mai italukat én szolgálom fel.

Lemásztam a pultról. Steve mozdulatait figyeltem félve. Mert megtehette volna,hogy kisétál. A fejét ingatta. Mosolyogva kezdte el levenni a bőrkabátját. A nők hangos húzásokkal bátorították, én pedig megkönnyebbültem. A férfi a pultot megkerülve állt be mellém.

-Általában önzetlen szoktam lenni,de ez a mentés most sokba fog kerülni neked.-kezdett el pimaszkodni. Zavarba hozott. A pólója csak úgy feszült rajta, s a huncut mosolya teljesen a hatása alá kerített. Gondterhelten vakartam meg a tarkóm.

-Csak tudjam kifizetni.-mentem bele a játékba. Steve felnevetett.S a lábamnál kezdett el matatni. A levegő egy pillanatra bennem rekedt. A szemeim kitágultak. Mégis mit művel? Nagyon lassan húzott ki egy törlő kendőt a lábamhoz közeli polcról.

-Te csak állni fogsz ott vagy...? Munkára.-mondta,majd a vállára csapta a rongyot,s a nő hordához fordult.