__________

A Gyalog fejében cikáznak az ellentmondásos gondolatok és nem győzi hangsúlyozni magának, hogy a prioritással kell foglalkoznia. Létezik egy lista a számukra, amit mindig be kell tartaniuk, hacsak A Vezér máshogy nem rendelkezik. Nem a lányra kellene figyelnie minden idegszálával, hanem a környezetre, mert ott leselkedhet rájuk veszély. Ehelyett egy pillanatra sem marad le tőle, éberen issza magába minden reakcióját. Tud a lány félelméről, szinte nem is vesz levegőt, miközben egymás mellett haladnak. Ő maga nem fél, nem engedheti meg magának azt a luxust. Beléptek az oroszlán barlangjába és A Vezér a lehető legrosszabb lehetőséget választotta a lány első bevetésének. Nem áll rá készen, egyszerűen nincs még itt az ideje. Miért nem látja ezt be senki?

A ház nem üres, erről a felhajtón álló autó is árulkodik. A kérdés csak az, melyik szinten és melyik szobában rejtőzködnek. Lépteik puhák, de a padló olykor megnyikordul a súlyuk alatt. A Gyalog hirtelen megáll, feltűnik neki, hogy valami hiányzik. Nincs mellette a lány. Hogy téveszthette szem elől ilyen hamar? Megfordul, a látványtól felszisszen, ezt meghallják a többiek is.

A lány mozdulatlan, nem is reszket, nem pislog. Mögötte egy férfi áll, maga elé emelt kézzel és egy fegyver csövét tartja a halántékához. Egyetlen apró zaj nélkül történt mindez, észre sem vették.

- Erős kezdés - morogja A Szépfiú, A Gyalognak valami hasonló jár a fejében. Tudja, hogy Az Áldozat fegyverei nem kerültek elő, egyetlen gyors és meggondolatlan mozdulat is halált eredményezhet, nem tart semeddig a férfinak, hogy golyót engedjen a lány fejébe. - Hol a kedves feleséged?

- Üzleti úton - hangzik a válasz, A Gyalog nem képes levenni a szemét a lányról. - Miért, eltöltenél vele egy kellemes teadélutánt?

- Csak miután a szuszt is kidugtam belőle.

A férfi erre vicsorogni kezd, A Gyalog tudja is, miért. Hiszen A Szépfiú pont ezt csinálta a lányával is egyszer. Legalábbis ő egy alkalomról tud.

- Hogy van Raina? Mikor utoljára találkoztunk, nagyon flexibilis volt. Jógázik még? Elmondta, hogy feleségül fogom venni?- A Szépfiú ért ahhoz, hogyan szítsa a tüzet még jobban. A Gyalog először a férfire néz, majd A Vezérre. Mindketten higgadtnak tűnnek.

- Tárgyalni jöttünk, nincs szükség felesleges indulatokra és arra a fegyverre sem. A végén megijeszted a hölgyet - A Vezér lép előre, nyomában ott Az Áldozat. Mielőtt bármi mást mondhatnának, halk kuncogás előzi meg a szavakat.

- Megijeszteni? Ki sincs biztosítva - és igaza van a lánynak. Csak a látvány hihetetlen. Semmi rettegés, bizonytalanság. A Gyalog azt mondta neki, mielőtt bejöttek volna ide, hogy ne mutassa ki a félelmét. Remekül csinálja, több, mint jól. Még a hangja sem remeg.

- Ó, nehogy csalódást okozzak az első találkozásunk alkalmával! - erre a fegyver kattan, a lány viszont nem inog meg. - Minek tárgyalnátok? A Köd nincs itt. Gondolom, meghalt. Kár érte, jó ember volt.

- Amennyire jó ember lehet egy áruló, Sung-Ho.

- Halljuk, mi a terv? Kinyírtok minket is, ugye?

- Ne aggódj, a feleséged és a lányod jó kezekben lesz - a lány cinkosan A Szépfiúra kacsint, akinek szintén eláll a szava ettől a fordulattól.

- Még egy szó, te nagyszájú cafka és... – Sung-Ho hibát követ el, mikor tesz egy lépést oldalra. A lány egy határozott, biztos mozdulattal a férfi csuklójához kap, megszorít egy pontot, mire annak annyi ideje sincs, hogy a ravaszt meghúzza. A következő pillanatban a fegyvere gazdát cserél, győz a lányban élő túlélési ösztön. A Megtorló alapos leckét adott neki.

Sung-Ho-ra három fegyver csöve néz, egy a lány kezéből, kettő Az Áldozatéból. Ugyanis a férfi megint észrevétlenül rántott elő egy újabb eszközt. A Gyalog némi tiszteletet érez a gyönyörű és kényelmes markolatú kés iránt, szíve szerint megkaparintaná magának, olyan tökéletes. A gond az, hogy a hegye pont a lány bordái alatt állapodik meg, épp csak nem lyukasztja át a ruháját.

- Tudni akarom, miféle hölgy az, aki fegyvert szegez a ház tulajdonosának fejéhez, ráadásul még csak be sem mutatkozott!

