Leplezni próbálom a remegésem, mikor meglátom A Szépfiút ugyan abban a székben, ahol a már halott férfiak is ültek, mielőtt kivégezték volna őket. A kezei le vannak kötözve, a lábait szintén a székhez erősítették és úgy néz rám a béklyóival, mintha kész lenne könyörögni is az életéért. Egy bűnös ezt tenné, de van valami ezekben a férfiakban, ami nem enged arra következtetni, hogy ők gyáva módon megfutamodnának a megérdemelt büntetésüktől. Legyen az kín vagy halál.

A Vezér érkezik utolsóként, mellette ott van Az Áldozat. Az arca kifejezéstelen, érzelemmentes. Mikor meglátja a társát a székben, észreveszek egy pillanatnyi változást rajta, ő sem tudja elhinni, hogy ide kerültünk.

- Hallani akarom az egész este történéseit, onnantól kezdve, hogy Az Áldozat állítólag nyom nélkül tűnt el! - mondja A Vezér, A Szépfiúnak megered a nyelve.

- Azt mondta, elmegy és kiszellőzteti a fejét mert túl sokat ivott. Először tíz perc után küldtünk valakit utána...

- Ki volt az?

- A Stratéga.

Ezzel A Szépfiú átadja a szót az említettnek.

- Igen, benéztem a szobájába, hátha ledőlt, de nem volt ott. Nem merült fel bennem, hogy a tetőtéren is megnézzem, ahhoz túl részeg voltam.

- Tovább!

Megint A Szépfiú beszél, elmondja, hogy A Joker is utána nézett Az Áldozatnak, ő a tetőtérre ment és nem találta ott. Úgy gondolta, biztosan elkerülték egymást, elvégre onnan lifttel és lépcsővel is le lehet jönni. Mikor visszaért a társaihoz, Az Áldozat még mindig nem került elő.

- Hová mentél, miután lejöttél a tetőtérről? - fordul A Vezér Az Áldozathoz, nekem pedig háborogni kezd a gyomrom, mert a fiú vékony jégen táncol. Pillanatnyi gondolkodás nélkül felel, minimalizálva a gyanút, hogy esetleg hazudik.

- A mosókonyhába.

- De mi a fenének?

- Részeg voltam. A nevemet se tudtam volna megmondani, ha valaki kérdezi.

- Elnézést a közbeszólásért... - A Gyalog halk, mély hangon vág a párbeszédükbe, erre mindenki felé fordul. - ...de a mosókonyhában valóban nem néztük meg.

- Tényleg? Senki nem járt arra?

Az egyöntetű néma csend választ ad A Vezérnek. A Szépfiú kétségbeesetten próbál kiszabadulni, miután felfogja, hogy Az Áldozat sikeresen kimentette magát, olyan alibivel szolgált, amit aligha lehet kétségbe vonni. Történhetett az este így is. Azt, hogy mégsem ez történt és a fiú az én szobámban volt, csak mi ketten tudjuk.

A Megtorló helyet vált, észrevétlenül próbál elém kerülni. Mintha sejtené, mi lesz ennek a vallatásnak a kimenetele és igyekszik megkímélni a részletektől. Megkocogtatom a hátát, figyelmeztető tekintettel néz hátra rám a vállai fölött. Megrázom a fejem, nem kérek a védelméből, de igyekszem sugallani neki, hogy hálás vagyok a gesztusért. Akármit is szeretne elrejteni előlem, nem teheti. Látnom kell, mi lesz A Szépfiúval. És egy hang még most is azt súgja, hogy nem ő lopta el az aktákat.

- Mivel A Futó még nem ismeri a büntetések listáját, valaki avassa be!

Erre a feladatra A Gyalog vállalkozik. Hozzám lép, a hátam mögötti fal felé fordít. Végig mögöttem volt az a lista, észre sem vettem. Ahogy a szemem végig futja a sorokat, muszáj ökölbe szorítanom a kezeimet, nem akarom kimutatni, hogy az eddigieknél is jobban sokkol a kegyetlenségük:

Az opciók közül abban az esetben választhat A bűnös, ha elismeri a bűnt, amit elkövetett. Ellenkező esetben, A Vezér választ.

