Egy új dolgozó
Már mehettem a kórházból a stúdióba. Nem volt semmi dolgom, szóval körbejártam a stúdiót. Nem sokat változott, leszámítva hogy nem tűnt "megrajzoltnak."
-Úgy nézel körbe, mintha nem láttad volna minimum húsz éve.- jött oda hozzám Henry. Nem tudta, mennyire igaza van. Folytatta:
-Joey mondani akar valamit. Valakit körbe kéne vezetni itt.
-Akkor megyek is.- válaszoltam.
Joeyhoz mentem.
-Henry hívott ide, ugye?- kérdezte Joey. Melette egy fiatal, szőke férfi állt. Sammy volt. Nem tűnt komolynak, viszonylag magasabb, mint egy átlag ember.
-Ő itt az új karmester, Sammy Lawrence. Mivel nincsen dolgod, körbevezethetnéd a stúdióban. Legalábbis a földszinten. A lift tönkrement. Egy ideig várni kell vele, mivel szűkébe vagyunk a pénzel.
-Rendben. Az alatta lévő szintet is megtudom mutatni. Van lépcső is.- hunyorítottam Joeyra. Kissé mintha zavarodott lenne. Majd Sammyre néztem.
-Gyere velem, Sammy.- mondtam. Az animálóteremhez mentem.
Először is itt készítjük az animációkat. Megrajzoljuk, ezeket összeillesztjük, és ezt levetítjük. Ezekkel a világító gépekkel átvilágítjuk a rajzokat.- mutattam az egyik gépre. Majd továbbmentem. Közben beszéltem a stúdió életéről, munkatársairól, karaktereiről.
-Ha bármi kérdésed van, gyere ebbe a szobába. Itt szoktam dolgozni, illetve élni.- jöttem a szobám ajtajához.
-Várj.Te mit is csinálsz itt?
-Megmentek minden....vagyis rajzolom a különrészeket a Bendy cartoonhoz.- válaszoltam. Majdnem elmondtam. Nem kéne most elmondani, mi történik majd bárkivel. Megvan rá a megfelelő pillanat, csak el kell jönnie. Bementem a szobámba. Mióta megérkeztem, nem voltam a szobámban. Ugyanolyan volt, leszámítva hogy a rajzok nem hevertek szanaszét, széttépve, hanem a falra voltak ragasztva mint Henryéi, mint a sajátoméi. Majd rápillantottam az egyikre. A rajzon egy lány, hosszú hajjal, bár kissé kócos. Szemében valami kellemes, amit nem lehet leírni. Kapucniban, és csizmában, feszülő nadrágban. Arcát haja eltakarta, de szemei jól látszódtak. Fején egy glória és egy szarv egyikoldalán, amire nem emlékszem. Nyilván magamat ábrázoltam nekem is takarja a szememet a hajam féloldalt. De a szarvat és a glóriát más csinálta. Biztos Henry volt. A szeme viszont... mintha előző életemet láttam volna benne. A Végzetet, Leanát, Alkonyatot....
mintha tehet róla valamit.......
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro