Hallottam, hogy valaki a nevemet kiáltja, lassan kinyitottam a szemem, aztán rájöttem, hogy elaludtam.

- Lissa, mit keresel itt? – kérdezte az a személy aki felébresztett.

Súlyos sóhaj szökött ki a számon és megfordultam , Charles kékeszöld szemébe néztem. Azonnal felhuppantam a padról és ránéztem.

- Mit csinálsz itt?! – kiáltottam döbbenten.

- Ugyanezt kérdezem tőled. – tette derekára a kezét. - Ez a szobám.

- Igazán? – ziháltam és körülnéztem. – Ez a híres „pilótaszoba"?

- Lissa, válaszolnál a kérdésemre? – Leclerc kezdte elveszíteni a türelmét. - Hogy kerültél ide?

- Kerestem... a vécét – válaszoltam zavartan, mire kipirosodott az arcom. – Megláttam egy nyitott ajtót, aztán bementem ebbe a szobába, és... Talán használtam a fürdőszobádat... Egy kicsit...

- Hogy mit csináltál?! – tört ki dühében. – Lissa, te nem vagy macska, hogy csak úgy besétálj egy nyitott ajtós szobába. Mi lett volna, ha idebent egy sorozat gyilkos van?! Akkor mit csinálsz?

- Remélem, te nem vagy sorozatgyilkos. – húztam össze a szemöldököm.

- Még nem! – Charles sóhajtott és megrázta a fejét.

- Haragszol rám, mert használtam a fürdőszobádat? – kérdeztem félénken. – Esküszöm, át kellett...

- Nem a fürdőszobáról van szó – vágott közbe. – És ne aggódj miatta. Carlos is használta... sokszor.

- Nem igazán volt szükségem erre az információra. – ráncoltam meg az orrom undorodva és újra leültem a padra.

Halk nyögés hagyta el a tüdőmet, felkeltve bosszús  – csapattársam – figyelmét. Közelebb lépett és letérdelt elém.

- Mi történik veled? – kérdezte Leclerc rám nézve nagy tiszta szemeivel.

- Csak fáradt vagyok. – hazudtam, de ő ezt megérezte és gyanakodva vonta fel a szemöldökét.

- Ennyi az egész? – mosolyogva megmutatta gödröcskéit. - Nem hiszek neked!

- Lol, semmit nem titkolhatok el előled! - nevettem fel – Talán hallottál már Ravin Jainről.

- Csapatunkban gyorsan terjedtek a pletykák. – kuncogott Charles. – Tudod, hogy a legjobbat teszik érted. Várd meg a versenyhét végét, biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog.

- Te többet tudsz mint én. – mondtam egykedvűen és lehajtottam a fejem. – Egyszerűen nehéz.

- Minden kezdet nehéz – suttogta és a térdemre tette remegő kezét. – Lissa, tudod, mit mondok magamnak, valahányszor amikor levert vagyok? "Szemeid ragyogjanak, fejet fel, mosolyogj szélesen."

- Ezek Effie sorai a „The Hunger Games"-ből – nevettem és felemeltem a fejem. – És még csak nem is mondtad jól.

- Nos, átfogalmaztam! – mondta lazán és megvonta a vállát.

Mindketten kuncogtunk, majd lehunytuk a szemünket. Az arca olyan titokzatos volt – furcsa keveréke az isteni ártatlanság és az ördögi jóképűség között. Michelangelo egyik szobrához tudnám hasonlítani. Még a piros, feszes versenyruhába öltözött teste is olyan volt, mint a márvány műalkotás. Lenéztem az ujjaira, öntudatlanul simogatva a térdemet. Ebben a pillanatban a szívem kihagyott egy ütemet és libabőrös lett az egész testemen.

- Mikor öltöztél át? – kérdeztem, amikor sikerült kiszakadnom a transzból.

- Amíg aludtál, mint egy csecsemő – válaszolta Charles és felállt. – Még arra sem ébredtél volna fel, ha itt helyben be indítottam volna a kocsit.

- Nem aggódtál, hogy olyat látok amit nem kifejezetten kéne? – húztam fel a szemöldököm és megismételtem a tetteit.

