Csak ültem ott és olvastam. Egy rém mese tárult elém. Főszerepben pedig a kedvesem volt. Apró kép foglalt helyet a sorok között a nevével és pirosan virított a CÉLPONT jelző. Végig simítottam az arc képén. Halála óta először láttam őt, leszámítva az álombéli túrámat. Össze szorult a mellkasom. A mese egy megrendezett balesetről szólt. Egy múzeumban játszódott. A célpont a barátnőjével a tárlatot nézegették. Minden rendben volt de a föld alatt, ahol gáz csövek húzódtak ott épp ügyködtek. A gáz csövekkel babráltak. Gáz szivárgás, ez volt a fedő sztori. A fel bérlő neve ki volt satírozva. Készpénzben fizetett. Az érték két millió dollár volt. Csak bámultam az összeget. Ennyit ért ő zöld papírokban. Vagyis inkább a halála. Meg szorítottam a mappát. Sokk hatás alá kerültem, csak ezek a betűk léteztek számomra. Steve valamikor mellém térdelhetett, mert egészen közelről hallottam a hangját.. Könyörgött, hogy válaszoljak. Mondjam el mit találtam,de a szavak cserben hagytak. Pietro.. csak ő járt a fejemben az én kedves, szerető Pietrom, akinek a balszerencséje az volt, hogy én el akartam menni a múzeumba. Az agyam zakatolt. A haragom pedig fellángolt,de a zabolázatlan dühöm sem tudta remegő kezeim közt tartani a dokumentumot. Szét szóródtak a padlón. A csillogó villogó padlón volt,patyolat tiszta nem úgy,mint az iroda ügyei. Steve össze szedegette a lapokat,s olvasni kezdte.Az elején csak össze húzott szemöldökkel mérte végig a papírokat.Aztán egyre lejjebb és lejjebb haladt.Szemeiben valami csillant. Megrémültem tőle.
-Steve?-kérdeztem halkan,kezei remegni kezdtek,s a papírt össze gyűrte.Rám nézett. Tekintete megkeményedett. Nyeltem egyet s újra szólítottam. -Steve?
-Ha most megkérlek arra,hogy menj ki..úgy fogsz tenni?
-Meg a nagy francokat azt!-háborodtam fel teljesen.El sem hittem,hogy már megint kis padra tenne. Ez a mi ügyünk. Együtt kéne megoldanunk.
-Gondoltam.Ez esetben..-ragadta meg a karomat s állásba rántott. Nyekkeni nem volt időm,olyan indulatosan tette mindezt. Az ajtó felé ráncigált,próbáltam szabadulni ,de nos legyünk őszinték ő Amerika Kapitány. Lehetetlen feladat volt ki csúszni kezei közül .
-Steve ne csináld.-szóltam hozzá,mikor már az ajtón kívül voltam.
-Darcy be fogom zárni az ajtót,ne hallgasd végig. -nézett rám határozottan,aztán rám is vágta az ajtót,és ha jól érzékeltem még a kilincset is letörte. A titkárnő már nem volt sehol. Bumm. Jött az irodából egy hangos zaj. Össze rándultam. Majd még egy és még egy zaj. Mintha ököl csattant volna.
-Francba.-verni kezdtem az ajtót. Amennyire csak bírtam. -Steve! Engedj be!
Az ajtó nem nyílt,de a az igazgató kiáltása eljutott hozzám.Az a hang..az a fájdalom,ami körbe vonta,még jobban dübörögtem az ajtón.- Csessze meg Steve állj le! Engedj be!
Semmi reakció. Steve továbbra is csak vallatott. Nem hallottam a hangját. Ha vallatás,akkor miért nem kérdezz? Ez így csak...bántalmazás. A hajamba beletúrva lépdeltem hátrébb. Már megint erőszak. Az én életemben. Persze rohadt dühös vagyok,elvettek tőlem mindent.Ami nekem az életet jelentette az nekik csak zöld hasú bankót. De,amit Steve művel odabent az...ész néküli csak értelmetlen erőszak,mi nem ezt képviseljük. Vagy a határ ennyire el mosódik,amikor közülük valaki veszlik oda? Percek teltek el és én nem tudtam hogy mentsem ki az igazgatót onnan. Aztán a hangok elhaltak. Léptek.. majd Steve szó szerint kiemelte az ajtót a helyéről,s oldalra dobta. A háta mögé tekintettem. A vér hűlt meg bennem. Steve kikerült engem.
-Őröket hívott,ideje menni. -szólt felém,s a kijárathoz közeledett. Az igazgató irodája romokban volt, a férfi pedig eszméletlenül terült el székében. Az orra vérzett a szemöldöke felrepedt több helyen is és ó te jó isten eléggé meg volt gyepálva. El borzadva álltam ott. Segítenem kell.
-Darcy! Gyere már!-jött vissza értem Steve s húzni kezdett,a kezére pillantva láttam,hogy véres és lehorzsolódott.Hányingerem lett. Pietro nem így intézte volna. Nem lenne rám büszke.
Szótlanul követtem őt.Követtem őt hazáig. Egyetlenegy rossz érzéstől akartam csak szabadulni és az az undor volt.

