Március 17. - Első és második szabadedzés Jeddában

Egész éjjel nem aludtam. Arra gondoltam, hogyan csókoltam meg Charles arcát. Olyan bátor voltam, de nem sajátitottam ki magamnak. Hölgy vagyok, mégis mit csináltam? Anyám nem erre tanitott. Persze mi csak barátok vagyunk, hát senki nem mondta ki hangosan, hogy barátzónában vagyunk, de ez sejthető volt. Úgy értem, főleg azután, hogy mindkét pilóta eltöltött egy egész estét az otthonomban és most már tudjuk egymás számát, egymás közösségi oldalait, még a címemet is tudták, annak ellenére, hogy én még mindig nem tudtam az övékét. Amit tettem, az egy kis baráti csók volt, hogy kifejezzem hálámat a csodálatos estéért.Vagy... vannak érzéseim iránt?! Inkább nem, mert csak pár hete ismertük egymást, és mindenekelőtt kollégák vagyunk. Nem illik összekeverni a munkát a magánélettel. De ezek a tiszta zöld szemek, az a mosoly és az édes gödröcskéi. Puha angyalarca van, még akkor is ,ha van egy kis borostája. Hogyan lehet ellenállni ennek a szép kísértésnek?!

A hozzám való hozzáállásával jelezte, hogy keresi a társaságomat és azt érzem, hogy vannak könnyed szándékai velem. De ott a másik oldal mi van, ha nem jól olvastam a jeleit és ez az egész valamiféle téveszme volt. Mit gondol most rólam? Hogy könnyed lány vagyok, alacsony erkölcsi értékekkel, amihez elég volt pár kacsintás és egy jó szó, hogy beugorjak az ágyába?! Nem, én ennek határozottan az ellenkezője vagyok! Ő volt az első ember, akihez az első pillantás óta annyira vonzódtam és ez megijesztett. Féltem, hogy a tegnap esti meggondolatlan viselkedésem arra készteti, hogy lemondjon rólam. Ha abbahagyja a kommunikációt velem, én leszek a világ legmagányosabb embere! Jobb, ha elhagyom a csapatot, ha ez megtörténik, mert ha elveszítem Charles-t, akkor elveszítem Carlost, akkor a dominóeffektus az egész paddockra hatással lesz és... nem tudnám elfogadni ezt a szégyent.

Napkeltekor felkeltem az ágyamból és elkezdtem készülni a mai napra. Felöltöttem a Vörös egyenruhámat, mert erre a napra kötelező volt, majd egy kócos kontyba szedtem a hajam és púderrel próbáltam elrejteni a szemem alatti fekete köröket. De a világ semelyik sminkje sem tudott segíteni abban, hogy elfedjem az aggodalmamat. Miért vagyok olyan hülye, hogy ilyen dolgokat csinálok? A személyes tere megtörése több volt, mint ok arra, hogy egész életében figyelmen kívül hagyjon engem.

Elvettem a táskámat és a piros Ferrari kabátomat, amit Charles adott nekem az előző versenyen, és elhagytam a szobámat. A folyosón sétáltam, a kabátot a mellkasomnál tartottam. Annak ellenére, hogy az otthon töltött héten kimostam ezt a ruhát, még mindig Leclerc sajátos illata érződött rajta. A bergamott és a keserű narancs mélyen benne volt a rostjaiban ,minden alkalommal megszédülök, amikor megérzem őket.

Hirtelen valaki kiabálását hallottam hátulról. Nem álltam meg, hogy lássam, ki az a személy, mert túlságosan el voltam foglalva azzal ,hogy a földet nézzem és különböző fatalisztikus forgatókönyveket irtam a fejemben.

Aztán éreztem, hogy egy erős szorítás megragadja a csuklómat és visszahúz. Amikor felnéztem, az arcomtól egy millimétere egy férfit láttam.

- Lány, mégis mit csinálsz?! - kérdezte a férfi, én pedig felé fordultam. - Éppen össze akartad törni magad ebben!

- Ó szuper, Charles barátja volt az Pierre. Ez egy kibaszott vicc?!

- Nem nézel ki valami jól! - mondta miközben tetőtől talpig végignézett rajtam.

- Köszönöm, Pierre! Te sem! - mondtam gúnyosan.