A opció: Verés védekezés nélkül, ájulásig.

Végrehajtók: Az Áldozat és A Megtorló.

Helyettük, amennyiben egyikőjük A Bűnös: Az Áldozat helyett A Szépfiú, A Megtorló helyett A Joker.

B opció: Csonkítás

Végrehajtó: A Joker

Helyette, amennyiben ő A Bűnös: A Stratéga.

C opció: Korbács

Végrehajtó: A Szépfiú

Helyette, amennyiben ő A Bűnös: Az Áldozat.

D opció: Orosz rulett

Végrehajtó: Az Áldozat

Helyette, amennyiben ő A Bűnös: A Megtorló

E opció: Orosz rulett méreggel

Végrehajtó: A Joker

Helyette, amennyiben ő A Bűnös: A Gyalog

F opció: Égetés

Végrehajtja: A Stratéga

Helyette, amennyiben ő A Bűnös: A Joker

G opció: Mély levegő!

Végrehajtja: A Megtorló

Helyette, amennyiben ő A Bűnös: A Joker

- Tehát, hogy kerültek az akták a szobádba? - teszi fel a kérdést újra A Vezér. Visszafordulok, A Gyalog mellettem marad, a szemem sarkából látom, hogy figyel.

- Honnan a picsából tudjam? Nem én vettem el őket. Azt sem tudtam, hol tartod a kurva kulcsokat - A Szépfiú nem adja fel, váltig állítja az ártatlanságát. Végig néz a jelenlévőkön, engem hagy utoljára. - Nem én voltam - mondja a szemembe nézve és én hiszek neki. Nem lehetett ő. - Érdekel A Futó, de ha nem akarja megosztani velem a múltja információit, azt elfogadom. Hogy kié volt a másik akta, fogalmam sincs, de rólatok eleget tudok. Bíztam bennetek, akkor ti bennem miért nem?

- Ha nem tudsz más mentséget felhozni, akár meg is kímélhetsz minket a magyarázkodásodtól. Nem ismered be a bűnöd, nincs senki, aki magára vállalná ezt. Nekem kell választanom...

- Nem ő volt - kiáltok fel, mert nem bírom tovább nézni, ahogy A Szépfiú nagy szemekkel, könyörögve és teljesen megalázottan néz A Vezérre, aki nem hajlandó hinni neki.

- Hogy mondod?

- Nem lehetett A Szépfiú, mert... - nagy fába vágom a fejszémet, mivel nincs ésszerű válaszom. - ...nem tenné. Nem ilyennek ismertem meg. És különben is, miért ennyire fontosak azok az átkozott akták? Mi olyan van benne rólam, amiről én ne tudnék? Mi van, ha igazából én vittem el, mert kíváncsi voltam, mit szedtél össze és...

- És annyira kíváncsi voltál, hogy Az Áldozat aktáját is elcsented? Miért tennéd?

A francba! Az Áldozaté volt a másik. Pont a kettőnk aktája tűnt el?

- Én voltam.

A Szépfiú lemondó, csalódott hangja tereli rá újból a figyelmet. Megváltozik az arca. egy pillanatra, ahogy rám néz, nagyon halványanelmosolyodik. Nem tudom, észrevette-e bárki ezt rajtam kívül, de nem is számít. Kilépek A Megtorló takarásából, A Gyalog sem állít meg. Nem tudom, mit mondjak. Minek lenne értelme? A Szépfiú bevallotta, hogy ő volt és közben mégsem ő a tettes. Miért? Olyan társát védi, aki hagyta, hogy idáig fajuljon ez és bűnbakot csinált belőle.