- Tíz perc múlva kezdődik a szabadedzés, úgyhogy ezt a kockázatot vállalnom kellett – vigyorgott.

Az arcunk egy milliméternyire volt egymástól. Éreztem a borsmentás leheletét és a tekintetem megállt a tökéletes formájú rózsaszín ajkain. Aztán eszembe jutottak a szavai.

- Ó, padre mio! – kiáltottam fel. – Teljesen megfeledkeztem a tesztekről!

Elvettem a táskámat és megpróbáltam elfutni, de Charles megragadta a csuklómat és ismét közelebb húzott magához.

- Charles mit csinálsz?! – kérdeztem döbbenten. - Már elkéstem!

- Nélkülem úgy sem tudnának kezdeni. – vigyorgott és tetőtől talpig megbámult. - Amióta először megláttalak azóta nem tudom megállni, hogy ne gondoljak rád.

- Igazán? – húztam fel a szemöldököm. - Ennyire felejthetetlen vagyok?

- Nos, azon gondolkodtam... Hogy talán találkoztunk már... Valahol? – mondta Leclerc.

- Nem, biztosíthatlak. – mondtam gyorsan és megpróbáltam eltávolodni.

- Egyetlen versenyen sem? – tűnődött és erősen megszorította a csuklómat. - Biztos vagy ebben?

- Igen, az vagyok! – vágtam rá. – Voltam Imolában és Monzában, de csak a lelátón és soha a garázsban. Most pedig engedj el!

- Megesküdnék, hogy láttalak valahol! – suttogta Charles. - Egy olyan nőt, mint te, soha nem lehet elfelejteni.

- Hagyd abba a marhaságodat, Charles! – sziszegtem élesen, hátrahúzódtam. – Koncentrálj a vezetésre. Találkozunk a pályán!

Hátat fordítottam neki és kimentem a szobából. Charles ezután megpróbált vissza hívni , de már rohantam a folyosón , hogy visszamenjek a boxba.

♢♢♢

A teszt első napja jól sikerült. Charles eredményei több mint kielégítőek voltak, így mindkét pilóta megérdemelt egy jó pihenést. A teszt befejezése után csak egy óra szünet volt, amely után az egész csapatnak össze kellett gyűlnie egy eligazításra, ahol Vasseur megígérte, hogy hivatalossá teszi a jelenlétemet. Nem igazán izgatott ez, mert a jövőm a Scuderiánál még mindig kétséges volt. Jó eredmények és sikertelen első versenyhétvégével nem lehetek majd a csapat tagja.

Utolsónak léptem be a konferenciaterembe, Charles és Carlos után, akik a tesztnap vége után végig a sarkamban voltak. Kényszerítettek, hogy elmondjam nekik, amit a füzetembe írtam a vezetésükről, még akkor is, ha a csapattalálkozóig próbáltam leplezni a véleményemet. Azonban megosztottam velük a jegyzeteimet egy csésze késői kávé mellett és elmagyaráztam eréjüket és gyengeségeiket az én nézőpontomból.

Miután elfoglaltuk helyünket, kezdődhetett a találkozó. Volt néhány szerelő, mérnök, több sofőr az akadémiáról és a fő stratéga – Ravin Jain. A vezető helyén Frederic, közvetlenül mellette Mekies állt. Gyors pillantást vetettem az asztalra és felismertem a férfit, aki Charles-lal az autóban ült az első napon „Pista di Fiorano"-ban. Szerencsére a telefonjával volt elfoglalva, mióta beléptem a szobába és nem vett fel velem szemkontaktust. Nem volt kedvem újra vitatkozni. A célom most az volt, hogy jó első benyomást tegyek a csapat másik részére, bár a hírem valószínűleg már elterjedt.

Fred felállt és megköszörülte a torkát, mintha egy politikai beszédet tervezne tartani. Mindenki ránézett, és a szoba elcsendesedett. Hirtelen feltámadt bennem a feszültség. Rossz előérzetem volt a csapattal való első találkozóról. Charleshoz és Carloshoz fordultam, akik mindkét oldalamon ültek, de túlságosan a telefonjukra koncentráltak, figyelmen kívül hagyva főnökük nagyképű nyitó beszédét. Világos, egyedül maradtam.

