– Nézz előre, az út ragyog. Most menj tovább – énekel Naeun boldogan ugrándozva mellettem. Ezzel persze felhívva ránk néhány ember figyelmét, ami barátnőmet ugyan nem zavarta, engem annál inkább, így kínosan elmosolyodva húztam arrébb.

– Fejezd be Naeun. Kikapcsolódni jöttünk, nem hülyülni. – szidom le egyből.

– A hülyéskedés is benne van! – nyújtja ki nyelvét, majd tovább megy folytatva a dalt. Szemforgatva indulok irányába, nehogy már az első lépéseknél elveszítsük egymást. Sikeresen túléltük a vizsga időszakot, s ezt bizony meg kell ünnepelni, így hát Jeju szigetére jöttünk pár napra. Pontosabban két hétre. Mondanom se kell, mennyire nehéz volt ezt kiharcolni a páromtól, ám mivel hónapokon át erre az utazásra gyűjtöttük minden egyes kis félre tett pénzünk, beleegyezett. Igaz, mindenről mesélnem kell Taehyung-nak, de végül is itt lehetünk.

– Várj már. Először a szállást kell lefoglalnunk. – kapom el barátnőm karját, mikor épp egy szuvenír boltba lépne be. Imád vásárolni, amivel nincs baj, míg túlzásba nem viszi, vagy éppenséggel el nem felejt valami fontosabbat.

– Igazad van.. – biggyeszti le ajkait – De aztán vásárolni akarok a húgomnak – csillannak fel szemei, amire felnevetek. Néha olyan gyerekes. Csendben indultunk el a szállás felé, azonban mindvégig furcsa érzésem volt. Lehet csak beképzelem, de mintha követnének minket. Mondjuk az egyik pasi eléggé furcsán megbámulta Naeun-t. Az sem zavarta, hogy észre vettem őt. Bár ez nem újdonság, Naeu-t bárhol bárki megbámulja, nem hiába ő az egyik leggyönyörűbb az egyetemen. Azonban ebben a férfiban volt valami megmagyarázhatatlan dolog, ami rossz érzést kelt bennem.

– Minden rendben Geunhye? – érdeklődik barátnőm, mire válaszként, csupán elmosolyodom. Csak a szokatlan, idegen helytől érzek így. Nem kéne foglalkoznom ezzel, sokkal inkább a jól megérdemelt nyaralásunkra kell gondolnom, s át élni a boldog pillanatokat.