- Tehát most már bevallod? Ez aztán a drámai fordulat - A Vezér fáradtan dörzsöli az orrnyergét, hátra mutat a falon lévő listára. - Választhatsz!

- Az A opciót választom.

Az Áldozat és A Megtorló előre lépnek, egyikőjüknek sincs ínyére, amit tenniük kell. A többiek arcáról semmit sem tudok leolvasni, én pedig tehetetlen vagyok, nézem, ahogy igazságot szolgáltatnak az igazságtalanság miatt. A Szépfiút még sosem láttam ennyire magatehetetlennek és ijedtnek. Tisztában van a társai erejével, tudja, hogy meddig kell elmenniük és életben fogják hagyni. Ami a legjobban kiakaszt, az a szemében lévő bánat és csalódás. Valaki elárulta őt, a saját társai közül, akikért harcolna és együtt küzd velük a céljukért. Hátba szúrta az egyikük.

Az Áldozat viszi be az első ütést, egyenesen a fiú gyomrába. Nem látok rajta elégedettséget, se örömöt azért, mert teljesítheti A Vezér parancsát. Ő is kételkedne? A Szépfiú fájdalmában felnyög, mikor az ütések sűrűbbé válnak, többször érik a sérült pontokat, a bordáit, az arcát sem kímélik. Ezt kell tenniük, A Vezér figyeli őket. Nézem, nem bírom nem nézni és nem az élvezet miatt, mert az belőlem hiányzik. Amit látok, igazságtalanság, meg nem érdemelt szenvedés. A Gyalog felmordul, mikor A Szépfiú a székkel együtt eldől és a két társa megtorpan. Csakhogy még magánál van. Nem végeztek.

Esztelen vihogást hallok, gyomorforgató és dühítő. A Joker az, még A Szépfiú szenvedése is élvezetet nyújt neki. Tekintetem a mellette álló Stratégára siklik, aki szintúgy engem néz, méghozzá szigorúan és lassan a fejét ingatja. Bármit is vett észre rajtam, nem tetszik neki.

- Vigyétek a szobájába! Lássátok el a sebeit! - A Vezér újabb utasításának hallatán fellélegzem, de ez csupán addig tart, amíg meg nem látom, mit műveltek A Szépfiúval.

- Te jó ég! - suttogom elhalva. Ha nem a saját szememmel látnám a szakaszosan emelkedő és süllyedő mellkasát, azt hinném, halálra verték. Lélegzik, az arca a vértől és a feldagadt bőrfelületektől szinte felismerhetetlen, a felsőtestén a pólója alatt tele lehet már most sötét zúzódásokkal.

Az Áldozat eloldozza, A Megtorló pedig a karjába veszi és kiviszi a szobából. Szerencsére A Vezér is távozik, mert nagyon közel állok hozzá, hogy a képébe kiabáljak, mekkora őrült és elvetemült módon gondolkozik. Rossz embert büntetett és ki van zárva, hogy egy ilyen elme erre ne jöjjön rá. Elindulok a fiúk után, A Gyalog elkapja a kezem.

- Hová mész?

- El kell látni a sebeit.

- Megcsinálják, értenek hozzá.

Akkor is úgy érzem, ott a helyem. Nem azért, mert az én aktámat találta meg A Vezér az ágya alatt, hanem mert tudta A Szépfiú, hogy én hittem neki. Nem tudom, vajon a társairól is el tudná-e mondani ugyan ezt, vagy ők mit gondolnak. De ott kell lennem, hogy ha felébred, lásson valaki olyat is, aki nem vonja kétségbe az igazát.

- Jössz vagy nem? - kérdezem A Gyalogot. - A társad valaki hazugsága és árulása miatt félholtan hevert a padlón. Szarrá verték azok, akikben megbízott és akik talán már ellenségként tekintenek rá. Ha te még bízol benne, legyél mellette. Ha nem... - erre megkeményednek a vonásai. - ...legközelebb csak akkor szólj hozzám, ha tudod, ki miatt kellett ezt kiállnia.