- Én is nagyon sok mindent szeretnék tudni – feleli a lány, Sung-Ho továbbra is kíváncsian nézi az új ellenfelét.

Az Áldozat pulzusa az egekbe van. Nem tudja, mi bosszantja jobban: a lánynak szegezett kés vagy az, hogy Sung-Ho nem tűnik együttműködőnek. Az előbbi, súgja a fejében egy hang és örül, amiért A Vezér nem gondolatolvasó, de már az indulás előtt döntött Sung-Ho sorsáról.

- Egykor partnerek voltunk, kölcsönösen tiszteltük egymást. Hová fajul a világunk, Sung-Ho? - A Vezér feléjük sétál, úgy néz ki, mint akit egyáltalán nem hat meg a fegyveres közjáték. – A Köd neked szivárogtatott, ennyit ki tudtunk szedni belőle. Halljuk, mennyit tudsz?

- Nem lenne fair, ha csak én beszélnék – Sung-Ho felnéz a lányra. - Csiripelj, kismadár! Ki vagy te?

- Fontos ez ebben a pillanatban? Nem zavarja, hogy könnyen három golyó is átlőheti a koponyáját?

- Nem aggódom annyira, mivel csak kettő lenne az a három. Te nem vagy képes megölni.

- Bebizonyítsam, hogy téved?

- Hol vannak a többiek? - kérdezi A Vezér, ám rögtön válasz is érkezik. Az utcáról két lövés hallatszik, A Gyalog észreveszi, ahogy megremeg a lány kezében lévő fegyver. - Bevett húzásod körbe keríteni a saját házadat. Számíthattam volna rá.

- Megvédem, ami nekem a legfontosabb. A kibaszott rablásod nem ér annyit, hogy feláldozzam érte a családomat.

- Á, Raina itthon van? Ugye igen?- felcsillan A Szépfiú szeme. - Raina! - az említett keresésére indul, kintről újabb zajok szűrődnek be. A Gyalog arra tippel, hogy A Megtorló épp most törli fel valakinek a testével a járdát.

- A Köd épp eleget mondott ahhoz, hogy tudjam, nem bízhatok meg senkiben. Megosztottuk volna a főnyereményt, de miért tenném, ha csak árulók vesznek körül?

- Valóban így tervezed?

- Hallani akartad a tervet, hát íme: megvédheted a családodat, mivel nem fogsz részt venni a rablásban. Se te, se az embereid. Amiért pedig fegyvert szegeztél az egyik társunkra, aki nem utolsó sorban nő, porba tiportad az irántad érzett eddigi tiszteletemet. Se bizalom, se tisztelet. Nincs okom rá, hogy életben hagyjalak - A Gyalog kishíján hisztérikusan felnevet. De hiszen ők is bántják a lányt, folyamatosan. Méghozzá A Vezér utasításaira.

- Apa! - a lány a hang irányába kapja a fejét. Gyönyörű, fiatal nő áll A Szépfiú mellett, az arcáról a kétségbeesés könnyei folynak le.

Megjelenik A Megtorló, zúzódás és karcolás nélkül lép Sung-Ho-hoz és csavarja ki a kezéből a kést. Az Áldozat és A Gyalog egyszerre könnyebbülnek meg. Sung-Ho felnéz a lányra, mielőtt A Vezér utasítást adhatna Az Áldozatnak.

- Egy bárány a farkasok között - mondja, következő szavai már vérrel együtt buggyannak ki a száján, három lövés dördül. - Köztetek van az igazi áruló.

___________

Egy órával később már újból azok a dermesztő, hideg falak vesznek körül. A Vezér irodája előtt állok, a falnak dőlök, csak így bírok talpon maradni. Velem akar beszélni utoljára. A maszkomat és a sapkát a kezemben szorongatom.

- Bejöhetsz! - szól ki nekem A Vezér, az utamat Az Áldozat állja el. Kutató pillantásából nem tudom kivenni az eddigi gyűlöletet, sokkal inkább úgy tűnik, le van sújtva. Nem megy el, megáll a társalgó ajtaja mellett és vár. Ahogy néz, hamar rájövök, hogy én vagyok a maradásának oka.

- Menj be! - mondja halkan, mire nem hezitálok tovább és átlépem az iroda küszöbét.

A Vezér a székében ül, előtte papírok hevernek, néhány jól megpakolt dossziéval együtt. Ajtócsapódást hallok, először azt gondolom, Az Áldozat mégis elment, de egy megérzés azt súgja, hogy itt van.

- Őszinte leszek, megleptél. A Megtorló tanította, hogyan tegyél félig ártalmatlanná valakit?

- Azt tanította, hogy tudom megvédeni magam.

- Amit tettél, egyszerre volt bátor dolog és meggondolatlan. Szerencséd, hogy Sung-Ho kíváncsi lett rád, csak azért nem szúrt le azonnal.

Ez már mind nem számít, mivel Az Áldozat lelőtte. A férfi halott, a felesége özvegy, a lánya szemtanú.