- Igazán?! - Gasly sokkot kapott. - Ne már! Harminc percig csináltam a hajam! A szakállammal vagy a ruhámmal van... Igen, határozottan a nadrágom...

- Pierre, kérlek, ne beszélj a külsődről, tökéletesen nézel ki, mint mindig! - mondtam bosszúsan. - Ó Istenem! Miért vagy ilyen nárcisztikus?!

- Oh köszönöm szépen! - sóhajtott megkönnyebbülten. - De mi történt veled?

- Fejfájás - hazudtam. - A tegnap nagyon erős volt a nap.

- Ahaa, a nap - vigyorgott, én pedig nagy szemekkel néztem rá. Ő tud valamit a tegnapról?!

- Igen, Pierre, a nap! - válaszoltam élesen, próbálva leplezni a lelkemben támadó pánikot. - Most pedig mennem kell! El fogok késni a paddockból.

- Nyolc óra van - mondta a fiatalember az istentelenül drága karórájára tekintve. - Nem túl korai még odamenni?

- Olasz idő szerint dolgozom - próbáltam megszökni előle.

- Ott még korábban van! - nevetett Pierre. - Nem tudtad, hogy Milánóból jöttem ide? Tudok ezt-azt az országodról...

- Szép napot, Pierre! - vágtam rá. - Találkozunk a pályán...

- VAGY JOBB, HA NEM! Gondoltam és a lift felé vettem az irányt. Hála istennek, az ajtók gyorsan bezárultak és Pierre-nek nincs lehetősége arra, hogy levadásszon és folytassa a párbeszédet.

Még a csapat vezetői előtt érkeztem a pályára, így egyedül voltam a Ferrari épületének hátsó udvarában, megpróbáltam kitisztítani az elmémet minden zűrzavartól, amibe belekerültem. Az alsó sarokban voltam, néhány bokor közelében, élveztem az árnyékukat és békésen iszogattam az üveg vizemet, mert csak az italautomata működött ezen korai órán, amikor ott voltam.

Ebédidő volt és a karám lassan megtelt emberekkel, a hátsó udvar is. Szokásos dolgok történtek velem a kedves emberek jöttek üdvözölni, aztán jöttek a rosszindulatú, elutasító tekintetűek is. Udvarias voltam és üdvözlésképpen bólintottam feléjük, majd visszafordultam az én világomba, ahol csak az volt a probléma, hogyan menthetem ki magam a Charles előtti spontán arcon pusziért. A probléma az volt, hogy túlságosan túlgondolkodó vagyok és ezen soha nem tudtam változtatni.

Néhány pillanattal később hallottam a távolból a szurkolói tömegek viharos kiáltozását. Ez azt jelentette, hogy a sofőrök megérkeztek. Leclerc elől el kellett bújnom. Így hát a fejemre tettem a kabát kapucniját és besétáltam a Ferrari épületébe.

Tettem néhány lépést, aztán eszembe jutott, hogy túl gyerekes vörös múmiának burkolózva sétálni a folyosókon. Sőt igy nagyobb volt az esély arra ,hogy észre vesz. Aztán megfordultam és visszamentem előző helyemre, leültem a székre, hátradőltem és elkezdtem várni, hogy eljöjjön az idő.

Amikor utoljára ránéztem a karórámra, 15:30 volt. Majdnem nyolc órát ültem az egyik kibaszott sarokban. De az én döntésem volt, hogy elszigeteljem magam a többiektől. Elmehetnék megnézni a Forma-2 szabadedzéseit, megkereshetném Vasseurt, Mekiest vagy valaki mást, de nem - elbújtam Charles elől. És mivel rájöttem, milyen ostoba és gyerekes a viselkedésem, úgy döntöttem, kimegyek a garázsba, és véget vetek minden szenvedésemnek.

Amikor végre megjelentem a pályán, a versenyzők már készülődtek az autókba ülni. Közvetlenül Charles garázsába mentem és odamentem hozzá. Andrea, aki ott volt vele, mint mindig, rám nézett és halványan elmosolyodott. A reakciója melegebb volt, mint az előző alkalommal, így volt remény. Megköszörültem a torkom és hangosan, magabiztosan mondtam:

- Szia Charles!