A szobám ablak előtt álltam. Kora este volt. Az eső úgy zuhogott,mintha tudná a mai eseményeket jobb elmosni. Hadd tűnjön el a föld felszínéről is. De vajon ezt el lehet-e tusolni,nem foglalkozni vele,meg nem történté tenni. Próbálkoztam . Próbáltam minden erőmmel azon lenni,hogy azt a férfit gonosznak lássam,hiszen a szervezet,amit vezetett gonosz.Embereket rabolnak és ölnek meg javakért. Pietro miattuk halt meg. Meg kéne ölnöm őket. Talán ezért is zavar ez ennyire. Steve tette meg a lépéseket nem én. Steve harcolta az én köreimet és ez dühített. A szívemben mély sötétség van és én ki akarom engedni. A szenvedésem tárgya pedig ezek az emberek voltak. Egyesével kéne kapkodnom őket a sorból. Büntetnem kellene. Ehelyett Steve mocskolja a kezeit. Mert ez az volt. A mai akciója az én kezem tisztán tartása volt. Ha nem lett volna ott az én fejemben is megfordult volna a gondolat,hogy erőszakhoz folyamodjak..ez a gondolat pedig rémisztő volt. Kopp.Kopp. Jött az ajtó felől az aprócska hang. Majd Steve hangja csendült fel.
-Beszélhetünk?
-Nem mentem le a vacsorához,mert te is ott voltál. Ennél nagyobb célzással nem tudom a tudtodra adni,hogy nem kívánom a társaságodat. -bámultam továbbra is az ablakot. Az üveg lapon láttam a hátam mögött álló férfit. A homlokát feszülten kezdte el dörzsölni. Bezárta az ajtót.Össze rezzentem. A reakciómat magam sem értettem.Nem féltem tőle,vagy mégis? Ő is érzékelte az apró mozdulásomat. Ingerülten szólalt fel.
-Nézd sajnálom a mait.Az én hibám,hogy ott voltál. Nem kellett volna,hogy megengedjem,hogy velem gyere.
-Megengedni?-álltam továbbra is háttal neki. Kezdett perzselni belülről ez a fajta sötétség,ami elemésztett engem. -Mond neked ehhez mi közöd is van?
-Darcy..
-Nem Steve...komolyan mi közöd hozzá? Nem a te ügyed,nem a te párod halálát fizették ki,nem téged akartak elrabolni. -fordultam felé,s a hangomat keménységbe bújtattam másképp rá nézni sem bírtam volna.
-Hohó Darcy segítek neked! Egyedül nem menne, nem lennél biztonságban. Jobb ha veled vagyok.
-Nem segítesz,hanem kizársz engem. Te!-emeltem fel a hangom s felé lépdeltem indulatosan. A lelkem háborút akart. Veszekedni akart, tombolni. Steve volt a legalkalmasabb a dühöm kiengedésére. -Kihagytál ma! -ütöttem egyet a mellkasára. -Nem vettél figyelembe!-ütöttem még egyet a mellkasára,ő csak állt ott.Ez még jobban bosszantott.-Partnerként kellett volna kezelned.-taszítottam egyet rajta,meglepő módon hátra lépett. - Agyonverted azt a férfit szinte a szemem előtt!-közelebb léptem s még egyet taszítottam rajta. -Ez lenne a te segítséged?!-addig taszigáltam,míg a falnak nem ütődött a háta. Ekkor az ő szemébe is türelmetlenség tükröződött. Hirtelen ragadta meg a csuklómat,s fordított helyzetünkön. A falnak nyomott.Tenyerét a fejem mellett helyezte el. Beszorított. Acsarogtam rá.
-Igen!-kiáltott fel.-Ez az én segítségem Darcy.Itt vagyok! Ha meg akarsz valakit büntetni,itt vagyok majd én megteszem. Ha valakivel ordítani akarsz. Itt vagyok tedd meg. HA ki akarod ütni magadból gyere itt vagyok. Ha megtámadnak megvédelek. Ha nevetni akarsz nevetek veled. Ha sírni az is rendben van. ITT VAGYOK ! Megoldom a problémáid és igen ha olyat kell tennem,amiért a pokolra jutok hát legyen,de a te kezed tiszta marad. Elvettek tőled mindent,a lelked nem adom. Könnyíteni akarok számodra,de nem hagyod. Fáj,tudom jól. Pietro hiánya megöl ezt is tudom. Tudom,mert ezt éreztem én is mikor felébredtem. Peggy nem volt itt. Tudom mit érzel.
-Ó dehogy tudod!-kiáltottam fel frusztráltan.-Mi történ Peggy meg te közted? Egy csók,pár világháborús akció? Ugyan már. Ha nem kapod meg a szérumot a nő rád sem nézett volna.-Steve arcra rándult egyet.Rosszul estek a szavaim neki,de nem érdekelt akkor nem.Tudtam,hogy gonosz dolog a fejéhez vágni ezeket a dolgokat.- Tudod te milyen a feltétel nélküli szeretet,tudod milyen a lényed lényeges részét átadni a másiknak? Amikor Pietro elment elvitte azt a részemet is. Ezt érzed? Hogy belül halott vagy?
-Pietro mást sem csinált veled,mint napról napra felépített,majd lerombolt téged. Soroljam a sérelmeket,amiket te kaptál a te nagy szerelmedtől vagy még tisztán emlékszel rá? Fojtogatás,élve eltemetés,a sok affér..RÁD ROBBANTOTT EGY ÜVEG HIDAT!-kiáltotta el magát mérgesen.
Nem bírtam magammal.A veszekedés adrenalinnal töltött el. Meglöktem hátrébb lépett picit,lendítettem a tenyerem. Csatt. A tenyerem égett az ütés erejétől,az arcát kicsit arrébb fordította. Aztán hirtelen mozdult. A falnak nyomott. Ziháltam,ahogy ő is. A tekintete vonzott,az a kékség csodálatos volt. Ahogy felém tornyosult a férfias kiállásával,nem tehettem róla nő voltam és észleltem őt. Észleltem őt,mint férfit. A melegség rögtön át járt. Az ajkaimat mustrálta én pedig az övét.