____________

Jeongguk verejtékben fürödve ébred fel, fogalma sincs, mennyi lehet az idő. Körbe néz a szobában, az ajtaja nyitva van és ezért a kinti fény elegendő ahhoz, hogy felmérje a környezetét. Minden változatlan, egyedül hagyták és bizonyára van, aki időnként benéz hozzá. Megpróbál feljebb ülni, majd felkelni az ágyból, de a hasfalából indulva egészen a válláig iszonyatos fájdalom hasít belé. A Megtorló tényleg minden erejét beleadta a verésbe, bár kénytelen is volt, A Vezér figyelte és rászólt, ha szerinte nem ütött elég erősen.

Ahogy újból elfordítja a fejét az ajtóhoz, meglátja A Gyalogot. A társa tud annyira némán közlekedni, hogy még az ő kiélesedett érzékei sem veszi észre. Nem mintha most az érzékei annyira toppon lennének. Egyáltalán nem tetszik neki, ahogy A Gyalog méregeti.

- Mi az? - kérdezi nem túl barátságosan és a modorát meg sem kell erőltetnie, mert tudja, hogy A Joker mellett volt, mikor tegnap beadták azt az injekciót a lánynak. Nyilván nem tett ellene semmit.

- Ma nagyobb eséllyel halhat meg, mint tegnap, tudod, ugye? - A Gyalog belép a szobába, lenéz az ágyon fekvő, tehetetlen társára. - Nem fog fájdalomcsillapítót kapni, A Vezér megtagadja tőle.

Idióta barom! Mi a fene ütött A Vezérükbe, amiért ennyire nem érdekli az emberei testi épsége? Hisz nincs szinte két napja, hogy A Szépfiú meghalt, a nagy rablás időpontja vészesen közeledik. Rájuk, a partnerek kiiktatása után maradt nyolc főre akarta bízni a munkát, de már csak heten vannak.

- Szerezz neki valamit! Egy kurva lőtt seb van az oldalán.

- Tudom, láttam.

- Akkor meg...?

- A Joker fel lett hatalmazva rá, hogy megölje, ha nem képes teljesíteni a rá kiszabott feladatot. Megteheti és csak az ő látásmódján múlik A Futó élete.

Jeonggukban nincs annyi erő, hogy felkeljen és megfojtsa A Gyalogot, amiért ilyen higgadtan közli ezt. De szíve szerint átmenne a lányhoz, megkérdezné, miért hagyta ki ezt a kicsit sem elhanyagolható részletet. Mindent bevetett volna, hogy lebeszélje, mindent. Jeongguk még az öccséről is beszélt volna. Ha a lány is tudná...

Mire megszólalhatna, A Gyalog nincs a szobájában. Nem sokkal később lépteket hall, több ember is közlekedik a folyosókon, majd egy hangos, összetéveszthetetlen sípolás jelzi, hogy a bejárati ajtó kinyílt, a társai elmentek.

Nem tehet semmit. Az ég egy adta világon semmit. Itt hagyták, a lány helyette ment abba a veszedelembe és nem lehet biztos benne, hogy újra látni fogja. Ismeri A Jokert, ismeri a kegyetlen oldalát, azt a veszett részét, ami örömét leli mások halálában és nem bízik benne. A társa egy őrült és az ő kezében van Hana élete.

____________

Kezd újra felmenni a lázam, az oldalam szüntelenül lüktet. A markomban szorongatom az egyik elcsent, apró pirulát, amit az utolsó pillanat előtt fogok bevenni. Éjszaka még minden oda volt pakolva az asztalomra és nem akartam A Vezér mostani elme állapotára bízni a sikeremet. Véletlen lenne, hogy reggelre minden eltűnt?

Szerettem volna bemenni Jeonggukhoz, de nem maradt rá időm. Szinte kiráncigált A Stratéga a szobámból, elém tett egy bögre kávét meg két pirítóst és végig nézte, ahogy elfogyasztom a reggelimet. Nem hagyhattam semmit a tányéron és nagy volt az esély a rákövetkezendő fél órában, hogy minden visszajön.

Hallom A Jokert, közli a hátra maradt időt és távolságot, mellettem A Megtorló az ablakon néz kifelé. Úgy döntök, legyen ez az utolsó előtti pillanat. Egy figyelmetlen mozdulattal leejtem a sapkámat a lábamhoz, igyekszem elfojtani a fájdalomtól kitörni vágyó nyögésemet. Lehajolok a sapkáért, beveszem a gyógyszert és felülök, mintha mi sem történt volna. Nyelek egyet. Várok. A Gyalog elkapja rólam a tekintetét a visszapillantótükörben.