Megfordult, miközben még igazgatta a sisakját és amikor rájött, hogy ki áll előtte, szemei ​​nagyobbak és ragyogóbbak lettek.

- Szia Lissie! - ölelt át szorosan, ami nagy meglepetés volt számomra. - Mindenhol kerestelek a szállodában, de nem voltál ott. Aggódtam! Még Carlos is aggódott, száz üzenetet küldtünk neked!

- Ó, valóban? - mondtam és kivettem a telefont a táskámból. Szó szerint több száz hívásuk és üzenetük volt.

- Hol voltál?! - kérdezte tőlem aggódva.

- Korábban értem ide... ​​- mondtam még mindig döbbenten, ezért maradtam le a hívásokról. - Ma el kellett intéznem néhány munkát.

- De jól vagy, ugye? - akart biztosra menni Leclerc, én pedig együttértően bólintottam.

Úgy tett, mintha mi sem történt volna. Még a tegnapról sem mondott semmit. Talán jobb volt, ha nem kezdi el azt a beszélgetést.

- Nem tudom, mit csinálsz, de napról napra egyre jobban nézel ki ebben az egyenruhában - észrevettem, hogy tetőtől talpig engem néz, miközben megjegyezte ezt. Az arcom azonnal vörös lett.

- És te is a szűk versenyruhádban... - próbáltam viszonozni a bókot, de kimondva a szavaim rosszabbul hangzottak, mint amilyennek gondoltam.

Charles halkan felnevetett és idegesebbnek éreztem magam, mint korábban. Égett az arcom és hideg verejték tört ki a hátamon.

- Bocsánat, úgy értem, hogy nézz...

- Kicsit zavartnak tűnsz... - szakított félbe és egy kicsit felemelte az államat. - Jól aludtál?

- Ami azt illeti, nem! - mondtam nagyot sóhajtva.

És eljött az idő amire egész nap vártam.

- Arra gondoltam... A dologra! - kezdtem el mentegetni magam, minden egyes szóval felemelve a hangomat. - Nagyon sajnálom, nem szándékosan történt, csak baráti...

- Lissa, Lissa, kérlek ne most! Mindenki minket néz! - próbált megnyugtatgatni Leclerc. - Ne aggódj, tudom, miről volt szó. Minden rendben. Nem kell alváshiányt szenvedned emiatt.

- És ugye nem tettem tönkre a barátságunkat? - kérdeztem bizonytalanul nagy könnyes szemekkel.

- Az csak erősíthette - mondta és a fülemhez hajolt, majd ezt suttogta: - Mert nagyon tetszett!

Elkábultam. Szavaitól megfagyott a vér az ereimben. Charles hátrált egy lépést és rám kacsintott. Még a sisakján keresztül is láttam a mosolyt az arcán.

- Menjünk kicsim! - mondta Leclerc az orromra koppintva.

- Sok sikert, Lord Percival! - motyogtam, még mindig megdöbbenve a szavaitól.

Elhaladt mellettem, majd a kocsijához ment. Követtem a szemeimmel, néztem széles izmos hátát. Nem hazudhattam... Szexi volt a versenyruhájában.

Charles megfordult, és még utoljára rám nézett, mielőtt beugrott volna a bolidba. Félig mosolyogtam rá, ő pedig ismét rám kacsintott, majd bebújt a kocsiba. És a szívem kihagyott egy ütemet.

Pár óra múlva már a lakóautónál voltam, és készítettem egy csésze kávét. A csészémből kifolyó folyadékot néztem, mélyen elmerültem a gondolataimtól. A versenyzők teljesítménye a pályán nem volt túl jó, valójában egyáltalán nem volt kielégítő - Carlosnak P7, Charlesnak pedig P11. Kezdtem aggódni, hogy én vagyok az oka Charles rossz vezetésének. Talán a tetteim és az FP1 előtti beszélgetés elvonta a figyelmét.

Visszatekintve a múltba, köztudott, hogy az autók mindig rosszak voltak a kemény gumikkal, pedig a mérnökök folyamatosan változtattak a beállításokon. Tudtam, hogy hozzá kell férnem mint két autóhoz, hogy lássam, hol rejtőzik a probléma. De senki sem foglalkozik vele szóval úgy néz ki csak én maradtam.

