___________

Az Áldozat a megszokott séma szerint készülődik a munka reggelén. Tudja, hogy A Vezér indulás előtt hosszas megbeszélést akar, mert ez az iktatás sokkal fontosabb, mint az eddigiek. Elárulta neki, hogy úgy gondolja, a mai emberük egyenesen elvezethet az árulóhoz, akiről Sung-Ho beszélt. Bárki is legyen az, állítólag közöttük van és ez azóta éket vert a hét férfi közé. A lánynak is szemet szúrt, Az Áldozat észrevette, ahogyan figyeli őket. Érzi a változást, csak nem mer kérdezni. Vajon őrá gyanakszik? Egyedül a lány nem lehet az áruló, mert ő csatlakozott a legkésőbb hozzájuk, ráadásul semmit sem tud a régi ügyletekről, a partnerekről és a nagy rablás pontos tervéről. A Vezér még nem avatta be, egyelőre vár. Ki tudja, mit kell még ezek után változtatnia rajta.

Enyhén másnaposnak érzi magát, de két nagy pohár víz után már inkább csak a feje fáj, az émelygése elmúlik. Összedobálja az ágyneműjét, nem veszi észre a szobája ajtajában várakozó társát.

- Hol voltál tegnap este? - A Szépfiú az, mogorvának tűnik. - Nem találtalak a szobádban sem, a többiek is kerestek.

- A tetőtéren voltam. Szívtam egy kis friss levegőt.

- Az nem lehet, ott is kerestünk. Még A Futó szobájánál is jártam... - tudom, én is ott voltam, gondolja Az Áldozat.

- Akkor csak elkerültük egymást. Mégis hol máshol lettem volna?

Utál magyarázkodni, főleg az idősebb társainak. Tudja A Szépfiúról, hogy két évvel idősebb nála, ezért megilletné a tiszteletadás. Csakhogy egyáltalán nem úgy viselkedik, mintha érettebb lenne Az Áldozatnál, sőt.

- Mindegy. Képzeld, A Futó a kispárnáját ölelve alszik. Hát nem édes? Rögtön meg kell zabálni.

Elfordul a fiútól, a fogát csikorgatva teszi fel a fegyvertartóövet a nadrágjára. A Szépfiú sem gondolja komolyan, amiket mond, ezt tudja Az Áldozat. A társa célja nem más, mint az ő bosszantása.

- Csak egy kicsit lenne ellene a szabályoknak! Biztos vagyok benne, hogy nem csak a mellei ennyire kívánatosak...

- Befognád a szád? Kurvára korán van még ehhez.

- Bocs, épp azt akarom mondani, milyen szinten kóstolnám meg a lábai között is...

- Egy frászt kóstolnád meg! Ő nem...

- Ő nem mi? - A Megtorló mély hangja szakítja félbe A Szépfiút, Az Áldozat nem bír elég hálás lenni neki ezért. A férfi az, aki leginkább kordában tudja tartani azt a perverz tagot, ha elszalad vele a ló. Magát Az Áldozatot is ő korholja le a leghamarabb, ha valami olyat csinál, ami indulatból jön, nem logikából. - A Joker téged keres.

- Milyen morcosak vagytok ma, rátok férne egy jó dugás - felsóhajt, elindul ki a szobából. - Meg rám is - A Megtorlón kívül mindketten tudják, hogy a fiúnak nem erre van szüksége.

Azzal A Szépfiú eltűnik, Az Áldozat fellélegzik. A Megtorló sem marad sokáig, épp csak szemügyre veszi a társát, aztán már ott sincs. Két Glock 35-ös csusszan a helyére, a szekrényen lévő óra fél kilencet mutat.

-*-*-

Mire Az Áldozat beér a konyhába, A Futó már az asztalnál ül és egy kenyeret vajaz. Mellette A Gyalog a kávéját issza, A Stratéga sötét viharra emlékeztető arckifejezéssel mered az előtte heverő üres tányérjára. Nyilván bármitől képes lenne összehányni magát, nem foglalkozott a mértékkel az este.

- Nagyszerű, mindenki itt van! - A Vezér is csatlakozik hozzájuk, a vállánál fogva tereli arrébb A Szépfiút, aki A Jokerrel sutyorgó diskurzust folytat a konyhapultnál. - Üljetek le, van egy kis megbeszélni valónk.

