A szívem dobogása szinte elmosott mindent. Minden jó érzést,minden bűntudatot,minden egyes haraggal töltött percet. A falnak nyomva a lélegzetét érezvén bőrömön egy kicsit mintha újra éltem volna. Mintha minden ami felettem lebegett most hirtelen újra össze rakna engem. Steve karja a derekamra fonódott,s magához húzott,az ő mellkasa is fel le emelkedett. Hihetetlen volt számomra,hogy Amerika Kapitányból,Steve Rogersből,Amerika félistenéből e fajta reakciót váltottam ki,én Darcy Lewis,aki kócos hajjal és nem éppen modell alkattal álltam előtte,most beindított valamit a férfiban. Kicsit megijedve tekintettem szemeibe,amik egyre jobban sötétültek el,arca komoly volt,de a szemeiben volt valamiféle gyengeség,amitől bizonytalan lettem. Ajkai közelebb araszoltak hozzám. Nem lépett,ó nem ő ízig vérig úri ember volt. Tudtam a döntést most ebben a helyzetben nekem adta. Kiutat kínált,tovább lépést. S bár teljesen tudatában volt annak,hogy eme tette eszembe juttatja Őt mégis megtette. Ezt pedig értékeltem, és Isten látja lelkemet szabadulni akartam a gyásztól és legfőképp Tőle,a fájdalomtól, a hiányától.Bele akartam menekülni Steve karjaiba,de egyszer csak már nem őt láttam. Nem az ő kék szemei voltak a szemem előtt,nem az ő kesze kusza szőke haja csiklandozta a homlokomat,nem az ő ajkai után sóvárogtam és a szívem sajnos nem érte hasadt meg már sokadszorra.Igaza volt Stevenek, Pietro felépített és lerombolt,de én ezt vállaltam. Én ezt akartam. Mert ő a társam volt. A kezemet Steve arcán kellett volna nyugtatnom,de vigaszt és erőt a nyakamban lógó gyűrű adta.Megmarkoltam,s kiengedtem a bent tartott levegőt. Szabad kezemmel a mellkasánál fogva toltam el.  Elfordítottam a tekintetem,túlságosan zavarban lettem hirtelen. A komódomra figyeltem inkább,sokkal érdekesebb volt az ébresztő órám és a bent felejtett kávés bögrém. Majdnem felhorkantottam, a kávé függőségemről is az a szél vész seggfej tehetett... Össze ráncoltam a szemöldököm a felismerésen. Egy gondolat született meg hirtelen a fejemben és vágtatott is tovább. 

-Kávé...-nyögtem ki elbambulva.

-Hát ez hihetetlen. Jól hallottam? Kávé?-kérdezte megrökönyödve Steve,hangján érződött,hogy kínjában majdnem elnevette magát. Térdeit berogyasztva próbált behajolni a látó szögembe. -Mi épp valaminek a közepén voltunk.-mutogatott rám és magára egyfolytában.  Nagyon nem tudtam le reagálni a helyzetet,mert a fejemben már egész más keringett. Rá néztem a férfira.-Kávét vittem neki. Gyere velem.-ragadtam meg a kezét és már toltam is ki az ajtón. A folyosón határozottan lépkedtem.

-Mi történt Darcy? Beszélj hozzám.

-Azon a reggelen kávét vittem Pietronak. Ti hamarabb jöttetek haza Moszkvából a küldetés miatt. Később vártalak titeket ezért vettem jegyet  a tárlatra. 

-Még mindig nem értem miért fontos ez?-csatlakozott mellém és elengedte a kezemet.Kezdett türelmetlen lenni és tudtam nagy mértékben ez az én hibám. Befordultunk egy folyosón. 

-Kezdj be gyorsulni Steve mert szükségem van rád.-torpantam meg s rá tekintettem.

-Ezzel csak egy a baj. Követhetetlen vagy.

Elmosolyodtam.-Pietro is mindig ezt mondta,hogy gyorsabb vagyok nála is.-merengtem el hirtelen.-Azt mondta sose tud utolérni.

-Hát most engedd meg nekem,hogy utol érjelek. -kérte annyi óvatossággal a hangjában,hogy rögtön melegség árasztotta el a mellkasomat. A torkomat megköszörülve néztem félre. -Egy jegyem volt Steve,Pietro csak becsatlakozott. Spontán ötlet volt a múzeum számára.

-A papírokon eléggé megtervezett volt az akció, a helyszín és hogy ő ott lesz. Tehát nem a jegy eladásokból tudták meg,hogy ott lesztek. Követtek titeket.

-Vagy megfigyeltek. -agyaltam továbbra is, s újra elindultam. Tony szobája felé igyekeztem. Segítenie kellett. 

-A fel bérlőnek időre volt szüksége. Ha meg is figyelt titeket, tudnia kellett,hogy hova tartotok ,és a céggel le kellett egyeztetnie,fizetnie kellett és a begyűjtőket is össze kellett szedni hozzá. A múzeum a Toronytól fél  órára van. Személyesen nem tehette meg ezt mind.-szállt be az agyalásba Steve,apró mosollyal nyugtáztam,hogy utol érte a gondolat menetemet. A Tony ajtaja előtt voltunk,de szinte egyszerre torpantunk meg,s egymásra néztünk.

-A tér figyelő kamerák.-mondtuk egyszerre. 

-Meg hackelte.-léptem hozzá közelebb izgatottan.  Az érzés ösztönösen jött,hiszen eddig nem tettem Pietroért semmit a halála óta,de most igazságot szolgáltathatok számára. 