♢♢♢

Több mint egy óra telt el, és minden perccel nőtt a vágyam, hogy elmenjek. Éreztem, ahogy a teremben mindenki engem bámul. Valahányszor valakire esett a szemem, valamit suttogtak egymásnak, majd vidáman kuncogtak. Többször próbáltam elmondani a véleményemet arról a témáról, amiről Fred és Mekies beszélt a többiekkel, de mindig félbeszakítottak, vagy valamelyik fejes intett, hogy kuss. De amikor Charles vagy Carlos beszélni kezdett, a terem teljesen elnémult és a megjelentek áhítattal néztek rájuk. Amikor megpróbáltam alátámasztani a szavaikat, senki sem akart rám hallgatni. A vérem lassan forrni kezdett.

Már majdnem vége volt a találkozónak, amikor nem bírtam tovább és Charleshoz fordultam. Ujjaival az asztal alatt szórakozott és nem figyelt Vasseurre.

- Pszt, Perceval! – suttogtam, hogy felkeltsem a figyelmét. Lassan megfordult, kérdőn nézett rám. – Próbálok nem rossz szavakat használni, de... Mi a fene folyik itt?!

- Hogy érted? – válaszolta és lehajtotta a fejét.

- Nem látod?! – kérdeztem meglepetten. – Úgy tesznek, mintha nem lennék itt.

- Ez azért van, mert új vagy – válaszolta Leclerc és együtt érzően nézett rám. – Hamarosan elkezdenek elfogadni téged. Csak adj nekik időt.

- Nincs időm dumálni. – sziszegtem. – Már több mint egy óra eltelt és Vasseur még be sem mutatott a csapatnak. Hogyan vegyek részt a találkozón, ha nem tudják, ki vagyok.

- Lissa néha hátra kell dőlni és várni. – mosolygott halkan.

- Mégis hogyan?! – nevettem fel ironikusan. – Csináljak úgy mint Carlos vagy mi?

Mindketten Sainz felé fordultunk, aki üres tekintettel meredt a semmibe. Úgy nézett ki, mint akinek a rendszere összeomlott és az agyának minden szürke sejtje eltűnt.

- Hát, talán nem annyira. – kuncogott Charles.

Hitetlenkedve ráztam a fejem és felnevettem. Aztán hallottam, hogy Vasseur azt mondja:

- És most, mielőtt a végére érnénk, szeretnék bemutatni neked valakit – Stratégiai csapatunk legújabb tagját...

Charles és én egymásra néztünk, és ő vigyorgni kezdett, miközben azt mondta: „Megmondtam!". Vasseur rám nézett, és elmosolyodott. Készen álltam, hogy meghalljam a nevemet, és felkészültem arra, hogy felállok és üdvözlő beszédet mondok.

- Ravin Jain, csapatunk legújabb főstratégája. – mondta a csapatfőnök és összecsapta a kezét. – Kérem, tapsoljatok!

Lassan Charles felé fordultam, mire döbbenten néztünk egymásra, miközben a többiek tapsoltak az új csapattagnak. Miután befejezték a meleg, örömteli fogadtatást, mindenki elkezdte összeszedni a holmiját.

Ez volt a pillanat, amikor tudtam, hogy én csak azért is közbe fogok szólni.

- Srácok, elnézést, hogy megzavartam az örömöt! – emeltem fel a hangom, és felállva próbáltam felkelteni a figyelmüket. – Minden tiszteletem Mr. Jain, de Mr. Vasseur, megfeledkezdtél rólam?!

- Lissa, mondtam, hogy hívj Frednek – mondta lágy mosollyal.

- Nem a nevedről van most szó! – válaszoltam élesen. – Kérdeztem, miért nem mutatott be a csapatnak. Úgy nézek ki, mint egy rohadt dekoráció ebben a szobában?

- Ülj le, Barbie! – mondta hangosan régi riválisom, akit Antonionak hívtak. – A PR-csapatot nem szokás meghívni ilyen jellegű találkozókra.

- Fogd be a szád, Antonio! – Charles hirtelen felugrott a helyéről. – Most már a csapatunk tagja és, hogy pontosabb legyen...