- Elnézést hölgyem! Túltöltöd a poharad! - hallottam meg Charles hangját, aki angolul beszél a hátam mögött, én meg visszatértem a transzból amibe beesetem.

Először azt hittem, hogy álmodom, megfordultam, hogy megnézzem, miért hív Charles „hölgyemnek". Meglepődtem, amikor észrevettem, hogy nem ő, hanem valami szőke, vékony, jóképű, mélykék szemű fiú. Aztán éreztem, hogy valami megnedvesíti a kezemet és megláttam, hogy a kávé kiömlött az egész asztalra, ahol a kávéfőző volt. Rohantam, hogy egy nedvszívó papírral feltakaritsam a folyadékot, mielőtt elérné a tápkábeleket, a fiú a segitségemre sietett.

- Köszönöm a segítséget! - mondtam, amikor mindent feltakaritottunk

- Lehetetlen, hogy a cappuccinó beleférjen egy presszós csészébe - mondta, miközben felemelte a kis csészét, amit használni próbáltam.

- Nem vettem észre, mit vettem ki a szekrényből - nevettem fel zavartan.

Aztán felnéztem és végre megláttam a részleteket az arcán. Éles, pimasz arc, széles rózsaszín ajkakkal és kék szemekkel, rendkívül hosszú szempillákkal. Haja rövidre vágott, egyenes és szalmaszőke volt. Elmosolyodott és eszembe jutott, hol láttam őt korábban.

- Amúgy Arthur vagyok - mutatkozott be a fiú és kezet nyújtott. - Arthur...

- Tudom, ki vagy - szakítottam félbe - Arthur Leclerc, Charles Leclerc testvére.

- Honnan tudtad?! - lepődött meg

- Lissa Bernardi vagyok - mondtam kezet rázva. - Charles sokat beszélt rólad. Még képeket is mutatott rólad és a másik bátyádról - Lorenzóról.

- Ó, te vagy „az" a Lissa Bernardi! - kiáltott fel. - A lány, aki elcsavarta Charles fejét

- Ezt hogy érted? - húztam fel a szemöldököm meglepetten.

- Ha azt mondod, hogy Charles rólam beszélt, hallanod kell, hogyan beszél rólad - nevetett Arthur. - Nem hagyta abba attól a naptól kezdve, hogy hazaért Monacóban az első versenyről.

Éreztem, hogy az arcom vörösödik és lehajtottam a fejem, hogy ezt elrejtsem. Tényleg rólam beszél?

- Remélem, csak jót hallottál rólam - mosolyodtam el félénken.

- Nem jót, de a legjobbat - kuncogott Leclerc.

Ó Istenem! Egy emberként hangzanak. Annyira megdöbbentem, hogy még mindig nem tudtam asszimilálni ezt az arcot a hanggal. Olyan valószerűtlen volt.

- Akkor még megnehezítette a dolgomat - nevettem és keresztbe fontam a kezem a mellkasom előtt. - Meg kéne erősitenem a benyomásodat.

- Ne aggódj, soha nem téved - mondta a fiú. - Szívből megbízom benne!

- Úgy hangzik, mint egy jó testvéri kapcsolat - jegyeztem meg, majd kivettem a fejünk fölötti szekrényből még egy nagyobb poharat. - Szeretnél kávét? Csinálok magamnak még egy cappuccinót.

- Nem tabu, az olaszoknak cappuccinot inni reggel? - kérdezte Leclerc fülig érő mosollyal az arcán.

- Mivel ma még nem ittam igy engedélyezett nekem - magyaráztam, mire mindketten nevettünk.

- Szóval, ha nem vagyok olasz, megengednéd, hogy ugyanúgy igyak egy cappuccinót, úgy mint te? - ugratott, és úgy kacsintott, mint a bátyja.

- Csak ma, mert most találkoztunk először!

Megint mindketten nevettünk. Miután elkészült az italom, hagytam egy helyet Arthurnak, hogy ő maga készítsen egyet.

- Szóval azért vagy itt, hogy támogasd a bátyádat, vagy... - Kíváncsi lettem, miközben vártam, hogy elkészüljön az ital.

- Ó, nekem is van versenyem a Forma-2-ben - magyarázta, olyan hülyének érezzem magam, mert elfelejtsem a versenynaptárt.

Olyan mélyen voltam a problémáimban, hogy elfelejtettem a világ többi részét.