-Onnan már egész egyszerű volt lekövetni titeket. Míg a múzeumhoz értetek,szinte mindent el tudott intézni a helyszín volt csak kérdő jeles. -lépett ő is közelebb hozzám.-Már csak annyit kell kideríteni,hogy ki törte fel a kamerákat és meg van az emberünk.

-Egész jó kis csapat vagyunk agyalásban.-mosolyogtam rá.

-Mi meg egész jó kis csapat lennénk az ágyban.-vágta ki türelmetlenül az ajtót Tony. Pepper halk kacaja kiszűrődött a szobából. 

-Szia Pepper!-kiáltottam át Tony válla felett kedvesen. Tony viszont rám ripakodott.

-Mi van!? Mi kéne?

-Az agyad.-mondta Steve kelletlenül. Tony türelmetlenül dobbantott.

-De pont most?-lépett közelebb Stevehez, s valamit a fülébe suttogott. Steve elmosolyodott és el is pirult. Valószínűnek tartottam,hogy play boy Tony ma előbújt,egy gond volt nekem az agyas Tony kellett. 

-Kérlek.-szóltam hozzá lágyan,rám nézett.Hagytam had olvassa ki szemeimből,hogy miről is lehet szó. Bosszúsan sóhajtott egyet.

-Adj öt percet.-elmosolyodtam.

-Wow Tony öt perc?-kezdtem el a vérét szívni, Steve az orra alatt kuncogott.

-Ne szemtelenkedj. Öt perc vagy öt óra belőlem ugyanaz az élmény .-mutatott magán végig a férfi,akár egy Armani modell,majd a szobába lépve ránk csapta az ajtót.

-Tony!-kiabáltam be,mire ő kikiabált.

-Öt nyamvadt perc! A laborban gyülekező!

S csakugyan öt perc elteltével Tony berobbant a laborba,ahol Stevevel két gurulós széken foglaltunk helyet.Csendben voltunk. Steve valószínűleg az ügyön agyalt én meg a szobában történteken. Nem tudtam hova rakni azt a pillanatot,és hatalmas bűntudatom volt,ugyanis egy röpke pillanatig én is akartam.

-Na végre!-kiáltottam fel ujjongva Tony érkezése miatt.

-TE!-mutatott rám hanyagul s már állt is a gépei elé.- Idegesítőbb vagy Steve-vel,mint Pietroval voltál.

Mondata után csend lett,már ha lehetett ennél is nagyobb csendet előidézni,nos Tony képes volt elérni.Pietro említésére megfagyott a szobában a levegő. Lesütöttem a szememet. Még mindig nehéz volt bárki előtt is beszélni. Tony megállt a mozdulataival,s akkor esett le neki mi is szaladt ki a száján.

-Sajnálom. Nem akartam szóba hozni-fordult felém,arcán szégyen érzet volt,Steve csúnya pillantásokat küldött felé.

-Semmi baj.-álltam fel a székemről.-Beszélnünk kell róla. Amúgy is ezért rángattalak ide. Tudnom kell,hogy azon a napon a térfigyelő kamerákhoz hozzá fért-e olyan külsős,akinek semmi keresni valója nem lett volna ott. 

-Már rajta is vagyok. Csak kávét biztosíts.

A kávé főző mellett álltam és vártam,hogy elkészüljön a nedű. Teljesen elbambulva figyeltem a csempéket. Nem tudtam kizárni az önmarcangolást.Nem ez volt a legmegfelelőbb pillanat,de a könny csatornáimnak beszélhettem. Néhány csepp elszabadult. Én pedig csendben szipogtam a félhomályban.

-Elmondod mi a baj?-jött a hátam mögül az ismerős hang. Steve. Igazat mondott a szobában,ő mindig jelen van,ha össze kell szedni. De ő mindig is ezt tette,összekapart. Az edző teremben,a liftben, Brooklynban.

-Nem tettem semmit. Érte.-fordultam fél oldalasan felé.

-Nem tehettél érte semmit,fogalmad sem volt arról mi folyik itt. -ült fel a konyha pultra mellém. A csípőmet én is a pultnak döntöttem. A munkalapot két oldalról szorítottam.

-És mi van azokkal a dolgokkal,amik az után voltak. A temetés? Nem voltam ott. Nem gondoskodok Wandáról,inkább kerülöm,mert őt látom benne. Elköltöztem innen mert ki akartam írni az életemből. Az elmúlt két hónapban senki nem küzdött az ő igazáért. Megérdemelte volna az igazat,a revansot.  Én csak ültem és sajnáltattam magam. Ő a végéig menetelt volna,addig ment volna,míg maga az elnök nem mondja azt baleset volt. Ezt tette volna értem.-töröltem le a könnyeimet.

-Nem sajnáltattad magad,gyászoltál. Ezt senki nem róhatja fel neked,az utóbbi két hónapot senki nem vághatja az arcodba.Te így intézted,jogod volt hozzá. Wandát pedig távol tartod,okkal. Ismerlek.Nem akarod bele vonni,mert óvod és fájdalmat sem akarsz okozni neki,mert ő maradt hátra csak Pietroból,és tudom,hogy halálodig fogsz gondoskodni róla,úgyhogy fogalma se legyen róla,hogy ezt tetted,mert mikor újra találkozol Pietroval,tudod hogy meg fogja köszönni neked. És ami Pietrot illeti,eddig nem tettél semmit az ügyéért,de most tudsz róla és ideje oda pirítani Lewis módra.-ugrott le a pultról s kezét nyújtotta.- Ahogy tetted Lorelei-el,Lokival és az egész világgal. Készen állsz?

Készen álltam.