Haldoklom. Valószínüleg. Szinte a csontjaimban érzem a sorvadás előjeleit.Félre értés ne essék nincs semmi bajom,legalábbis testileg. A lelkem haldoklik. Érzem,ahogy a szívem ütemtelen lassú dobogása közvetíti lényem sikolyait. A kettőssége megrémít. Ugyanis még nem fogtam fel teljesen. Sokkot kaptam. Csak állok a törmelékek között. Előttem a múzeum kőtáblája hever. Egyedül csak ez maradt érintetlen. Hallom a szirénát. Füst felhő. Törmelélek. Sikoltozó,rémült emberek. Tűzoltók. Rendőrök. Ez vesz körbe jelenleg. Én csak állok. Állok az utca szélén s nézem a tűz játékát. A múzeum már nem áll,s akik bent voltak odavesztek. Nem bírtam mozdulni. Minden olyan gyors volt,mégis én ezt valahogy szörnyen lassan érzékeltem. Szememmel pásztáztam a környéket,de semmi. Nem találtam őt. Tudtam,hogy meg kellene keresnem,de lábaim nem engedelmeskedtek. Zúgni kezdett a fülem. Hideget éreztem a kezemnél. Oda vezettem a tekintetem. Azt hiszem,akkor ott tudatosult bennem,hogy nagy a baj. Egy páncél kesztyű fonta körbe a csuklóm. Tony.
-Jól vagy?-kérdezte halkan.
Lassan,kimérten bólintottam. Könnyű mozdulatnak tünt,mégis minden erőmre szükség volt,hogy véghez vigyem.
-Gyere,haza viszlek.-simogatta meg a karom.
-Azt mondta várjam itt.-suttogtam rekedten.-Még bent van.
-Darcy...az épület romokban,nincs..nincs bent senki.
-Jönni fog este vacsorázni megyünk.-hajtottam továbbra is a magam igazát.
-Darcy...
Tony hangja a legrosszabb rémálmomat váltotta valóra. Tónusába részvét vegyült.
-Tony..-szólítottam meg-Azt hiszem el fogok ájulni.

Szia Mindenki! 🤗Elrajtoltunk ismét. Ha tetszett a szösszenet tudod mi a dolgod👌👇👇👇👇👇👇👇👇👇👇👇