- Már majdnem megkértelek, hogy te öld meg, csak azok a fránya kinti lövések... - nem tudom eldönteni, fogadjam el a félszeg dicséretét vagy érezzem magam megszidva, amiért a lövések kizökkentettek? Elmehet a pokolba! - Mit mondott neked Sung-Ho? Nem hallottam tisztán.

Tesztel. Újabb teszt, mert biztosan hallotta. A férfi elég hangosan mondta ahhoz, hogy mindenki számára kivehetőek legyenek a szavai.

- Hogy az áruló közöttünk van.

- Az nagyon elszomorító lenne. Apropó, ne fenyegess senkit olyannal, amit nem tennél meg! Sung-Ho abban igazat mondott, hogy nem lettél volna képes lelőni őt. Mit tettél volna, ha tényleg téged kérlek meg rá?

Sarokba szorít, tudja a nyilvánvalót. Be akartam ijeszteni a férfit, fenyegetve éreztem az életemet és ezt véltem helyesnek. Túlzásba estem.

- Ahhoz képest, hogy számodra nem ezt az akciót szántam az elsőnek, elfogadhatóan teljesítettél. Pozitív csalódás. És értékelem, amiért kész lettél volna a többieket is megvédeni.

Ahhoz képest, hogy ők csak az utolsó előtti pillanatban tehették volna ezt velem? Az Áldozat nem rántotta ki a fegyvereit, mikor meglátta, hogy a férfi a sajátját szegezi rám.

- Egy gyilkossággal életeket is menthetsz. A neved viszont még nem került eldöntésre, várnod kell rá. Ha nincs kérdésed, elmehetsz!

- Beszélni akarok Elinnel! Tudni szeretném, hogy van az öcsém.

- Ezt megtettem helyetted tegnap, az öcséd jól van. Szólok, ha ez változik.

Azzal már úgy tesz, mintha ott sem lennék. Belemerül a papírmunkájába, én pedig sarkon fordulok és kimegyek a társalgóba. Jó volt a megérzésem, Az Áldozat még mindig a falnál vár. Az ajtócsapódás csak A Vezérnek szánt jel volt. A fiú hallgatózott.

Kinyitja az ajtót, követ engem. Nem figyelek rá, a szobámig jön utánam. Ideges vagyok, kezd úrrá lenni rajtam a mai nap okozta sokk. Pár centire tőlem meghalt valaki és nem csak sunyi szemlélő voltam, hanem testközelből láttam. Hallottam az utolsó szavait, amiket nekem szánt.

Miközben jöttünk visszafelé, A Gyalog végig csöndben volt és csak kikerült, ahogy jöttünk fel, rám sem nézett. Azóta nem láttam, fogalmam sincs, hol van. Talán a tetőn meditál.

- Mire gondoltál, mikor ráfogtad a fegyvert? - Az Áldozat az ágyam előtt áll meg, figyeli, ahogy rendezgetem az asztalomon lévő dolgokat. Mindent pakolok mindenhová, lefoglalom magam. - Miért tetted?

- Az öcsémre és arra, hogy az a férfi meg akart ölni.

- Nem akart. Sung-Ho érdeklődött, még soha nem látott női társat. Új voltál neki, új vagy nekünk is. Azt gyanítom, egyességet akart kötni A Vezérrel, hogy egyszer ő válaszol egy kérdésre, aztán pedig te az övére - mint A Szépfiú játékszabályai múltkor, mikor be ült hozzám keresztrejtvényt fejteni. - Nem ölt volna meg.

- Még ha engem nem is, titeket igen.

- És? Ez téged miért érdekel?

- Jó kérdés. Mert társak vagyunk. Ti is megvédtetek volna engem - aztán végül hozzáteszem, mielőtt Az Áldozat újból mondhatna valamit. - Persze csak az utolsó pillanatban, elvégre, átmeneti társként nem lennék nagy veszteség. A legújabb hullajelölt vagyok, nem igaz?

- Talán tévedtem – mondja, mire rákapom a tekintetem. Meglátom az arcán átsuhanó érzelmeket, amiket nem tudok hová tenni. A szemei nem olyan keményen, metszőn szegeződnek rám, mint korábban. - Lehet azok a hullajelöltek, akik az utadba kerülnek - és ott, abban a szent pillanatban meglátok a szája sarkában egy halovány mosolyt, amit nem nyom el. Az arca teljesen másképp fest, eltűnnek a merev vonásai és a tartása is enyhül. – Sung-Ho majdnem összeszarta magát, mikor kivetted a fegyvert a kezéből.

- Ezzel nem volt egyedül.

- Jól titkoltad.

Elindul kifelé, készül egyedül hagyni. Képes leszek megbirkózni a látottakkal és nem kiakadni? Az talán rosszabb lenne, ha előtte buknék ki. Nem akarom, hogy bárki - főleg ő - lássa, mennyire megviselt az első, nem tervezett akcióm. Így is olyan érzést kelt bennem, akárhányszor rám néz, hogy egy kudarc vagyok.

- Holnap velem lesz az első órád. Reggel hatra legyél a tetőtéren!