– Kellett volna hoznunk egy profil rajzolót – morogja orra alatt hyung, miközben leérünk a parkolóba. Elképzelésem sincs ki lehet az, aki Taehyung-nak adta ki magát, de az szinte teljesen biztos, hogy hosszú ideig megfigyelte a lányokat.

– Minek, mikor már van egy a csapatban? – ülök be a vezető ülésre.
– És ki az? – teszi fel érdeklődve a kérdést.
– Jungkook az. Nagyon jó a profil készítésében – mosolyodom el büszkén, hiszen mégis csak a tanítványom, vagy mi. Büszke vagyok rá, arra hogy ilyen fiatalon, ennyi mindent ért el.
– Mihez nem ért az a kölyök? – motyogja bosszúsan, mire felnevetek.
– Féltékenység szagot érzek – szippantok a levegőbe úgy mintha ellenőrizném. Seokjin erre csak felnevet, mire nekem is jobb kedvem lesz. Az út további része néma csendben telik el. Szüntelenül azon gondolkodom, hogy vajon mi történhetett a lányokkal. Ki tehete ezt velük? És ami talán a legfontosabb, miért? Ha valóban gyilkos rabolta őket el, nagyon kevés esélyük van a túlélésre. Megérkezve a szállásunkra, sóhajtottam egy nagyot, majd hyung után indultam. Reménykedem benne, hogy a többiek jó hírrel fogadnak minket.
– Csakhogy megjöttetek hyung – áll fel elsőnek Jungkook, őt követve a többiek is felénk fordulnak. Taehyung reménykedve áll fel az eddigi helyéről, de mikor látja hamis mosolyom, rögtön elhagyja az a kicsi remény is.
– Találtatok valamit? – nézek rájuk, mire mindannyian nemlegesen megrázzak fejüket. Tehát szinte semmit sem haladtunk. Az idő meg egyre csak fogy – És ti Jimin? – utalok az idegen vezető felkutatására.
– Kaptunk egy listát, három idegenvezetővel. Viszont csak Lee Yukmee-t tudtuk elérni. De ő aznap csak délután dolgozott – adja kezembe a listát amin a nevek vannak.
– Seung Dongsun és Beom Chunghee. Velük mi van? – érdeklődve pillantok az alacsonyabbra, ki csak váll rántva adja tudatómra, hogy nem sikerült kideríteniük. Frusztráltan felsóhajtok. Nyomaszt ez a tehetetlenség, még ha csak most nemrég kezdtük a nyomozást. Taehyung a barátom, és ha valami történik a lányokkal, azt soha nem bocsátja meg nekem. Főleg ha az Geunhye lesz.
– Sajnálom hyung, de azon vagyok, hogy minél előbb felkeresem őket – egy biztató mosollyal nézz rám Jimin, ami némileg megnyugtat. Tudom, pár napon belül, vagy akár már holnap meg fogja találni az idegenvezetőket. Csak ne legyen túl késő a lányok számára.
– Nézd Hoseok, ezeket meg kellene vizsgálnod – lépek oda hozzá, kezébe adva a bizonyítékokat, amit sikerült gyűjtenünk. Taehyung minden mozdulatom figyelte, így nem volt meglepő, hogy felismerte barátnője személyes holmiját.
– Az ott, a rózsaszín fogkefe a Geunhye-é – mutat az említett tárgyra, ami a zacskóban van – A rúzs meg Naeun-é. Hyennie soha nem használna ennyire erőteljes szint – tehát igazam volt. Intettem Hoseok-nak, hogy neki kezdhet a munkának, aki csupán egy bólintással jelezte, hogy értette.
– Kook gyere csak. Van számodra egy fontos feladat – intem magam mellé a fiatalabbat, ki boldogan teljesíti kérésem- Az egyik recepciós adott személy leírást Geunhye barátjáról – szándékosan mondtam így, mivel kíváncsi voltam Taehyung reakciójára. Az említett férfi felkapta a fejét. Szemében furcsa fény csillant meg, amit a féltékenység, kíváncsiság ám egyfajta aggodalom is lapult.
– De hát én nem is jártam itt – emelte fel védekezően kezeit, ami elég vicces volt, ám most vissza kellett fognom magam.
– Igen, tudom Taehyung, ezért is kérem meg Jungkook-ot, hogy készítsen egy profilt róla.
– Mennyire rend mániás Geunhye? – ezúttal Jin szólal meg, gyerekkori barátomnak címezve a kérdést.
– Ha két centivel arrébb teszem a poharat, már leszedi a fejem – mosolyodik el maga elé nézve. Bárcsak tudnék neki segíteni.
– Akkor az nem szokatlan, hogy a bőröndje a szekrényben volt, teli ruhákkal? – erre a kérdésre viszont felkapta a fejét.
– Soha nem hagyja a bőröndbe a ruháit. Az az első, ha megérkezünk valahova, hogy kipakolja a ruhákat. Ha pedig készülünk hazamenni, akkor még előtte lévő nap pakol a bőröndbe. De soha ne teszi vissza a szekrénybe- akkor az a bizonyos férfi, ki Taehyung-nak adta ki magát, rendbe tette a szobát, a lehető legjobban eltüntetve a nyomokat. Ugyanakkor a fogkeféket és a rúzst, miért hagyta itt? Mit akarhat?
– Hyung, ez mind szép és jó, de én ebből hogy készítsek profilt? – szinte az arcomba nyomja a személyleírást, ami igencsak hiányos.