Az esti munkáról való tájékoztatás általában A Vezér irodájában történik. Az Áldozat összenéz A Gyaloggal, aki hamar elkapja a tekintetét. Régen ennyi is elég volt ahhoz, hogy némán kommunikáljanak, de egy ideje sok dolog megváltozott közöttük. Ahogy A Futóval is, csak épp más irányba. Nem tudja nem észre venni és a tegnap este után tagadni sem, hogy valami egészen más miatt gondol rá annyit, nem a korábban iránta érzett harag az oka.

Leülnek az asztalhoz, A Vezér ráérősen tölt magának egy csésze teát. Mindenki hallgat, a csönd feszült. Mi a bejelentenivaló? Történt valami az éjjel, amiről Az Áldozat nem tud? De hiszen A Vezér este beszélt vele, akkor nem mondott semmit.

- Az akták közül kettő eltűnt. Méghozzá egyenesen az irodám szekrényéből, az illetőnél kulcs is volt. Hogy hogyan szerezte meg, nos, az nagyon is érdekelne. Adok egy lehetőséget itt és most, hogy a tettes felfedje magát és megossza velünk az indítékát.

Az Áldozat pislogás nélkül mered A Vezérre, nem akarja elhinni, amit az előbb hallott. Valaki meglopta információkkal? Ráadásul a kulcsot is megszerezte a szekrényhez, amit A Vezér magánál hord és nagy eséllyel a saját szobájában tárolja, mikor épp nincs az irodájában. Ez azóta van így, mióta egy éve az egyik partnernek hitt emberük ugyan ezt megkísérelte. Akkoriban a kulcsok az íróasztal fiókjában lapultak egy vaskos szótár utolsó lapjainál.

- Amennyiben ez nem történik meg, a szobák ellenőrzését fogjuk megejteni még az esti munka előtt.

Senki sem jelentkezik. A Vezér kimondja a lényeget:

- Az egyik akta A Futóé volt.

Hogy a másik kié? Aligha számít. Az Áldozatban két lehetőség merül fel: az, aki ellopta az aktákat, vagy nagyon kíváncsi A futóra, vagy pedig valamilyen módon készült az újabb árulásra, hogy információkat szolgáltasson ki a lányról.

- Értem, ennyire ne tolongjon a tettes - morog A Vezér, belekortyol a teájába. - Reggeli után mindenki menjen vissza a szobájába! A Futó lesz a segítségem a szobák átkutatásánál.

- És ha ő vitte el az aktát? - szúrja közbe A Stratéga. - Mármint, nem hinném, hogy ő volt, annyira nem tűnik kreatívnak. De a sanszot megkapja, nem?

- Hölgyeké az elsőbbség, ahogy mondani szokás. Az ő szobájával kezdünk.

Innentől nem igazán van étvágya Az Áldozatnak, még egy adag rizst sem bír leerőltetni a torkán. Valaki többet tud a lányról, mint ő. Tudja mindazt, amit A Vezér. És ez veszélyes, tekintve, hogy közöttük lehet az áruló, hacsak Sung-Ho nem hazudott az egymás közötti bizalom megrendítéséért. Ez a lehetőség is megfordult Az Áldozat fejében és bizonyára A Vezér is felvetette. Viszont nem szeret kockáztatni, az utóbbi időben nem játszik a véletlenekre.

A reggeli után ki-ki visszavonul a szobájába, nem látszik senkin feszültség nyoma. Az Áldozat lelkiismerete is tiszta. Addig követi a lányt a tekintetével, amíg el nem tűnik a szeme elől.

- Hé! - A Gyalog löki oldalba, ő is ugyan abba az irányba néz. - Menjünk!

Hagyott valamit a lány szobájában az este? Ha jól emlékszik, nem.

____________

A Vezér átkutatja a szobámat, nem kér engedélyt semmire, nem finomkodik a pakolással. Fogalmam sincs, hogyan is néz ki pontosan az aktám, milyen vastag vagy mi szerepel benne rólam.

- Láttál az este bármit, ami gyanús volt? - kérdezi, miután végez a kutakodással.

- Nem, semmit.

- Járt nálad valaki?

- Nem.

Egy igazság, egy hazugság. Kiegyenlítettem. A Vezér int, hogy kövessem, vele kell mennem a többi szobához. Még nem jártam senki lakrészében, azonban nem tudok örülni a lehetőségnek, mert érzem a feszültséget és belegondolni sem merek, mi lesz azzal, aki elkövette a lopást. Mivel mind bűnözők vagyunk, a gyanú mindenkire terelődik. Ezért sem lepett meg, mikor A Stratéga engem is megemlített lehetséges tettesként. Szinte olyan vagyok, mint ők. Annyi különbséggel, hogy én nem öltem embert.