- Elnézést a hülye kérdésemért - ráztam meg a fejem. - Ma kicsit zavarodott vagyok, és...

- Nem kell mentegetned magad - mondta Arthur halkan. - Még új vagy ezekben a dolgokban, de hozzá fogsz szokni. Fogadok, hogy a hétvége végére már tudni fogod az F1, F2 és az F3 teljes versenynaptárát.

- Kihívás elfogadva! - nevettünk mindketten egyszerre.

Elkészült az itala. Az legifjabb Leclerc felkapta a csészéjét és kortyolt egyet a kávéból, miközben én feszült várakozással néztem rá.

- Ez jó! - kiáltott fel. - Tulajdonképpen nagyon jó. Még soha nem ittam ilyet, de ezentúl megteszem.

- Nos, vannak fekete foltjaim, de ilyen körülmények között nem is lehetne jobb - vontam meg a vállam nevetve.

- Lissa, most, hogy megismertelek, szeretném megköszönni - váltott hirtelen témát Arthur.

- Megköszönni nekem? - lepődtem meg. - Miért? Mit tettem?!

- Megtudtam, hogy te voltál az első ember, aki a kiesése után odament Charleshoz és segített neki átvészelni a nehéz bahreini időszakot - mosolygott halkan.

- Csak a munkámat végeztem - intettem lazán a kezemmel. - Csak a legjobbat akarom a csapatnak és Charles lelki összeomlása nem lenne a legjobb dolog, ami történhet.

- Úgy beszélsz, mintha már rég óta ismernéd - mondta nevetve Arthur, majd kortyolt egyet a kávéból és folytatta: - Hála Istennek, nem vagy az egoisták közül való, különben nem értenétek meg egymást. Ahogyan velem sem.

Válaszul bólintottam és könnyedén elmosolyodtam. Mintha már rég óta ismernéd... Miért ismétlődött ez a fejemben? Nagyot sóhajtottam és azt mondtam:

- Arthur, örülök, hogy megismertelek, de ha nem bánod, most megyek. Hallanom kellene az elemzést és letépnem a szerelők seggét.

- Menj, de ne légy túl durva, szükségünk lesz rájuk a következő versenyeken - nevetett a legfiatalabb Leclerc.

- Kétlem! - nevettem és búcsút intettem neki. - Hamarosan találkozunk!

- Persze, nagyon sűrűn fogjuk látni egymást! - kiáltott utánam.

- Persze, nincs más lehetőségünk - nevettem és elmentem.

A második szabadedzés véget ért. A fiúk számára is katasztrófa volt - a kilencedik hely Charlesnak és a tizedik hely Carlos számára nem volt a legjobb eredmény a csapatunk számára. Még mindig reménykedtem benne ,hogy a dolgok majd jóra fordulnak. Vasseur megpróbált meggyőzni minket ,hogy ezek az eredmények nem olyan rosszak ,de ő az Alpha Romeóhoz szokott és sosem látott el a Ferrarihoz ,mert olyan hátul voltak.

Estére a csapat lebeszélt egy találkozót, hogy megbeszéljük a mai eredményeket és megnézzük, mit tudunk javítani holnapra. A Ferrari épülete előtt vártam a versenyzőket, néztem a piros körmeimet és azon töprengtem, hogy a következő ausztráliai verseny előtt csináltassak-e újat. Csak Melbourne után másfél héttel kéne mennem, de már izgatott voltam miatta.

Amikor felnéztem, megláttam ,hogy érkeznek a csapattársaim, Carlos egy sötétkék színű italosdobozt fogott. Felismertem a márkát és azonnal mérges lettem.

- Lissie, ránk vársz? - kérdezte Leclerc, amikor közeledett felém és nem mulasztotta el a lehetőséget ,hogy megöleljen. - Örülök, hogy látlak, ha ez így van.

Furcsa volt, ezúttal Sainz nem ölelt meg, pedig eddig szokása volt.

- Igen, gondoltam jó lesz együtt belépni - magyaráztam és Carlosra néztem, aki letakarta a dobozt a telefonjával. - Nagyon rosszul érzném magam nélkületek ezeken a találkozókon.

- Mi vagyunk a testőreid - nevetett Carlos.

