Egész éjszakán a rajzra gondoltam. Reggel se vettem le róla a szemét. Egészen amíg Henry be nem szólt.
-Luna!
-Gyere be, Henry.- mondtam neki. Benyitott.
-Sok hírem van.
-Mondj egyet.
Leült mellém.
-Joey szerint, ha akarsz, csinálhatsz egy újabb részt. És nem lesz különrész. Persze, ha akarsz.
-Igazán?
-Igazán.
Nem szólaltam meg. Hirtelen elfelejtettem, miért vagyok itt.
-Persze!- öleltem meg Henryt.
-Észrevetted, hogy másodszorra szorítjuk szét egymást?
-Észre. Több hír?- kérdeztem, majd elengedtem.
-Két nap múlva itt a születésnapod.
Elszontyolódtam.
-Baj van?
-Semmi, te úgyse érted. Valami történni fog velem, pár nappal, miután tizennyolc éves leszek. És nem fogsz örülni neki.
-Micsoda?
-Hagyjuk. Látod azt a rajzot?
-Igen. Miért?
-Valamiért furcsa nekem. Mintha tudja a jövőt. Mi történik és miért történik. És emiatt nem aludtam.
A szarvat és a glóriát te rajzoltad, ugye?
-Szerinted?
-Tudtam. Figyelj, kicsit magamra hagysz, kérlek?
-Rendben.- mondta, és távozott.
-Joey a Tombstone picnic címet akarta a résznek.- szólt még át. Kicsit sok volt ennyi. A munka nyilván nem kérdés, vállalom. A születésnapom. Ez járt a fejemben.
Meg a rajzom. Furcsa. Még én se értettem, miért, de fontos. Megnéztem. Ugyanolyan volt. Csak a szeme...
Mást tükrözött. Henryt. Ez még jobban furcsált. Majd megmozdult. Hátraestem. A rajz nyújtózott, majd rám nézett. Elindult. Papírról papírra került. Míg nem ért az asztalomhoz. Ott felvett egy tollat, ami a papírra kerülve
rajzolt lett. Majd írni kezdett.

Ne félj! Én készítettelek. És mindenkit. Tudom, hogy láttad a jövőt. És tudom, mi történik veled. És ne gondolj rosszra. És tudom, hogy meglepődtél, de a történeted így volt megírva...

Majd valamit rajzolt a fejére. Olyan volt, mint egy "L".
És csíkos. Majd azt írta: Tarts magadnál! Eliza...
Megfogtam.
-Miért raktad magadra azt a micsodát?
-Így jobban illek magamhoz.- válaszolt. Mély, nőies hangja volt, mégsem olyan komoly.
-Az előbb írtál, most miért nem?
-Mert megfogtál. A készítőd vagyok.
-Nincs neved?
-Van. Mitől változott meg az életed?
-Mert Azulban élek valójában, és segítenem kell.
-Miért?
-Mert a Végzet megtámadta Azult.
-Pontosan. A nevem Végzetlány. És Henrynek igazán jó az ízlése. Illik rám ez a szarv és a glória. Tarts magadnál.
Érdemes.
-Miért? És tényleg Henry volt?
-Henry a második kedvencem. Persze hogy ő volt. Henry a testvéred. És azért érdemes magadnál tartani, mert segítek komoly döntésekben.
-Például?
-Jaj, lennél terhes, mennyi kérdésed van?- kérdezte.
-Sok. Ugye ezt poénból mondtad.
-Persze. A legjobb ismerősöm is ilyen.
-Ki?
-Ne kérdezz ilyeneket! Amúgy ha ismered, Adélnak hívják. De magánügyeket ne kérdezz!
-Hát jó.- válaszoltam.
Majd elkezdtem dolgozni.