Alig pár órát alszom, akkor is rémálmok gyötörnek. A haldokló férfit látom, de sokkal közelebbről. Álmomban én állok Az Áldozat helyén, én tartom a fejéhez a fegyvert és húzom meg a ravaszt. Amint a golyó a fejébe fúródik, izzadtan, levegő után kapkodva riadok fel. A lepedő hozzám tapad, a kapott melegítő és a póló is irritálja a bőröm, viszketek mindenhol és szédülök, amikor megpróbálok lábra állni.

Az asztalon már csak az a fekete nadrág és hosszú ujjú felső vár, amikhez nem nyúlhatnék hozzá. Úgy emlékszem, volt még egy melegítő a kupac mellett, azonban már nincs ott. A fekete ruhák őket juttatják eszembe, nem mintha lenne időm megfeledkezni róluk. A Gyalog nem maradt velem sokáig, visszament a saját szobájába. Pont addig maradt itt, amíg Az Áldozat kiáltásai elhalkultak.

A fürdőszobába megyek, figyelek a zuhanyzás részleteire. Elolvasom a samponos flakon hátulját, a tusfürdő segítségével apró buborékokat fújok az ujjaim között. Lassan megtörölközök, a tekintetem pedig a csap melletti polcon lévő hajszárítóra siklik. Ez sem volt még itt legutóbb. A fekete ruhák halomban állnak a szennyes tartón - ez szintén új. Kénytelen vagyok felvenni őket, hiába lett megszabva, hogy nem tehetem. Nincs több tiszta ruhám és igazából teljesen mindegy, miben lőnek agyon, ha arra kerülne a sor. Feltételekről is álmodtam, olyanokról, amiket én szabtam meg, hogy ne álljon A Vezér köztem és a halál között. Ő ajánl valamit, cserébe én is így teszek. Nem csak magamért, hanem Kyung miatt is. Ha ő nem lenne és az életem ugyan ebben a mederben csorogna, nem számítana, mi lesz velem. Nem lenne ekkora súlya az életemnek. Most viszont van és nem adom könnyen magam. Amennyiben a feltételeim ütköznek A Vezér elképzeléseivel, csak abban bízhatok, hogy Elin továbbra is gondját viseli az öcsémnek.

A ruhák méretei pont jók. Kényelmes a nadrág, a felső elrejti a karjaimon még el nem gyógyult sebeket. Egy valami azonban a kiengedve hagyott hajam ellenére is látszik: Az Áldozat ujjainak nyomai a nyakam körül.

Egyenesen a konyhába visz az utam. Nem fogok a szobámban ülve várni arra, vajon mikor kelnek fel a többiek. Nem. Ha ezek az utolsó óráim, nem várok ölbe tett kézzel, az ágyamon kuporogva. Nincs időérzékem, sehol egy óra vagy esetleg a felkelő nap sugarai. A folyosó tetőablakai a sötét égboltot mutatják. Lövésem sincs, hogyan készítette A Stratéga a tegnapi kávét. Ennek ellenére neki látok, lefőzöm és némi tejjel felöntöm egy bögrében. Találok cukrot a szekrényben, két kanállal elkeverek a kávémban és leülök az asztalhoz.

Gyomorgörcsöm van. Olyan érzés, mint mikor állásinterjúra mentem. Szükségem volt a munkára és mindenáron meg akartam felelni. A négyéves nővérképzés után viszonylag könnyű volt elhelyezkednem és bár nem áltattam magam a nyolcórás munkaidővel, sokszor lehetőségem nyílt korábban hazamenni Kyung-hoz. Hála Elin kedvességének. Ezt is úgy kellene felfognom. Állásinterjú, csak épp azért interjúztatnak meg, hogy később esetleg megölhessenek.

- Remélem, nem tettél cukrot bele - A Stratéga jelenik meg a konyha bejáratánál, arcáról árulkodik az egész éjszakai ébrenlét.

- Szoktál aludni is? - kérdezem, mire csak vállat von.

- Időpocsékolás.

- Akkor mivel töltöd az éjszakai órákat?

- Ha a halál mellett döntöttél, mi értelme lenne elmondanom? - pillant rám, mialatt neki kezd a kávéja elkészítésének.