- Ha már itt tartunk Sainz mi ez a kezedben? - kérdeztem

- Melyikben? - húzta fel játékosan a szemöldökét.

- Ebben - mutattam arra a kezére amelyben a doboz volt.

- Ó, hogy ez egy „Red Bull" - mosolygott szélesen. - Energiaital, amely „szárnyakat ad".

- Igen, tudom - mondtam élesen. - Talán ezzel töltik az autóikat.

- Szerintem még mindig üzemanyagot használnak - nevetett Sainz. - Ezzel keverve.

- De miért iszod a riválisunk italát - kérdeztem felháborodva. - Meg akarod ölni magad?

- Mert a Ferrari még mindig nem tervezte meg saját italát - mondta nevetve Charles.

- Ó, Mamma mia! - kiáltottam és kivettem Carlos kezéből a dobozt. - Nem mondta neked még senki, hogy ez rendkívül káros a szervezetre?! Nézd meg, mennyi mesterséges összetevő van benne! És cukor?! Cukor srácok! Ugyan már, szigorú diétát követsz, és ezt a cuccot iszod?!

Carlos Charlesra nézett, és mindketten zavartan mosolyogtak. Felhorkantottam és sértődötten megráztam a fejem.

- Lissa, ő egy korábbi Red Bull-pilóta - mutatott Charles csapattársára és kuncogott.

- Aha van egy vakond a házban! - válaszoltam önelégült mosollyal. - Egyébként nem érdekel, melyik pilóta, mert mindegyikük múltjának van egy sötét oldala.

- És neked van, Lissie? - szivatott nevetve Leclerc

- Ha-ha, nagyon eredeti, Leclerc! - forgattam meg a szemem. - De komolyan, srácok... Ne igyátok ezt többet! A szívednek is ártalmas. Ez a szemétnek szól, nem neked!

Megpróbáltam kidobni a dobozt a mellettem lévő szemetesbe, de a társaim kezet fogtak, és hirtelen aggódó arcokat vágtak. Aztán a perifériás látásomból észrevettem, hogy valaki közeledik és megragadja a dobozt, mielőtt az a szemetesbe esne.

Megfordultam és a szemeim egy szőke, magas fiatalember kékjébe kapcsolódtak. Red Bullos ruhát viselt, a fején sötétkék sapka volt.

- Köszönöm, csak egy kellett! - mondta reszelős hangján az ismeretlen srác és elmosolyodott.

- Lissa, fuss! - súgta a fülembe Carlos.

Összeráncoltam a homlokomat, és értetlenül néztem rá. Felismertem, azt aki most nyitotta ki a dobozt és kortyolt egyet. Aztán azt mondta:

- Hogy tetszik a MI italunk?

- Ó, Max, nagyon sajnáljuk. De mi... - próbálta magyarázni Charles, de félbeszakítottam.

- Ó, igen, ismerlek! - mondtam mosolyogva. - Te vagy a híres Verstappen. Max Verstappen.

- Igen a hús-vér verzió! - mondta ragyogó arccal. - Jos Verstappen és Sophie fia...

- Max nem egy királyi vacsorán vagy, hogy így bemutatkozz! - szakította félbe Charles

- Bosszúsnak tűnsz, Charlie - nevetett Max gonoszul.

- Srácok, kérlek, nem azért vagyunk itt, hogy műsort csináljunk - próbáltam csillapítani a hirtelen támadt feszültséget.

- Ő meg ki? - biccentett felém Verstappen, majd a csapattársaimra nézett.

- Engem is kérdezhetnél! - mosolyogtam. - Itt vagyok! Lissa Bernardi egyébként.

Kinyújtottam a kezem, Max pedig megragadta, hogy megrázza.

- Ó, egy új lány a „városban" - nevetett és ivott még egy kortyot a fémdobozból. - Szeretnéd, ha elmagyaráznám az energiaitalunk előnyeit?

- Szeretném hallani a hirdetésedet - tettem keresztbe a kezem a mellkasom előtt, készen megcáfolni minden állítását.

- Ó, nem, nem... Lissa, mennünk kellene! - mondta Carlos és a vállamra tette a kezét.

- Igen, sok munka, időhiány! - tette hozzá Charles Verstappen mellett állva.

- Viszlát Max! - folytatta Sainz magához húzva, majd elsétáltunk, szótlanul hagyva az új ismerősömet.