Az első szoba A Megtorlóé. A férfi az ágya mellett áll, türelmesen végig várja, míg A Vezér az ő holmiját is feltúrja, nincs mit rejtegetnie. Csatlakozik hozzánk, következőnek A Gyalog szobája jön. Nagyobb figyelemmel szemlélem a látottakat. Egy óriási világtérkép van ragasztva az ágyával szembeni falra, más a bútorok elrendezése és sokkal tágasabbnak tűnik a helység, holott egyértelműen ez a legkisebb eddig, ahol jártam. Még a fürdőszobám is nagyobb.

A Vezér ismét nem talál semmit, ahogy A Joker szobájában sem és A Stratéga is tiszta. Az Áldozat következik, a fiú a falnak dől és ahogy belépek a szobájába a többiek után, pont mellette állok meg. Összenézünk, egy pillanatra megint úgy látom őt magam előtt, mint az este. Védtelenül, kiszolgáltatottan, a hegekkel a hátán. Nem ő vette el az aktákat. A Gyalognál és A Megtorlónál is biztos voltam ebben, nála is az vagyok. Igazam van, A Vezér nem talál semmit. Az ágyára pillantok, sebtében rendezett, a falakat nem borítja semmi, pár fegyver szétszedve hever egy nagyobb asztalon a sarokban.

- Nem valami kreatív - élek A Stratéga szavaival halkan, mire Az Áldozat felhorkan.

- Mit vártál? Meztelen nők posztereit és egy polcnyi pornó-gyűjteményt?

Válasz nélkül hagyom, csak vigyorgok a feltételezésén. Bár nem kell csalódnom, mert A Szépfiú szobájában bőven akadnak efféle dekorációk. Igaz, meztelen nőkről nincsenek képek, de szinte mindegy is, ha az egyik poszteren a hölgy nemi szervét egy vázával takarják csak ki.

Ő marad utoljára, mindenki feszült figyelemmel nézi A Vezért, aki először az ágy alatt kezd kutatni. A Szépfiú gondtalan arccal néz végig rajtunk, nem érzi magát bűnösnek, a lelkiismerete makulátlan ebből a szempontból. Valamiért megkönnyebbülök, de aztán...

- Porfogónak használni két ennyire értékes aktát! Micsoda tiszteletlenség ez a társaiddal szemben!

A Szépfiú elsápad, kiszalad a vér az arcából. Elkerekednek a szemeim, mikor A Vezér a magasba emeli a két aktát és hitetlenkedve megrázza a fejét.

- Ez aztán a váratlan fordulat.

- Esküszöm... - A Szépfiú megreked, a légkör pedig mintha megfagyna körülöttünk. - Esküszöm, hogy nem én hoztam el azokat. Nem én voltam.

Felnézek Az Áldozatra, aki komor, értetlen tekintettel nézi a társát és A Vezérét. A Gyalog és A Megtorló tesznek egy lépést előre, A Stratéga szólal meg helyettük.

- Velünk volt az este, szinte nem is váltunk szét.

- De igen! Mikor Az Áldozatot kerestük - vágja közbe A Joker, erre A Megtorló gyilkos pillantással jutalmazza.

- Miért, merre bóklászott Az Áldozat? - fordul felé A Vezér, a tarkómon is feláll a szőr attól a kételkedő, rosszalló arckifejezéstől. - Hol jártál?

- A tetőtéren voltam.

- Nem, nem ott voltál! - A Szépfiú pánikszerűen felkiált, mindenki rá kapja a fejét. - Kerestünk mindenhol.

Észre sem veszem, mikor közelebb húzódik hozzám Az Áldozat és a felkarja a vállamat súrolja.

- Nem végeztetek alapos munkát.

- Az aktákat itt találtam meg, kár a gőzért - A Vezér kikerül minket, elhagyja a szobát és visszaindul az irodája felé. - Tizenöt perc múlva mindenki az Egyes szobában legyen. Mindenki. A Szépfiú üljön a székbe!

Az említett még jobbanelsápad, mentegetőzni próbálna, de hiába. A Vezér nem hajlandó egyelőre meghallgatniés mielőtt feltehetném a kérdést, melyik az Egyes szoba, az emlékeimbőlmagamtól is rájövök. Az a szám szerepelt azon az ajtón, ami mögött a társaimembereket végeztek ki a szemem láttára. Ott bűntették meg Az Áldozatot ismiattam. A Vezér azt akarja, hogy oda menjünk be.