Az ő nadrágja kicsit bővebb, nem tapad úgy rá a combjaira, mint például Az Áldozatnak. Akadnak felmerülő kérdéseim, akárcsak az éjjel, amiket A Gyalognak sem tettem fel, de egy ajtócsapódás belém fojtja a szót. A kávémat kortyolom, fele annyira se finom, mint A Stratégáé volt tegnap. Dübörgő léptekkel megjelenik Az Áldozat, egyetlen pillantást sem pazarol rám. A testtartásában nincs változás, ugyan úgy kihúzza magát és a tapadós, fekete pólóját vette fel. Mikor nem figyel, jobban megnézem és észreveszem, hogy valami húzódik a felsője alatt. Kötszer. A verés után ellátták a sebeit.

- Szépen felöltöztél - A Joker is betoppan, úgy tűnik, mindannyian korán kelő típusok. - Kár lenne összevérezni és tönkre tenni.

- Istenem, micsoda mellek! Beléjük fulladnék - erre van, aki felhorkan, de A Szépfiú nem zavartatja magát, kendőzetlenül bámulja a dekoltázsom. Szeme felsiklik a nyakamra. - Amúgy durván szereted?

Nem válaszolok.

- Úgy értem, a szexet.

- Szerintem tudja, mire gondoltál - dünnyögi Az Áldozat két harapás között. Egy almát eszik, továbbra is az asztallapot fixírozza. - Hol van A Gyalog?

- Úgy tudom, még késő éjszaka is fent volt. Láttam, mikor visszament a szobájába - mondja A Joker, nagy figyelmet fordítva a szőlőfürtjére.

Lassan mindenki felébred. A Megtorló és A Vezér érkeznek utoljára, nem sokkal később A Gyalogot követően. A Vezér figyelme rám irányul, ahogy mindenki másé is. A Gyalog úgy tesz, mintha az éjszaka meg sem történt volna. Nem hozza szóba, még csak rám sem néz. Vajon be fog árulni? Azzal magát is leleplezné.

- A szabályok betartása nem tartozik az erősségeid közé - pillant végig rajtam A Vezér. - Mindenesetre, legalább a méretedet eltaláltuk.

Az Áldozat keresztül döf a tekintetével. Nyilván zavarja, hogy vele ellentétben én egy szabályszegésnél csak megjegyzést kapok, semmi mást.

- Hogy döntöttél?

A kérdés egyenes, figyelemfelkeltő. A Szépfiú abba hagyja a körte hámozását, kíváncsian méreget. Feszült, várakozástól és izgalomtól súlyos csend telepszik ránk. Idegenek számomra. Veszélyes, fenyegető idegenek, akik az életemre törnek és könyörtelenek lesznek, amennyiben nem működöm együtt velük. Elveszik a hátralévő időmet az életből, amit Kyung mellett tölthetnék. Magamnak köszönhetem ezt. Talán jobb lett volna, ha ott helyben lelőnek, mikor kis híján lebuktattam Az Áldozatot az egész világ előtt.

- Lenne három feltételem - mondom ki, erre A Joker prüszkölve elneveti magát.

- Feltételed? - A Vezér érdeklődve felvonja a szemöldökét. - Úgy gondolod, vagy abban a helyzetben, hogy feltételeket szabj? Lenyűgöző. Tudod mit? Érdekelnek, halljuk őket!

Kihúzom magam, lerázom a kíváncsi tekinteteket és egyedül A Vezérre összpontosítok. Fejben kétszer futok neki a mondandómnak és csak akkor nyitom ki a szám, mikor biztos vagyok benne, hogy a hangom nem fog elcsuklani.

- Tudni szeretném a célotokat, a miérteket. Anélkül, hogy beavatnátok, pontosan miről is szól ez az egész, inkább választanám a golyó általi halált.

- Golyó általi? Ilyen unalmasnak nézünk ki? - kiált fel A Joker tettetett felháborodással, de A Vezér leinti.

- Folytasd!

- Ha elértük a nagybetűs Célotokat, elengedtek. Soha nem fogjuk keresztezni egymás útját, nem fedlek fel titeket és ti sem jöttök utánam.

Zúgolódás támad, Az Áldozat és A Gyalog A Megtorlóval együtt némán merednek A Vezérre, majd rám.

- Ezt én egyéb feltételekhez kötném, amikről a későbbiekben tárgyalnánk. Amennyiben a cél ismertetése után még hajlandó leszel együttműködni. A harmadik feltétel?

- Támogatjátok az öcsémet, ha meghalnék. Anyagilag, minden kezelését fizetitek, az összes orvosi konzultációt álljátok, amíg él.

- Úgy érted, abban az esetben, ha a cél elérése közben bármilyen akció, kiképzés és felderítés alatt életedet veszted?

Bólintok, ezzel befejezem a feltételeim ismertetését.

- Óhajtod ezt papírformátumban is rögzíteni? Mert én ragaszkodom hozzá és szükségünk lesz két tanúra.

- Rendben.

A Vezér hátra dől, ujjait összefonja az asztalon maga előtt.

- A nagy célt több kisebb előzi meg. Hogy néhány példát említsek, terveink között szerepel kirabolni az ország öt legnagyobb bankját, továbbá bizonyos volt partnereink tönkretételével is haladnunk kell. Az akciók alatti szabályokat mindig közvetlen az előtte lévő estén ismertetem, a megszegésük büntetést von maga után, legrosszabb esetben örökre kiesel a szerepből - vagyis meghalok, ezt ennyiből is értem. Az Áldozat hibája nem volt elég nagy ahhoz, hogy megöljék. Mondania sem kell, kulcsfontosságú szerepe van a csapatukban. - Ami a mi legnagyobb, közös célunk, az a hosszú és teljes élet. Aki azt mondja, hogy anyagi függetlenség nélkül ezt el lehet érni, az vagy hazudik vagy bemeséli magának és próbál elkövetkeztetni attól, mennyi pénzét nyeli el az állam csak azért, mert nincs elég vér a pucájában tenni ellene. Az, hogy ki mire fogja költeni a pénzt, már egyéni cél. A legfontosabb, amiből ennek érdekében nem engedünk, az a csapatmunka. Az egymásra hangolódás, profizmus. Ha bármelyik hiányzik, már halott vagy.

- Vagyis? - utalok arra, hogy a célhoz szükséges legnagyobb dobást még nem árulta el. A Vezér vár, türelmes, hátha magamtól is rájövök.

- Az ország öt legnagyobb bankját említettem. Abból egyet kipipálhatunk, hála neked, kisebb incidenssel karöltve. De vajon mit akar valójában az, aki az országos bankokat csak bemelegítésnek szánja?

A Stratéga jelentőségteljesen rám néz, mellette A Megtorló kifejezéstelen arccal mered maga elé, a szája sarkában ott bujkál egy sokat sejtető mosoly.

- Az lehetetlen - mondom, mikor sejtésem szerint összerakom a kirakós darabkáit.

- Mondja ezt az, aki kishitű, nem bízik magában és olyan társai sincsenek, mint nekünk - fintorog A Szépfiú. - Semmi sem lehetetlen, gyönyörűm.

- De Kína...

- Kína nagyhatalom, mindig az volt és lesz is. Pont ez a lényeg - az Ipari és Kereskedelmi Bankot akarják kirabolni. Nem, nem fog sikerülni nekik. Akkor sem sikerülhetne, ha én is részt vennék ebben. Képtelenség, ez abszurd.

- Keveset tudsz rólunk, ezért vagy ennyire pesszimista. Menten megsértődök! - A Joker a szívéhez kap. - Mondd csak, te nem lennél boldogabb, ha az öcsédet biztonságban tudnád és bármit megtehetnél érte, amit pénz segítségével megtehetsz? Az orvostudomány folyamatosan fejlődik, de te lépést tarthatnál vele.

Igaz van, kétségtelenül. Mindenünk meglenne, nem kellene aggódnom, határidőket tologatnom és azon imádkoznom, hogy támogatással beleférjünk egy keretbe.

- Milyen betegsége van az öcsédnek? - teszi fel a kérdést A Gyalog, ám egyáltalán nincs ínyemre válaszolni neki. Bármennyire is néz rám őszinte érdeklődéssel, a bizalom és a szükség hiányzik. Ráadásul túl sokan is lennének fültanúk.

- Ezt nem kell tudnia senkinek, ugye? Nincs köze a célhoz.

- Valóban nincs. Ellenben örök titkolózás mellett esélytelen lesz megismerned a társaidat. Vagyis, ha hajlandó vagy együttműködni. Mi a válaszod?

Úgy kellene tekintenem rájuk, mint partnerekre, társakra. Együtt dolgoznánk, kénytelen lennék szót fogadni nekik és elviselni, hogy távol kell lennem Kyungtól. Érte megtehetném. Kerül, amibe kerül. Aztán ha képes vagyok rá és végig tudom csinálni, semmi sem választhatna el bennünket. Bíznom kell magamban, különben itt és most meg fognak ölni és esélyem sem nyílik arra a boldog életre, ami megadathat. Áldozathozatal nélkül nincs győzelem. És ha elbukok? Küzdelem nélkül nem fogok elpatkolni. Az utolsó pillanatig ellen fogok állni, ha meg akarnak majd ölni, legyen az oka bármi. Harcolni fogok ellenük, amíg tehetem. Kyungért.

- Benne vagyok.

És magam miatt.