Beléptünk csapatunk épületébe, aztán végre sikerült kiszabadulnom Carlos szorításából.

- Miért csináltad ezt?! - kérdeztem felháborodva. - Éppen le akartam őt törni az érveimmel a...

- Szervezd a vitádat egy másik napra, amikor majd szabadok leszünk - mondta Charles komoly hangon. - Akkor veszek pattogatott kukoricát. De most egy nagyon fontos találkozó vár ránk és határozottan nincs időnk a „Maxplaining"-ra!

- Ha Lissa és Max veszekedne ... Annak sosem lenne vége!

A fiúk kuncogtak és miután látták, hogy a halálos tekintetemmel figyelem őket, felajánlották, hogy bemennek a konferenciaterembe és készülődnek a találkozóra. Elfogadtam az ajánlatot és enyhe mosollyal követtem őket a második emeletre, visszagondolva a megjegyzéseikre.

꧁✦⁂⭒✾⋆꧂

Feljegyzések: Hello olvasók! Itt az új fejezet bevezetve új karaktereket! <3

Imádnám látni a kommentjeiteket és szavazataikat! Rengeteget jelentene!

Most egy kicsit rendhagyó dolog fog következni. Szeretnék nektek promotálni kettő nagyon kedves, imádni való író lányt. <3

Egyikük laurenxwalsh aki egy nagyon barátságos és kedves lány akit megéri támogatni mivel kedvességével jutalmazza. Nagyon szerethető tulajdonságai vannak és könnyen együtt lehet működni vele miért fontos ez? Mivel szeretne ezen a profilon maga mellé egy író társat egy Oscar Piastris könyvhöz. Neki egy olyan emberre van szüksége aki követte az formula autózást 2021-ben van fogalma a premaról mint csapatról és főleg olyan ember kéne aki kicsit már régebb óta tevékenykedik itt wattpadon. Könnyen együtt lehet dolgozni vele. Nem a nulláról indultok mivel a profilnak már vannak követői akik azonnali értesítést kapnak, ha megjelenik a könyv. Ha ez érdekel titeket privátban keressétek fel! Természetesen bármilyen kérdésetek van megválaszolja. Írjátok neki bátran.

Másikuk pedig Viktoria16_4 my girl! 💖 A barátnője profiljáról találtam rá és iszonyatosan szimpatikusnak tartottam ezért úgy döntöttem szeretném támogatni. Könyve addigi részei elolvasása után felvettük a kapcsolatot és támogattam meg adtam neki a kezdő löketet. Nagyon jól halad a könyv. Eddig A hétvége volt a könyve címe eddig így ismerhettétek, de inmáron Érzéseim irántad címen találjátok meg egy nagyon menő új borító kíséretében. A könyv izgalmas és szerethető. Én imádom és ki vagyok éhezve a részekre! A könyv konkrétan olvastatja magát. Márcsak egy rész van hátra belőle. Készülőben van egy új könyve ami egy álom alapján íródik Lando Norris fanfiction lesz viszont némi foci száll is megjelenik benne Pedri és Gavi személyében. Lehetséges lesz egy voiceos könyve amiben Azariahé lesz a főszerep. Már tűkön ülve várom minden készülő művét.

Kérlek szépen titeket, hogy mind a kettőjüket támogassátok, ha valakik akkor ők nagyon is megérdemlik, keményen küzdenek és nagyon tehetségesek, szerethetőek! Vétek lenne nem támogatni őket. Mindnekit vissza követnek aki beköveti őket!

Ha szeretnétek támogatást vagy bárkit aki segít neketek nézetséget szerezni akkor írjatok rám bárhol és szívesen segítek bármiről van szó. Nem kell fanfictionnak lennie. Úgy érzem vannak itt igazán tehetséges emberek akiknek csak a kezdő löketet kell megadni és én képes vagyok. Keressetek bátran!

2 rész maradt, de lehetséges, hogy márcsak egy, mert az egyik nincs végig lefordítva és lehet már soha nem is lesz.

Találkozunk a következő fejezetben! <3

Szeretünk titeket! <3 XO

N16 és Charnni

Credits:Narrator16

Tiktok:Charnni16

Spotify:Charnni16

3409 szó

2023.09.15