- Igazából én se tudom, mi történt.- kezdtem mesélni:
-De tudok valakit, aki eltudja mondani. Alkonyat!
-Igen, Eliza.- jelent meg Alkonyat.
-Elmeséled a történteket, Henrynek?
-Természetesen.
-Ő kicsoda?- kérdezte Henry, kissé meglepődve.
-Egy boszorkány, aki mindig segít nekem.- mosolyogtam.

Fél órával később

Egy lifthez érkeztünk. Beszáltunk, majd Alkonyat eltűnt.
-Ti, mint két testvér. Szükségem van rátok. Gyertek. Kilences szint.- mondta Susie.
Magától odamentünk. Alice feje lógott a mennyezeten.
Alatta két kéz amiben egy szalagot tartott. Rajta egy mondat: She's quite a gal.
Egy ajtó felett volt mindez. Odamentünk. Az ajtó kinyílt.
Bementünk, és bent rengeteg Borist láttam. Mármint kibelezettet.
-Nézzetek körül. Olyan sok kellet, hogy ilyen gyönyörű legyek.
-Mintha magamat látnám, nélküled, húsz éve.- mondta Henry lehangoltan.
-Ne mondj ilyet, Henry!
-Megkellet tennem. Ő teremtett.- szólalt meg Susie.
Akkor ő nem Susie. De akkor ki?
Egy terembe értünk. Egy üveg volt, körülvéve ládákkal.
Az üveg alatt egy lány gyilkolt valami tintalényt.
A lánynak hosszú haja volt és hasonló ruhája mint Alice Angelnek. Lába-keze fekete, arcán egy sebhej, miből kilátszódott a fél fogsora. Fején szarvak és egy kiálló, törött glória.
-ki vagy te?- kérdeztem.
-Ah, nem ismersz fel, Luna? Alice vagyok, és Susie.- válaszolt.
-Miért van itt ennyi kidelezett Boris?
-Már tintaként tudatom volt, hogy gyönyörű legyek. De most nem hagyhatom abba. Már majdnem tökéletes.
Menjetek ki! Segíteni fogtok nekem.- mondta a kérdés válasza helyett Susie.

Fél órával később

-Boris, te is jösz velünk?- kérdeztem, amikor a liftből kiszáltunk. Boris írni kezdett:Csak félek a Tintadémontól. Azért megyek a liftbe.
-Boris is jön?- kérdezte Susie hangja:
-Akkor gyertek hozzám ismét. Végeztünk.