A ház hatalmas, legalább három szintes és rengeteg autó áll a felhajtón. Mintha egy kerti partira hívták volna át a rokonságot. A legrosszabb az egészben, mikor meglátom a játék babakocsikat, a kis motorokat, egy kék dömpert és a Barbie baba házat a bejárat előtti műfüves területen.

- Gyors ismertetés, mert A Vezérnek dolga akadt reggel és megkért, mondjam el, mi lesz a feladatod - A Joker nagy mosollyal az arcán hátra fordul hozzám. Magamon érzem A Megtorló és A Gyalog tekintetét is. - Akit keresünk, Kim Il-seong egy negyvenes éveiben járó férfi. Általában a két kislánya gyűrűjében találnád meg, undorítóan oda van értük.

- Meg kell ölnöm?

- Ó, részben. Il-seong és a kedves felesége, Seo-Young szerepelnek a listádon. A kislányokból árvákat kell csinálnod.

___________

Este

A tetőtéren üldögélő fiú nem tudott másra gondolni, csak a lehetőségekre, hogy mi tart ennyi ideig. Tudná, ha történt volna valami? A Joker értesítené A Vezért?

Szándékosan járkált oda-vissza A Vezér irodája előtt, mintha csak tornáztatni akarná a végtagjait, elég ideig volt szem előtt, hogy ne legyen feltűnő, mikor feljön a tetőre. A távolba néz, látja Szöul fényeit, a városközpont zsivaját szinte tisztán hallja. A járművek, a járókelők hangjai, az a fullasztó füstszag, ami ilyenkor még rosszabb és töményebb. Hiányzik neki a szülővárosa. Évek óta itt él, de nem tudja otthonának tekinteni ezt a várost, sem a kontinenst. Ez a földrész számára idegen. Az elhaladó autókat figyeli, azt kívánja, kanyarodjon be feléjük kettő és hadd tudja meg végre, mi történt a lánnyal. Azt is tudni akarja, mit tenne, ha tényleg még egy társát elveszítené. Magukkal ragadnák az érzelmei, amik talán hosszabb ideje is jelen vannak már, mint gondolná? A lány akkor nyűgözte le először, mikor lerántotta róla a maszkot a bankrabláskor. Abban a szent pillanatban arra gondolt, nahát, hogy lehet valaki ilyen bátor és bolond egyszerre? Ugyanakkor dühös is volt, mert amint Hana a karjaiba zuhant ájultan, tudta, mi vár rá. Nem úszhatta meg a büntetését. És most valami hasonló jár a fejében, csak sokkal több aggodalommal és félelemmel vegyítve. A későbbi büntetések pedig nem jelentenek számára semmit. Nem foglalkozik velük, lényegtelenek.

- Elbasztam - mondja magának, lehelete fehér füstként oszlik szét a hideg levegőben. Összébb húzza magát, amennyire tudja, a pulóvere nem sokat véd az időjárás ellen. - Nagyon elbasztam.

Egyre több szabályt szeg. Az is ki volt kötve, hogy az érzelmek tiltottak, mert befolyásolják a személyek viselkedését, megváltoztathatják a motivációjukat és A Vezér erről hallani sem akar. De nem tud mit tenni. Megtörtént, vonzódik a lányhoz. Aggódik érte, félti és már ott tart, hogy akár ölni is képes lenne, ha nem láthatja viszont élve. Ez az egész túl gyorsan ment végbe, fel sem tudott rá készülni.

Kinyílik a tetőtér ajtaja, a fiú felkapja a fejét. Nem mer hinni a szemének. Lemászik a peremről, tesz néhány tétova lépést a lány felé, még abban a hitben, hogy a szeme megtéveszti és biztosan csak képzelődik. Hirtelen a lány az, aki ott terem előtte futóléptekkel, majd gondolkodás nélkül a nyaka köré fonja a karjait és átöleli Jeonggukot. A fiú lassan tér magához. Csak akkor viszonozza az ölelést, mikor sikerül meggyőznie magát, hogy ez nem képzelgés. De akkor öleli, óvatos szorítással, levegő után kapva.

- Hana...

- Még egy kicsit ne beszélj!

A lány egész testében reszket, úgy markolja a fiú pulóverének kapucniját, mintha az megmenthetné őt. Ha most valaki feljönne utánuk, meglátná őket. Könnyen egyértelművé válhat bárkinek, mégis mi folyik itt és akár A Vezér elé is vethetnék mindkettőjüket.

- Szereznünk kell... - a fiú próbálja csak amiatt eltolni magától a lányt, hogy ránézhessen a sérülésére. - Szereznünk kell neked fájdalomcsillapítót.

- Elloptam kettőt az asztalomról éjszaka.

- Elloptad? - Hana is hátrébb húzódik, rövid hajába belekap az esti szél. Bólint.

- Igen. Bevettem, mielőtt odaértünk volna a címre. Nem sokat használt, de a semminél többet ért. Neked is hoztam, hátha te sem kaphattál.

Jeongguk szava elakad, nem számított ekkora fondorlatra. A lány a kezébe nyomja a neki szánt fájdalomcsillapítót. Muszáj nevetnie, amiért Hana ennyire egyszerűen kicselezte A Vezért.

- Még egy ilyen rafinált nőszemély a világon nincs.

- Viszont jobb lenne, ha bemennénk. Azt hiszem, A Gyalog gyanít valamit és...

- Mit gyanítana? - a fiú azért kérdez vissza, mert kíváncsi, minek tűnik mindez közöttük a lány szemében. Persze nincs abban a helyzetben, hogy az időt húzza, már lehet, így is feltűnő, amiért mindketten a tetőtéren vannak. - Honnan veszed?

- Furcsán figyel.

Ez a fiúnak is feltűnt már korábban. De férfiből van és pontosan tudja, miért néz - Hana szavaival élve - furcsán rá a társuk.

- Beszélni akartam veled.

- Éjjel. Mikor már alszanak a többiek.

- És elmondod, mi volt a feladatod?

Hana elengedi, tesz hátra pár lépést. Jeongguk magától is rájön, hogy bármit is kellett tennie, az túlmutatott a lány határain. Megfordul valami a fejében, jelen helyzetben kinézné A Vezérből, hogy ilyesmire kényszeríti. Aztán rögtön leesik neki, hisz ebből kifolyólag Hana őt helyettesítette, az ő munkáját kellett elvégeznie.

- Megtetted? - kérdezi a lánytól, néma csend a válasz.

A Vezér gyilkost csinált belőle. Ez volt a valódi büntetése és a ráadás, amiért önként vállalkozott a munkára. Valamit valamiért.

- Sajnálom...

- Emlékszel, mikor ugyan itt hozzám vágtad, hogy a szüleim biztosan nem akartak részt venni az öcsém életében és talán már ők is meghaltak?

Hogyne emlékezne erre. Ott értette meg igazán, mennyire mélyen megsebezték a lányt valójában és miért küzdött a szabadságáért még a milliók ellenére is. Csak remélni merte utána, hogy nem trafált bele a dolgok közepébe.

- Az a két kislány árva lett, se apjuk, se anyjuk. Én öltem meg őket és a helyzet kísértetiesen ismerős. Csupán annyi a különbség, hogy a szüleim élnek. Valahol máshol. Távol tőlem és Kyungtól, akire rá sem bírtak nézni - a lány hangja elcsuklik, hátat fordít Jeongguknak és megindul az ajtó felé. - Tényleg jobb lenne, ha bemennénk.

A fiú képtelen bármit is mondani. Követi Hanat, közben végig A Vezérét és saját magát ostorozza. Hana nem hazudott, mikor azt mondta, Kyungnak már csak ő van, neki pedig az öccse jelenti a világot.

Lemaradva egymástól, a konyha felé igyekeznek, hogy némileg szem előtt legyenek és ha úgy adódik, halkan megbeszélhetnek pár dolgot. Még nem érnek A Vezér irodájához, mikor a férfi kijön eléjük és komor, gyászos arckifejezéssel várja be őket.

- A Futót kérném az irodámba.

A lány kérdőn ránéz, aztán követi A Vezért. A Gyalog ott ül a társalgó kanapéján, a társa csak akkor veszi észre, mikor a falnak dől és úgy dönt, nem megy előre, hanem megvárja a lányt. Nem telik el fél perc, A Vezér kijön az irodából, becsukja maga után az ajtót és a szobája felé indul. Mielőtt a fiúban felmerülhetne újra a kérdés, hogy mégis mi folyik itt, a lány fájdalmas sikolya belevág a csendbe. Zokogásba torkollik, újra és újra felsír, a fájdalma elviselhetetlen, felfoghatatlan.