- Ő is stratéga! – mondta Carlos és felállt. – Elnézést Fred, de több mint egy órát várunk, hogy végighallgassunk. 

- És most elmegyek, mert elegem van abból, hogy úgy kezeltek, mintha nem léteznék – tettem hozzá és felvettem a füzetemet az asztalról. – Viszlát holnap, amikor remélem, hogy meghallgatjátok a szavaimat. Jó éjszakát!

Az ajtóhoz mentem és elhagytam a konferenciatermet. Miközben a folyosón sétáltam és próbáltam megtalálni a kijáratot, valakinek a lépteit hallottam meg magam mögül. Megfordultam és láttam, hogy Charles és Carlos üldöz.

- Srácok mit csináltok? – kérdeztem meglepetten.

- Követtünk, de túl gyors vagy. – mondta Sainz nagy levegőt véve.

- Carlos, nyugodj le, kérlek! – mondtam aggódva. – A téli szünetben nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetned a fizikai edzésre.

- Lassabban sétálj, hogy könnyebben utolérhessünk. – 

- Egyébként miért nem vagy a csapatoddal? - kérdeztem kíváncsiságból.

- Nem helyes, hogy mi maradjunk, miután te elmész – mondta Charles komoly hangon. – Ráadásul nagyon unalmas volt a találkozó.

- És tüzes lettél. – nevetett Carlos.

- Nem tudom, mit mondjak - ráztam meg a fejem. - Szóhoz sem jutok. Frednek nem is állt szándékában bemutatni. Köszönöm, hogy ismét kiálltál mellettem Charles.

- Csak megint helyesen cselekedtem! – kacsintott rám, mire barátja döbbenten nézett rá.

- Már megint, haver? – kérdezte Sainz. - Mit csináltál?

- Ő tudja. – vigyorgott Leclerc.

Charles és én összeesküvő pillantásokat váltottunk, majd nevettünk. Carlos gyanakodva nézett ránk, nyilván nem volt oda azért ami eddig köztünk történt. Lenéztem a karórámra és láttam, hogy az idő éjfél fele jár.

- Srácok, késő van, mennem kellene. – mondtam a fiúknak és halkan elmosolyodtam.

- Ó, Hamupipőke, vigyázz nehogy tökké változzon az autód! – ugratott megint Carlos.

- Hát, nekem olyanom nincs. – nevettem. – De keresnem kell magamnak egy taxit, és nem tudom, hogy ilyenkor vannak-e még.

- Elviszünk a szállodába.– ajánlotta fel Charles és csapattársa egyetértően bólintott.

- Köszönöm srácok, megoldom egyedül. Jó éjszakát, Ferraris fiúk.

- Jó éjszakát, Hamupipőke! – válaszolták együtt, csalódott tekintettel.

Búcsút intettem és hátat fordítottam nekik. Aztán végigrohant a folyosón, még mindig azon gondolkozva, hogy mi történhetett a csapattalálkozón.

꧁✦⁂⭒✾⋆꧂

Feljegyzés: Hello, hello! Itt az új fejezet! Remélem tetszett, izgatottan várjuk a véleményeteket. 

Ne aggódj az első stratégia döntés már a közelben van! 

Most komoly döntés előtt állok, hogy merre is tovább remélem tesztek érte, hogy jól döntsek.

Könyvtörténeti premier életemben először bevágom az egyik könyvembe a festményemet. Az első kb most lett kész. (mivel ugye egy panel festmény és két festmény tesz ki egy nagyot) gyorsan fogok haladni a másikkal mivel ott nem kell festéket keverni. Na íme:

Tudom, hogy szar! Charles nagyon szarul sikerült, de majd rengeteget javítok rajta. Sok kontúrozás lesz még. Tudom van ott pár kósza csillám majd leszedem őket csak már siettem.

Most látom a sisak eleje nincs jó helyen. Áá 😃🔫🙃
A napsugár úgy döntött elrontja az összképet.

Találkozunk a következő fejezetben. XO

Jó versenyhétvégét! Én nem fogom élvezni most éppen utálom belgiumot! ✌️

N16 és Charnni

Credits:Narrator16

Tiktok:Charnni16

Spotify:Charnni16

2023.07.28

1842 szó