- Az öccse - mondja halkan A Gyalog, majd hozzáteszi: - Már több, mint két hete meghalt.

Hana kirontott az irodából, nem hagyta egyik fiúnak sem, hogy utolérjék. Bezárkózott a szobájába, senkinek nem hajlandó ajtót nyitni. Jeongguk tehetetlen, hiába ácsorogna az ajtaja előtt, a lány nem engedné be. Egyik éjjel ő maga kérte erre, most megadna bármit, csak bemehessen hozzá.

Rajta kívül mindenki a konyhában van, egy hang nélkül fogyasztják a vacsorájukat. Már akinek van hozzá étvágya, Jeongguknak nincsen. A Gyalog is csak turkálja a tésztát, de nem eszik belőle. Ellenben A Joker hatalmas étvággyal érkezett, A Vezér is lassan befejez mindent a tányérján.

- Lenne egy kérdésem - sosem érezte gyengeségnek, ha kérdez. Szeret tájékozott lenni és most kiváltképp szüksége lenne rá, mert össze van zavarodva. Jeongguk A Vezérre néz. - Miért most szóltál neki?

- Ez volt a megfelelő idő.

- Egy fenét. A lehető legrosszabb időzítés, ami létezik. Előbb kellett volna. Mondjuk aznap - aztán még valami eszébe jut, reméli, hogy téved. - Fizettél az Elin nevű nőnek, hogy hallgasson, ugye?

A Vezér leteszi az evőpálcikáit, megtörli a száját egy szalvétával. Jeongguk még sosem akart valakit ennyire megverni úgy istenigazából.

- Gyerekei vannak, épp válnak a férjével, ráadásul ügyvédet is fogadott és az ápolók fizetése nem a legmagasabb.

Ez egy megmagyarázott igen. A Joker jóllakottan hátra dől a székén, elveszi A Stratéga előtt megmaradt áfonyás muffint és két harapással eltünteti.

- Mi a célod ezzel? Komolyan, mi a francot akarsz elérni? - nem Jeongguk az egyedüli, aki nem érti ezt, de csak ő meri megkérdezni. A Gyalog és A Megtorló figyelnek, A Stratéga csak testben van jelen, fejben máshol jár.

- Először is örülnék, ha megadnád azt a tiszteletet, ami jár. A kegyességemnek köszönheted az életedet. Meg annak, hogy piszok jó vagy a munkádban. A lányért meg jó lenne, ha nem aggódnál ilyen mélyen, mert a végén még te leszel az első, akit megöl, ha magához tér.

- Ami azt illeti, én sem értem igazán - szólal fel végre A Megtorló. - Elveszítette az öccsét, nem szóltál neki róla és most mit is vársz pontosan?

- Azt, hogy A Futó eldöntse, társ marad vagy ellenséggé válik. Ezen a jövő héten és az azutánin a maradék bankot intézzük el. Ha az utóbbit választja, nem fogok kockáztatni vele, hogy az akciók alatt húzza keresztbe a számításainkat.

- Mindenképp ki akarod nyírni? Ez valami berögződés, mióta A Szépfiú is meghalt? – csap Jeongguk az asztalra, mire A Joker is ugyan így tesz, jobb kezében azonban egy kés van, éllel felfelé. A Stratéga felmordul, A Joker ránéz és engedelmesen leteszi a kést az asztalra.

- Feszegetem a határait. Veletek is ezt csináltam, mikor ide kerültetek. Mindenkinek más a gyenge pontja, a lánynak éppen ez. Neked a szüleid voltak, nemde? - Jeongguk egész testében megfeszül. - A Megtorlónak a szerelme - az említett az asztallapra mered, nem néz senkire. - Addig kell tornáztatni az idegeket, amíg már pattanásig feszülnek. A haragot a legkönnyebb kihasználni.

Feláll A Vezér az asztaltól, megköszöni A Stratégának a vacsorát.

- Azt ajánlom, hagyjátok békén. Kijön, amikor kijön, nem fog vegyülni veletek. Most épp halálosan gyűlöl mindenkit a jelenlévők közül - a férfi Jeonggukra pillant. - Még azokat is, akikben elkezdett megbízni.